Sólyom László beszéde a NOE megalakulási ünnepségén 2007. október 28-án

A köztársasági elnök ritkán említi beszédeiben az LMBT kisebbséget, ezért fontos, hogy az ilyen alkalmakról pontosan tájékozódjunk. Értsük, hogy pontosan mit mondott, a beszéd egészéhez képest mekkora terjedelemben és milyen hangsúllyal. Ezért adom közre a beszéd teljes szövegét, annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak az első bekezdés foglalkozik a melegek emancipációs törekvéseivel.

Tisztelt Ünneplő Közösség, kedves Nagycsaládosok!

Isten éltesse a 20 éves NOE-t!

Amikor kiadványokon vagy másutt a NOE jelvényével – Noé bárkájával – találkozom, mindig megragad ez a szimbólum, s azt gondolom, valóban ez a társaság viszi át az életet az özönvízen túlra. Azonban meg kell gondolnunk, hogy valóban itt van-e az özönvíz, avagy ma éppen apad-e, tehát szeretnék jót is meg rosszat is mondani. Azok a fogalmak és intézmények ugyanis, amelyek minket éltetnek, vagyis a család és a házasság, intézményi szinten nincsenek veszélyben. Az Alkotmánybíróság – teljesen észrevétlenül – egy héttel ezelőtt megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy a magyar Alkotmány szerint a házasság férfi és nő kapcsolata. Ez összhangban van számos nemzetközi alapokmánnyal. Ugyanígy a család fogalmáért sem kell aggódnunk. Ha azonban az ezekben az intézményekben zajló folyamatokat nézzük, akkor fogyást és instabilitást tapasztalunk. Nem ismertetem a statisztikai adatokat a házasságkötések és a válások arányáról, arról, hogy mennyi a csonka család, a családok átlagosan hány gyermeket vállalnak, s végső soron milyen kevesen vagyunk nagycsaládosok. Tény, hogy Európa szerte tapasztaljuk az öregedõ társadalom jeleit, miközben a nagycsaládosok egyértelműen egy ellenkező trendet képviselnek. Minden társadalomtudománnyal foglalkozó ember tudja, hogy a valóságban egyszerre vannak jelen ellentétes mozgások. A nagycsaládosok értékrendje, az Európában érvényesülő tendenciák ellenére, egy cseppet sem konzervatív olyan értelemben, hogy idejétmúlt lenne, vagy hogy ötven vagy száz évvel ezelőtti mintákhoz kötődik. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit a NOÉ és a nagycsaládok képviselnek, korszerű, sőt jövőbemutató válasz azokra a dilemmákra, amelyekkel Európa szembenéz. Teljesen egyetértek a sokszor hangoztatott NOE jelszóval, hogy a sok gyermek nem probléma, hanem a megoldás. Hogyha tágabb perspektívában nézzük a kisebbségbe szoruló nagycsaládokat az elöregedő Európában, ha kinyitjuk a szemünket az egész világra, akkor látjuk, hogy mindez fordítva van: Európa szorul kisebbségbe a népességfogyással és az elöregedéssel, hiszen a Föld népessége robbanásszerűen növekszik. Érdekes, hogy amióta a klímaváltozás előtérbe került, a népesedési problémát, a túlnépesedés kérdését hivatalosan egyre kevesebbet emlegetik. Pedig erről nem hallgatni kell, hanem a gazdasági növekedést, a környezetszennyezést, a világ és az egyes országok szociális kettészakadását, a megtermelt és a környezeti javak igazságos elosztását egymással összefüggő problémaként kell kezelnünk.

Engedjék meg, hogy kitekintsünk a világra: említettem már a klímaváltozást. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett fejlett világban, vagy általában az északi féltekén uralkodó, csakis a növekedésre irányuló termeléssel és a fogyasztási szokásokkal
a vesztünkbe rohanunk. Múlt héten hozták nyilvánosságra az UNEP legújabb jelentését, a Geo 4-et, amelyik az utóbbi húsz évben a környezeti és társadalmi helyzet romlását állapítja meg. Bármennyire is a környezetvédelem felé fordul ma az ipari társadalom, a környezet állapota gyorsabban romlik, az idővel futunk tehát versenyt.

