Lévai Katalint megeszik reggelire

Lévai Katalin volt csütörtökön az első politikus, aki a melegfelvonulás betiltását kifogásoló támogató nyilatkozatot adott ki, mindjárt a melegfesztivál megnyitását is bejelentve. Így aztán különösen fontos, mit tesz és mond a felvonulás betiltása ellen. Mindjárt pénteken korán kelt, hogy még madárcsicsergéskor a médiacirkuszba vethesse magát. A mutatvány azonban nem sikerült.

[...] Süveges Gergő: Azt mondta az imént, hogy többszázezres közösségről van szó. Hányan szoktak részt venni ezen a felvonuláson?

Lévai Katalin: Sok ezren, nem tudok pontos számot, nem is lehet tudni, de nagyon sokan, ez egy látványos, sok ezres felvonulás. Nyilván nem mindenki megy el, mert sokan nem is értenek egyet azzal ahogy felvonulnak, ez egy másik kérdés, ízlésbeli különbségek lehetnek, nem erről vitatkozunk, arról vitatkozunk, hogy joguk van és igényük is van sok százezer embernek arra, hogy az identitásukat megmutassák.

Süveges Gergő: Miért érzik elengedhetetlen szükségét, hogy az identitásukat megmutassák?

Lévai Katalin: Gondolja csak végig, hogy milyen volt a megítélése a melegeknek, az elmúlt évtizedekben: volt, amikor betegségnek tartották, volt amikor azt gondolták, hogy ez egy deviancia, még ma is vannak olyan országok, ahol üldözik őket, halálbüntetéssel büntetik néhány afrikai országban a melegeket. De Magyarországon is nagyon komolyan és nagyon sokáig, a mai napig is élnek előítéletek velük szemben és nagyon sokféle diszkriminációnak voltak kitéve. Ez egy új jelenség, nagyon komoly felszabadulást jelent a melegek számára, most már nem kell magukat sem betegnek, sem deviánsnak, sem kirekesztettnek érezniük, hanem vállalhatják önmagukat és ennek nincsenek ilyen negatív következményei, mert hogy van olyan törvényünk, amelyik kimondja, és ez az antidiszkriminációs törvény, amely kimondja azt, hogy nem lehet senkit szexuális orientációja miatt hátrányosan megkülönböztetni.

Süveges Gergő: Tehát akkor ez a felvonulás részben az előítéletek leküzdésére szolgál. Gondolja, hogy a felvonulás eddigi tapasztalatai alapján ez a menet, ez a típusú menet alkalmas arra, hogy az előítéleteket leépítse?

Lévai Katalin: Erről mindig nagyon komoly viták folynak, sokan a melegek közül is ellenzik azt, hogy ilyen nagyon harsány megjelenések legyenek, de ha az egy...

Süveges Gergő: Gondolom, nem véletlen az, hogy a több százezres közösségből, ahogy Ön mondja, ezek szerint egy-két százaléknyian vesznek részt ezen a felvonuláson.

Lévai Katalin: Igen, de gondolja csak meg, ez minden közösség esetében így van. Az emberek többsége nem megy ki az utcára, csak néhányan, akik szeretik magukat megmutatni. Mondom, köztük is vannak viták, lehetnek ízlésbeli viták, mégis az, hogy ott vannak, az fontos.

Süveges Gergő: Önnek mi a véleménye arról, hogy ezek a felvonulások elsősorban, legalábbis külső szemlélő számára inkább provokáló jellegűek, mint a büszkeséget hirdetik.

Lévai Katalin: Valóban, megvan ez az aggályom nekem is, hogy nem biztos, hogy jó, hogy provokálnak. Én a jog eszközeivel szoktam védeni, vagy a jog eszközeivel szoktam kiállni bármilyen kisebbség mellett, és azt mondom, hogy nézzük meg, hogy mit mondanak a jogszabályok. Emberi jogi kérdésnek tekintem ezt a kérdést, és nagyon megértem azt, hogy fontos emberek ezreinek, hogy megjelenjenek és megmutassák magukat, láthatóvá tegyék magukat, mert ott nyeri el egy kisebbség a jogát, az egyenrangúságát, amikor láthatóvá válik. Ez egy hihetetlenül fontos szempont, minden kisebbség számára, hogy megmutassa magát, én egy ilyen közösség vagyok, akik nagyon sokfélék vagyunk. Semelyik kisebbség nem alkot homogén tömeget, vannak köztük olyanok, akik inkább megmutatják magukat, akik inkább szeretik ezeket a látványos megjelenési formákat, nem biztos, hogy ez...

