IA olvasnivalók
Az Index beszámol a "Zsanett-ügyként" ismertté vált ügy néhány fejleményéről. (Részben annak kapcsán, hogy valakik figyelemfelhívó blogbejegyzést tettek közzé a nyomozás visszásságairól. További linkekkel.)
A múlt héten jelent meg a Washington Post külpolitikai oldalán, hogy Nagy-Britanniában és Walesben a rendőrségen bejelentett és feljegyzett nemierőszak-esetek mindössze 5,7%-a (!) zárul le azzal, hogy az elkövető büntetést kap. Az eseteknek pedig alig 10-15%-át jelentik be a rendőrségen, aminek egyik nyilvánvaló oka, hogy 20-ból 19 elkövető akkor is megússza büntetés nélkül, ha feljelentették.
***
A Népszabadság Vélemény oldalán Révész Sándor vitázik egy református lelkésszel. A református lelkész azt mondja, hogy azonos neműek ne házasodhassanak, bár a vita alapjában nem erről szól, hanem hogy hogy s mint demokratikus (vagy nem), ha az egyházak kifejtik homofób véleményüket. Ebbe én nem mennék bele, az egyházak véleménye érdekel (többé-kevésbé, mazochista perceimben persze), az, hogy mit körítenek hozzá a demokrácia lényegéről, történetesen nem. Viszont Révész Sándor válaszában van valami, amit ugyanolyan elutasítandónak tartok, mint az egyházak embereinek homofóbáját.
Íme ez a bekezdés:
Első kérdésem: jól értem, hogy arról van szó, hogy Révész sokakhoz hasonlóan leszűkítően
gondolkodik az örökbefogadásról, és csak azt érti alatta, amikor valakik állami gondozásban lévő gyereket fogadnak örökbe (vagyis olyan gyermeket, aki a pár egyik tagjának sem biológiai gyermeke)? Miközben a valóságban sok olyan egynemű pár van, amelyik neveli egyikük biológiai gyermekét, csakhogy a másik (nem biológiai) szülőnek nincsenek szülői jogai és kötelességei sem. Ami nem mellesleg sérti számos "pici polgártárs" jogát ahhoz, hogy mindkét szülője / gondviselője a jog szerint is az lehessen, ami, vagyis a törvény által elismert családban élhessen.
Második: tulajdonképpen mennyi értelme van annak az érvelésnek, hogy itten homofóbia van, tehát azonos nemű szülők gyerekének lenni rossz, tehát ne tegyük ezt a jog eszközeivel is lehetővé? Ez az érvelés egyrészt masszívan fenntartja a homofóbiát, amit állítása szerint Révész is problematikusnak lát; másrészt pedig még milyen fóbiák is vannak az országban, és milyen elutasítások? Kik határozzák meg, hogy mely csoportoknak "rossz", kiket utasít el "a többség", és akkor ők nevelhessenek-e gyereket? Majd az állam túlnyomórészt heteroszexuális, fehér, ép testű, legalább középosztálybeli férfi képviselői?
Na, a bennem élő pici polgártársnak biztosan nem tesz jót, ha felhúzom magam a(z elvileg jóindulatúnak szánt, ámde homofób) érvelésen,
ezért inkább arra gondolok, hogy tegnap, június 2-án volt a "Blogolj az LMBT családokért" nap, és ha le is maradtam a blogolásról, azért itt van sok-sok (angol nyelvű) link.
A múlt héten jelent meg a Washington Post külpolitikai oldalán, hogy Nagy-Britanniában és Walesben a rendőrségen bejelentett és feljegyzett nemierőszak-esetek mindössze 5,7%-a (!) zárul le azzal, hogy az elkövető büntetést kap. Az eseteknek pedig alig 10-15%-át jelentik be a rendőrségen, aminek egyik nyilvánvaló oka, hogy 20-ból 19 elkövető akkor is megússza büntetés nélkül, ha feljelentették.
***
A Népszabadság Vélemény oldalán Révész Sándor vitázik egy református lelkésszel. A református lelkész azt mondja, hogy azonos neműek ne házasodhassanak, bár a vita alapjában nem erről szól, hanem hogy hogy s mint demokratikus (vagy nem), ha az egyházak kifejtik homofób véleményüket. Ebbe én nem mennék bele, az egyházak véleménye érdekel (többé-kevésbé, mazochista perceimben persze), az, hogy mit körítenek hozzá a demokrácia lényegéről, történetesen nem. Viszont Révész Sándor válaszában van valami, amit ugyanolyan elutasítandónak tartok, mint az egyházak embereinek homofóbáját.