Arra is figyelnünk kell, hogy ezzel párhuzamosan, még egy ennél is nagyobb változás várható. Nemcsak a külső világban kell felkészülnünk, és versenyt futnunk az idővel, hanem a sokat emlegetett biológiai-tudományos forradalom összekötve a nanotechnológiával, összekötve az informatika rettenetesen gyors fejlődésével szintén azt követeli, hogy teljesen új szemmel nézzünk a világra. Nemcsak kívül, a természeti környezetben változik meg minden, s nemcsak ehhez kell egy új emberképet, egy új embereszményt állítanunk, hanem belül is. Az emberi test és személyiség eddig elképzelhetetlen mértékű beavatkozásnak lesz kitéve. Ennek fényében be kell látnunk, hogy a múlt évtizedek kérdései, például a megtermékenyítés, az abortusz voltaképpen ezer éve ugyanolyan kérdések, és lényegében új választ sem tudtunk adni rájuk. De föl kell készülnünk minőségileg más, új problémákra. Ezt csak azért jegyzem meg, mert azok az értékek, melyeket a nagycsaládosok képviselnek, segíthetnek, hogy ezekre a kihívásokra jó választ találjunk.

És akkor hadd térjek rá végre a NOE-ra is, hiszen két olyan aspektusa van, amit mindenképpen ki kell emelnem. Az egyik, a NOE, mint érdekérvényesítő nagy szervezet, a másik pedig a NOE, mint működő közösségek hálózata. A NOE a magyar társadalomban talán a legelismertebb civil szervezet, a legnagyobb, és létszámát, erkölcsi tartalékát tekintve biztos, hogy a legelsők között van. Azt hiszem, hogy ez nem csoda, hiszen a nagycsalád eleve erre nevel.

Ami a NOE-t, mint érdekérvényesítő szervezetet illeti, itt sajnos a mérleg inkább negatív. Nem akarok ünneprontó lenni, nagyon röviden szeretném elmondani, hogy megkapom a NOE-tól azt a sok elemzést, és azt a rengeteg panaszt is, amelyeknek az a summája, hogy igaz, történnek erőfeszítések az állam részéről a családtámogatás terén, de az egész modell nem a nagycsaládokra van szabva. A meghozott pici korrekciók nem elegendőek, nem veszik igazán életszerűen figyelembe azt, hogyan él egy nagycsalád, mik a szükségletei. Ha például több gyereket többfelé kell hordani, ez már nem fér bele bizonyos kedvezményes időkeretekbe. Vagy a jövedelem-kiegészítések és kompenzációk messze nem elegendők. De nem ezeket szeretném sorolni. A kérdés az, hogy mindaz, amit a NOE csinál, ahogy próbálja a nagycsaládok érdekeit és a jövő érdekeit érvényesíteni, miért ennyire szegényes eredménnyel jár. Egyszerűen a NOE küzdelmeiben is megmutatkozik, hogy a civil társadalomnak Magyarországon mennyire kevés eszköze van. Nagyon fontos ezért tudatosítani, hogy a NOE-nak, és az egész civil szférának az ereje a pártsemlegesség. Ahogy a NOE kitartott amellett, hogy nem áll be semmilyen politikai párt mögé, és nem vesz részt közös akciókban sem, ugyanúgy ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ha kritizálja a kormányprogramot, a mindenkori kormány olyan intézkedéseit, amelyek szemben állnak a NOE értékeivel és szükségleteivel, akkor az nem politikai ellenzéki akció, hanem egyszerűen kiállás a saját érdekek mellett. Nem szabad attól megijedni, hogy például ha a NOE kritizálja az egészségügyi átalakítás terveit, akkor besorolják az ellenzék közé. A NOE saját nevében beszél, saját hátterével, saját szakértői alapján,
saját érdekei érvényesítéséért. Nagyon örülök annak, hogy a NOE élőlánca és tüntetése szépen sikerült, sőt példamutató volt. Szeretném hangsúlyozni, hogy a köztársasági elnök odafigyel minderre, és vállalja a NOE értékeit.