Süveges Gergő: A látványossággal nem is lenne probléma, a provokációval van probléma. Engem személyesen sért, hogy mondjuk rózsaszín ruhában, papnak öltözve, feszületet lóbálva vonulnak fel a homoszexuálisok az Andrássy úton. Én értem, hogy nem lehet mindent jogi kategóriákba gyömöszölni, de vajon Ön, hogyha azt mondja, hogy jogi eszközökkel lép fel a jogaikért, jogi eszközökkel vagy a személyes hitelével, befolyásával nem tud azért is tenni, hogy mások számára, mondjuk a többség számára ez ne legyen provokatív?

Lévai Katalin: Szoktunk ilyen beszélgetéseket folytatni, rendeztem közmeghallgatást melegek számára, szoktam találkozni meleg szervezetekkel éppen azért, hogy ilyen kérdéseket megbeszéljünk. Hallom tőlük is nagyon gyakran, hogy ők sem örülnek annak, hogy exhibicionisták megjelennek, mert sokan attól félnek közülük, hogy ezzel éppen a lényegét veszik el. De ha úgy fogjuk föl, úgy közelítünk hozzá, mint egy népünnepélyhez, mint jópofa heppeninghez, ahogy ez nagyon sok országban...

Süveges Gergő: De azért a jópofaságnak nagyon sok eleme provokatív. Nagyon sokan, akik az Andrássy úton végigsétálnak, vagy ott laknak, a fényképeket vagy a felvételeket látják, azok, hát valljuk be Budapest lakosságának a nagy része, én nem készítettem felmérést, de a nagy része ezt nem jópofának, hanem kifejezetten provokálónak és bántónak érzi.

Lévai Katalin: Így van, és van is egy ilyen szándék, hiszen amikor egy kisebbséget évtizedeken keresztül elnyomnak, akkor amikor előjön, akkor nagyon gyakran provokál. De gondolja csak meg, Ön azt mondja, hogy Önt sérti az, hogy ilyen provokatív módon jelennek meg. Az árpádsáv is nagyon sok embert sért és mégis árpádsávos zászlókkal vonulnak most már nem tudom hány éve emberek és ez a többség számára lehet, hogy nagyon kellemetlen látvány, mégis el kell fogadni. Mindenki mondja el a saját véleményét ezzel kapcsolatban, ez csak elősegít egy normális vitát, ami nagyon jó, mert bekerül abba a diskurzusba ez a kérdés, ami mindenképpen előrevihet minket.

Süveges Gergő: Ennek a normális vitának vajon része-e idén a plakát, amely szerintem különösen bántóra sikeredett. Hogy lehet egy melegfelvonulást két öt-hat éves félmeztelen kisfiúval és egy kislánnyal hirdetni?

Lévai Katalin: Igen. Hát ez nem szerencsés megoldás én szerintem sem.

Süveges Gergő: A megnyitójában, ugye, Ön fogja megnyitni ezt a néhány napot, felvonulást július 2-án, ha jól emlékszem, a megnyitójában vajon fog-e utalni arra, hogy mindamellett, hogy nagyon örülünk annak, hogy a jogaikat érvényesíthetik, azért kötelességeik is vannak.

Lévai Katalin: Mire gondol, milyen kötelességeikre? Természetesen minden állampolgárnak vannak kötelességei.

Süveges Gergő: Hát például arra gondolok, hogy a kisebbségek jogaira nagyon próbálunk odafigyelni, hogy ők érvényesíteni tudják a jogaikat, de azért a többségi társadalommal, amelyben élnek, a többségi társadalommal szemben vannak olyan jellegű kötelességeik is, mint például, hogy ne sértsék mások érzékenységét.

Lévai Katalin: Amikor arról beszélünk, hogy jogok és kötelezettségek, ami nagyon helyes, mert együtt lehet őket csak kezelni, akkor én elsősorban arra gondolok, hogy ugyanolyan állampolgárokról beszélünk, mint bárki más.

Süveges Gergő: Csak másképpen viselkedő állampolgárokról ezen a felvonuláson.