Íme ez a bekezdés:
A törvények ma sem tekintik a heteroszexuális és a homoszexuális kapcsolatot minden tekintetben egyenlőnek. A melegek házasságkötését a törvény (sajnos) ma még kizárja. Meleg párok gyereket sem fogadhatnak örökbe. Én ugyan arra hajlanék, hogy fogadhassanak, de elismerem, hogy ez már nem olyan kérdés, amelyben ki-ki szabadon követhetné a meggyőződését. Ez már pici, döntésképtelen polgártársakat is érint, akikért az állam felel. A törvényhozónak állást kell foglalnia: milyen súlyú hátrányt jelent - és mihez képest - az egynemű szülőpár? Ebben a vitában az egyházak már valóban joggal léphetnek föl a törvény befolyásolásának igényével (akárcsak a velük ellentétes álláspont képviselői), hiszen az örökbefogadott nem önkéntesen lenne meleg pár gyermeke. Mutatis mutandis az abortusz kérdése is hasonló.Mhm. Szóval Révész támogatja az azonos neműek jogát a házassághoz, de racionálisként ismeri el a gyermekeket féltő homofób érvelést. Mert "az állam felel" egyes "pici, döntésképtelen polgártársakért", akik számára "hátrányt jelent" az egynemű szülőpár. Csak az a kérdés, hogy milyen súlyút.
Első kérdésem: jól értem, hogy arról van szó, hogy Révész sokakhoz hasonlóan leszűkítően
gondolkodik az örökbefogadásról, és csak azt érti alatta, amikor valakik állami gondozásban lévő gyereket fogadnak örökbe (vagyis olyan gyermeket, aki a pár egyik tagjának sem biológiai gyermeke)? Miközben a valóságban sok olyan egynemű pár van, amelyik neveli egyikük biológiai gyermekét, csakhogy a másik (nem biológiai) szülőnek nincsenek szülői jogai és kötelességei sem. Ami nem mellesleg sérti számos "pici polgártárs" jogát ahhoz, hogy mindkét szülője / gondviselője a jog szerint is az lehessen, ami, vagyis a törvény által elismert családban élhessen.
Második: tulajdonképpen mennyi értelme van annak az érvelésnek, hogy itten homofóbia van, tehát azonos nemű szülők gyerekének lenni rossz, tehát ne tegyük ezt a jog eszközeivel is lehetővé? Ez az érvelés egyrészt masszívan fenntartja a homofóbiát, amit állítása szerint Révész is problematikusnak lát; másrészt pedig még milyen fóbiák is vannak az országban, és milyen elutasítások? Kik határozzák meg, hogy mely csoportoknak "rossz", kiket utasít el "a többség", és akkor ők nevelhessenek-e gyereket? Majd az állam túlnyomórészt heteroszexuális, fehér, ép testű, legalább középosztálybeli férfi képviselői?
Na, a bennem élő pici polgártársnak biztosan nem tesz jót, ha felhúzom magam a(z elvileg jóindulatúnak szánt, ámde homofób) érvelésen,
ezért inkább arra gondolok, hogy tegnap, június 2-án volt a "Blogolj az LMBT családokért" nap, és ha le is maradtam a blogolásról, azért itt van sok-sok (angol nyelvű) link.
Címkék: Emberi jog, Homofóbia, Interblog, LMBT, Nira, Nők elleni erőszak, Rendőrség, Reproduktív jogok

8 megjegyzés:
Jajjj. Nem akarod ezt megírni Révész polgártársnak is? És egyben meghívhatod a július 5-i LMBT felvonulásra is.
Jó, megírom, meghívom :)
Hozzáteszem, az az érvelés, amit így foglaltam össze: "itten homofóbia van, tehát azonos nemű szülők gyerekének lenni rossz, tehát ne tegyük ezt a jog eszközeivel is lehetővé" azért sem állhatja meg a helyét, mert homofóbia MINDENHOL van. Fokozatok vannak, nyilván más mértékben van az USA különböző államaiban, Hollandiában vagy Afganisztánban, de van. Ahogyan a nők helyzete is más és más, de EGYELŐRE SEHOL NINCS valódi esélyegyenlőség nők és férfiak között, és rasszizmus meg xenofóbia is MINDEN ORSZÁGBAN van. Ez (az, hogy bizonyos csoportokhoz tartozókat és gyermekeiket hátrányos megkülönböztetés érhet) tehát nem racionális, és pláne nem jó érv az alapvető emberi jogok biztosítása ellen. A homofóbia ellen csak úgy lehet tenni (legalább részben), ha egyenlő jogokat biztosítunk.
...a kérdés az, hogy _mennyire_ homofób a társadalmunk, azaz hogy _elég_elfogadó-e_ a társadalom ahhoz, hogy "a köz" egy örökbeadandó gyereket homo-szülőkhöz adhasson, vagy annyira homofób, hogy az ebből fakadó hátrány annyira rossz a gyereknek, hogy nem szerencsés ilyen családban elhelyezni.
Aki azt mondja, _itt és most_ nem helyes lmbt családba örökbeadni gyereket (állami gondozottat), az nem feltétlenül maga homofób, hanem szerinte a társadalom annyira homofób, hogy egy amúgyis hátrányból induló gyereket inkább nem kéne ennek kitenni.