Ami a NOE-t, mint közösségek hálózatát illeti: civil szívem mindig örül, hogy a NOE nem egy bürokratikus szervezet, hogy itt minden helyi szervezet önállóan intézi az ügyeit. Érdekesen tükrözi a különféle országrészek más-más mentalitását, más-más gazdasági helyzetét, hogyan működnek az ottani nagycsaládos egyesületek. Így egészen más volt a soproni találkozó, s most legutóbb a bodrogköziekkel, Nyíregyházától Sárospatakig, érintve az egész északkeleti országrészt. Vannak egészen kicsi, nagyon aktív, és sok százas, másként tevékeny társaságok. Mindegyik a maga módján rendkívül szeretetre és tiszteletre méltó. Csak fejet tudok hajtani az előtt az önzetlenség előtt, ahogy az egyes helyi szervezetek szervezői, mozgatói ezeket a tisztségeket és feladatokat viselik, ahogy időt áldoznak rá, rengeteget szerveznek, és ahogy meg tudnak mozgatni példamutatóan egész városokat és egész megyéket. Annak is örülök, hogy a helyi szervezetek általában jóban vannak a helyi önkormányzatokkal. Nagyon fontos, hogy van együttműködés. Egyrészt támogatást kaphatnak a szervezetek, igen gyakran helyiségeket, másrészt ők is sokat tudnak segíteni az egész településnek.
Szívből üdvözlöm azt is, hogy a határon túl is alakultak nagycsaládos szervezetek, volt szerencsém velük találkozni többször is. Teljesen igaza van Elnök Úrnak, hogy ez szintén kifejezi a nemzet egységét és a közös felelősségünket a nemzet megmaradásáért.

Van egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Meg szoktam kérdezni minden helyi találkozón, hogy mi a helyzet a cigánysággal. Látnunk kell, hogy Magyarországon él egy több mint hatszázezres, tehát igen nagy létszámú kisebbség, amelynek egyik jellemzője a sok gyermek. Tudjuk, rengeteg a nagycsalád a cigányok között. Azt is tapasztaltam, hogy rendkívül kicsi az átjárás a többségi kultúrába épülő nagycsaládos közösségeink és az ő nem egészen integrált közösségeik között. Tudom, ez nem azon múlik, hogy bármelyik helyi szervezet elzárkózna. Mint mondják, kicsi az érdeklődés, vagy csak olyankor van, amikor ruhát, élelmet vagy más segélyt lehet kapni. Ami persze a NOE tevékenységi körébe tartozik, de nem ez a fő feladata, hanem a közösségformálás és együttlét. Ez a jövő egyik kikerülhetetlen kérdése, hiszen ahol még egyáltalán van jelentős számú nagycsaládos, az pontosan a cigányság. Ahogy nemzeti feladat integrálni – integrálni és nem asszimilálni – a cigányságot a többségi társadalomba, méghozzá a gyerekeken elkezdve, az iskolákon keresztül, éppígy a NOE-nak is feladata van ezen a téren.

Végül engedjék meg, hogy visszatérjek a születésnapra, hátunk mögött hagyva a gondokat és feladatokat. Ilyenkor azt szokták kívánni, hogy még sok boldog születésnapot. Ez azonban NOE-ra egyáltalán nem áll, hiszen a NOE nem öregszik. Azok, akik húsz évvel ezelőtt megalakították az egyesületet, most már nagyszülők lettek, és még nagyobb lett a család. És ez így fog menni, amíg világ a világ.

dr. Sólyom László

[+/-] mutasd/rejtsd el a bejegyzést