Lévai Katalin: Egy bizonyos vonatkozásukban eltérnek a többségtől, ezért nevezzük őket kisebbségnek, mert valamennyiükre az az egy bizonyos vonatkozás jellemző. Nekem, az én számomra és az ő számukra is teljesen természetes az, hogy kötelezettségeik vannak, ugyanolyan állampolgárok, be kell tartaniuk azokat a normákat, amelyek egy demokráciában betartandó normák. Ezeket ők be is tartják. És hogyha van egyszer egy évben egy ilyen felvonulás, amelyiken lehet, mondom, vitatkozni, hogy most kinek az ízlését sérti, és kinek nem, akkor arról vitatkozzunk. De arról ne vitatkozzunk, hogy joguk van-e ahhoz, hogy megmutassák magukat. Hogy hogyan, az egy vita tárgya lehet.

Süveges Gergő: Provokáció mentes felvonulást kívánok! Köszönjük szépen, hogy a vendégünk volt.

(Napkelte Címnapstory, 2008. június 13. 06:20)

No, nézzük akkor, hogy mit nem mondott el Lévai, amit el kellett volna mondania, és mit mondott el, amit viszont nem kellett volna elmondania.

A résztvevők számánál az első és legfontosabb oka a viszonylag kis részvételnek, hogy a homoszexualitás nyílt vállalása, ami a felvonuláson való részvételből következne sokak számára, akikről azért valamilyen formában már általában sejt valamit a környezetük, még mindig nagyon súlyos kirekesztést, elutasítást von maga után a legtöbb esetben. Arról nem is beszélve, hogy ez a társadalmi elutasítottság éppen tavaly csapott át a felvonulók elleni nyílt fizikai erőszakba. Ezek után a riporter részéről két alkalommal is cinikusan a megfélemlített felvonulók alacsony számáról érdeklődni, Lévai Katalin részéről pedig nem elmondani ezeket az okokat hiba.

Különösen, ha ezek helyett Lévai a felvonulás melegek közötti vitatottságáról kezd el beszélni, kétséget sem hagyva afelől, hogy ez az ellenérzés elsősorban őt érdekli igazán és a saját fenntartásait csomagolja a melegek vitájába. Különben észrevenné, hogy saját maga válaszol magának: "Semelyik kisebbség nem alkot homogén tömeget". Márpedig, ha egy heterogén közegben minden elképzelhető kérdés vitatott, nemcsak a felvonulás létjogosultsága, módja és értelme, de a jogkövetelés létjogosultsága és mértéke is, egészen a minden jogkövetelést és minden felvonulást, valamint a homoszexuális identitást is elutasító álláspontokig, mi értelme azzal érvelni, hogy egy kérdés vitatott? Hiszen ez nem a kérdés, a felvonulás vagy a felvonulás konkrét módjának a sajátossága, hanem azé a kisebbségi közegé, amelyben minden elképzelhető másféle felvonulás is vitatott lenne.

A megmutatkozás igényénél csak a felszabadító belső szükségletről beszél Lévai, ami persze egy fontos ok, azzal együtt, hogy egy olyan nyilvános alkalmat teremtsünk a melegbárok zárt magántere után, amikor a melegek és barátaik vannak többen, elfogadó közeget teremtve; de ugyanilyen fontos az is, hogy másoknak megmutassuk magunkat, és hogy az egyenlő jogainkat követeljük.

Az előítéletek leépítésénél fontos lett volna hangsúlyozni, hogy a felvonulásnak nincs olyan közvetlen célja, még az arra vonatkozó, szerintem átgondolatlan igények megfogalmazása ellenére sem, hogy előítéleteket azon a módon építsen le, hogy az előítéleteknek ellentmondó képet mutatnak magukról a felvonulók. Ellenkezőleg, mivel az ilyen fellépés csak az előítéletek megerősödését eredményezné azáltal, hogy elfogadja és megerősíti viszonyítási pontként az előítéleteket, a cél csakis az lehet, hogy a felvonulók egy olyan sokszínű képet mutassanak magukról, ami minden elképzelhető előítéletnek és társadalmi elvárásnak egyszerre mond ellent. Ennek a módja pedig az, hogy a felvonulás nyitott és befogadó minden vélemény, önkifejezés, öltözködés, megjelenés és önreprezentáció előtt, és zárt minden erkölcs, ízlés, hagyomány, többségi vagy kisebbségi érzékenység érvényesítése előtt. A felvonulás hatását csak a saját megjelenésük és véleménynyilvánításuk befolyásán keresztül alakíthatják a résztvevők, a saját sokszínűségüket adva hozzá a felvonulás sokszínűségéhez.

Ami már tényleg elképesztő, hogy Lévai Katalinak egy szava sincs arra az igényre, hogy a felvonulóknak "kötelességük", hogy ne legyen sértő véleményük. Ha a műsorvezető szerint állampolgári kötelesség, hogy másokat ne sértsünk, akkor először is a melegek jogegyenlőségét kellene megteremteni, ide értve a házasságot, az örökbefogadást, a névviselést és a reprodukciós jogaikat; aztán pedig felhagyni a kirekesztésükkel, megbélyegzésükkel, sértegetésükkel, mindez ugyanis sérti a melegeket. Sérti őket az is, ha egyházak a jogi és hitéleten belüli kirekesztésüket szorgalmazzák nyilvános megszólalásaikban, ha bűnösnek, tisztátalannak, természetellenesnek tartják őket. Engem pedig személyemben sért, ha egy műsorvezető súlyosan homofób, alpári módon vezet egy műsort.

Az ugyanis hazugság, hogy "rózsaszín ruhában, papnak öltözve, feszületet lóbálva vonulnak fel a homoszexuálisok". A tavalyi felvonuláson egy felvonuló vonult fel papi ruhában, rózsaszín bibliával, keresztet lóbálva, a több száz vagy ezer résztvevőből. A többes szám tehát hazugság. Nem tévedés, ugyanis Süveges Gergő módszere, egyetlen homoszexuálisnak tételezett viselkedését kivetíteni a homoszexuálisokra, maga a színtiszta előítéletképzés. Arról az általánosításáról már nem is beszélve, hogy a felvonulók miért lennének "homoszexuálisok"? Ha a politikailag korrekt "meleg" kifejezést használná, annak az értelmezése megengedné valamennyi szexuális kisebbségi megnevezését, de nem, ő a "homoszexuálist" használja, ami kizárja a biszexuális, transzvesztita és transzszexuális értelmezést.

Tisztázzunk valamit: nem tilos papi ruhát felvenni, nem tilos rózsaszín Bibliát a hónunk alá csapni és nem tilos keresztet lóbálni. Mindez bőven belül van a véleménynyilvánítás szabadságán. Senki jogát nem vonja kétségbe, hogy azt gondoljon a papokról, Bibliáról és keresztről, ami neki jólesik. Senki hitének, vallásának a gyakorlását nem akadályozza. Nem hasonlítható össze, nem említhető egy lapon az egyházak azon jogkorlátozó igényével, amely elvitatja a szexuális kisebbségek egyenlő jogait. Az arra vonatkozó igény, hogy a nyilvánosan elhangzó vélemények ne sértsék a keresztény vallású embereket és személy szerint a műsorvezetőt (!), csakis egy keresztény diktatúrában lenne megvalósítható, ahol a keresztény vallás bírálata törvényileg van betiltva. Annak a káros volta, hogy a fesztivált megnyitó politikus semmit sem tud válaszolni egy előítéletes és diktatorikus műsorvezetői igényre, hanem zavarában maga is leexhibicionistázza a felvonulókat, nehezen becsülhető túl.

A végső összeomlás is bekövetkezik mindjárt ezután, amikor a fesztivál plakátjára vonatkozó, racionális érvelésként ki nem bontott műsorvezetői "kritikára", amely így ismét alpárian buzizó és pedofilozó véleménynyilvánításként jelenik meg kérdés helyett, már formálisan sincs semmi mondanivalója Lévai Katalinnak a megtört "igen"-en kívül. A fesztivált megnyitó politikus szerint tehát a felvonulók közé exhibicionisták férkőznek be, akiket csak az árpádsávos zászlót lobogtatókhoz lehet hasonlítani, a fesztivál plakátja pedig sértő és szerencsétlen.

De akkor miért is nyitja meg ezt a fesztivált?

Lévai Katalin nem először ad hangot a felvonulással szembeni ellenérzéseinek a Nap-kelte reggeli adásában, 2003-ban is szinte ugyanígy értett egyet az ugyanilyen elfogult és előítéletes Bánó Andrással. Virág Tamás kifogásolta ezt az akkori Magyar Hírlapban "A rossz tündér" címmel, amely kritikára a fesztivál szervezői válaszoltak emlékezetes módon megvédve a hibázó minisztert. Talán mégis inkább hagyni kellett volna, hogy tanuljon a hibájából.