- Ezek szerint Ti úgy látjátok, a mai magyar társadalom van annyira nyitott lmbt iránt, hogy az ilyen családba adott gyerekeknek semmilyen "atrocitással" nem kell majd szembenézni??
Ahogyan én látom:
ha azok az azonos nemű párok, akik szeretnének örökbefogadni és alkalmasak erre (nyilván minden örökbefogadásra jelentkezőnek át kell esnie valamilyen alkalmassági vizsgálaton) nem nevelhetnek gyereket, az diszkriminatív. A társadalom pedig két dologtól válik nyitottabbá: egyrészt ha a jogszabályok nem dikszriminálnak, másrészt pedig ha látják, hogy a valami működik. És azt mondani valamiről, hogy nem működHET, ezért tartsuk fenn a megkülönböztetést, diszkrimináció egy hipotézis alapján. Hozzáteszem: "nagyon sok amúgy is hátrányból induló" gyerek ottragad az állami intézetekben. És ennél az ottragadásnál hátrányosabbat (és atrocitás-dúsabbat) nem nagyon tudok elképzelni.
De én részben egy másik kérdésről írtam. Fogalmam sincs, hogy hány azonos nemű pár van, aki szeretne állami gondozásból gyereket örökbefogadni. Erről nem hallottam nyilatkozatokat, nem olvastam cikkeket, nem ismerek személyesen ilyen párokat -- tehát nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy számos gyereket nevelnek és vállalnak mostanában azonos nemű párok. Pl. én és a párom. (Van tehát az az eset, amikor a gyereket nem együtt vállalták, egyikük előző heterosz. kapcsolatából született, de azután a biológiai szülő azonos nemű párkapcsolatban él, és így nevelik a gyereke(ke)t. És van az az eset, amikor egy azonos nemű pár dönt úgy, hogy gyereket vállal.) Ilyenkor tehát a gyerek nem "eleve hátrányos helyzetből jön", és a pár egyik tagja a biológiai szülője -- vagy esetleg mindkettőnek van biológiai gyermeke, és így alkotnak egy családot. Ezekben a családokban az jelenti a diszkriminációt, hogy egyrészt a nem biológiai szülőnek nem lehetnek szülői jogai (holott ő is a gyerek szülője, a szó minden értelmében, anyagi, lelki, erkölcsi, sokféle felelősséget vállal érte), másrészt pedig a gyermeknek a jog szerint csak egy szülője lehet, holott éppen az garantálná a biztonságát, ha a családját a jog családnak ismerné el -- neki is járna a két szülő/gondviselő, az általuk garantált biztonság. Pl. abban a szomorú esetben, ha a biológiai szülő meghal -- ilyenkor fontos lenne, hogy a másik szülő nevelhesse tovább a gyereket, hiszen ez az ő családjuk; vagy ha a szülők elválnak -- ilyenkor egyrészt a gyereket/biológiai szülőt joga van terljesen magára hagynia a másik szülőnek (holott együtt vállalták), másrészt a biológiai szülő esetleg megfoszthatja a másik szülőt a láthatástól, stb. Erre jelentene megoldást, ha azok, akik családot akarnak alapítani, megtehetnék -- az ezzel járó összes joggal ÉS kötelezettséggel.
És mindemellett: arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy nagyon sok hátrányos helyzetű csoport van. Ki és hol húzza meg a határt, hogy ki vállalhasson gyereket és ki ne? Mondjuk esetleges örökletes betegségek esetén? Vagy hát mekkora hátrány, ha valaki szegény / cigány / kínai, vagy akármi? Hogyan lehetne ezt mérni?
És az általad sorolt aggodalmakban az is benne van, hogy akkor mondjuk személy szerint mi a párommal *felelőtlenül* vállalunk gyereket egy homofób társadalomban. Erre mondom, hogy homofóbia mindenhol van; és hogy ha senki nem vállal, akkor mi változik, mitől és mikor? Valami varázsütés jön?
+ Ebben a "meg kell védeni a melegeket (vagy akármely hátrányosan megkülönböztetett csoportot) maguktól / a rossz döntéseiktől / a gyerekeiket és őket magukat a homofóbiától, és majd mi eldöntjük, hogy meddig és hogyan védjük őket, miközben mi nyugodtan élünk a nekünk garantált összes előjoggal" hozzáállásban van valami mélységesen patronizáló, leereszkedő, és ebben az esetben homofób, igen.
(névtelen, jún 5. 15:07): olyan nincs, h én magam nem vagyok homofób, de elfogadom mások homofóbiáját jogkorlátozási alapként
most látom, h révész pontosan arról írt, ő maga hajlik ugyan az örökbefogadás engedélyezésére, de elismeri a társadalom homofóbiájára hivatkozó korlátozó álláspont létjogosultságát is
ez így már nem annyira gáz, mintha ő maga akarna korlátozni, de még mindig elég kínos
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal