Magyar anyák & munkahelyek

A Népszabadság ismerteti a Szonda Ipsos felmérését arról, hogy mit tartanak az emberek a legjobbnak: ha az anyák dolgoznak a gyereknevelés mellett, vagy ha nem, és ha igen, mikor állnak munkába. Én mondjuk szívesebben olvasnék külön arról, hogy mit gondolnak azok a nők, akik 0-10 éves gyereke(ke)t nevelnek, mert egy ilyen reprezentatív felmérésben ugye ott van minden korcsoport és sokan-sokan, akik nem nevelnek gyereket (még akkor sem, ha van nekik, mert a társadalom ezt nem tartja az ő feladatuknak, pl. mert férfiak). (És még szívesebben olvasnék olyan szöveget, amely nem abból indul ki, hogy kizárólag nők lehetnek a gyerekek nevelői, de persze tudom, hogy ez csak álmodozás...) Node a felmérés megrendelője a Minisztelenöki Hivatal volt, a MH-nak meg az egyik kardinális kérdés a népszerűségé, szóval az is érthető, hogy mindenféle embert kérdeztek.

A kutatásból a cikk szerint az derül ki, hogy a megkérdezett magyarok úgy gondolják, hogy a gyerekeknek minél hosszabb ideig otthon a helyük: jobb, ha az anyjuknak 3-6 éves korukig nincs munkahelye. Illetve az is kiderül, hogy a megkérdezettek többsége azért "támogatja a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítését, illetve az intézmények hosszabb nyitvatartását". Ami érdekes ellentmondás.

Mindenesetre az, hogy a kutatás mit is mutat, még ennél is jóval összetettebb kérdés. Az ismertetés hivatkozik a skandináv példára: a skandináv országokban a gyereket nevelő nők jóval rövidebb ideig vannak távol a munkaerőpiactól, mint nálunk, viszont nagyon jó bölcsődei és óvodai hálózat biztosítja, hogy a nők valóban nyugodtan dolgozhassanak, és rendes családbarátság van mindenütt -- közlekedésben, éttermekben, hétvégi programokon nem ritka, hogy 3-4 gyerekes családokat látni. Más kutatások pedig azt igazolják, hogy a gyerekek nem sínylik meg, ha nincsenek az otthonukba zárva -- sőt, éppen azt sínylik meg, ha nem járnak közösségbe legalább 2-3 éves koruktól.

Tehát (1) mutathatja a kutatás azt, hogy a magyar megkérdezettek ezt nem tudják, és szilárdan hisznek abban, hogy otthon a legjobb a gyereknek. (Ez külön érdekes kutatási téma: az otthon ideologikus túlértékelése a posztszocialista országokban...) (2) Mutathatja azt is, hogy a magyarok nem gondolják, hogy a nők szerethetnek dolgozni. Talán azért, mert a munkahelyek puszta kényszerpályák, az emberek többnyire nem élvezik, amit csinálnak, csak a pénzkereset miatt muszáj dolgozniuk, és örülnének, ha valaki végre levenné a vállukról a munkakeresés terhét, vagyis az állam inkább több támogatást fizetne a gyereket nevelőknek. (3) De azt is, hogy nagyon sokan nagyon félnek a munkahelyük elvesztésétől, ezért nem akarnak gondolni sem a munkahelykeresésre vagy a visszatérés lehetetlenségére. (Nem volna furcsa: Dániában pl. 3% körüli a munkanélküliség, nálunk meg nem.)

Viszont ne felejtsük el, hogy az is lehetséges, hogy (4) nagyon sokan azt mondják, amiről azt gondolják, hogy helyes mondani. Hiszen ha szinte mindenki azt mondja, hogy aki a gyerekek 3 éves kora előtt dolgozik, az rossz anya, akkor ki akarna ezzel szembemenni és rossz anyának tartatni? A Szonda Ipsos és általában a felméréseket készítők és ismertetők abból indulnak ki, hogy feltesznek kérdéseket, amelyekre majd mindenki névtelenül válaszolva az *igazat* fogja válaszolni. Pedig ez nem így van. Mélyen gyökerező nézetekkel az emberek nem szívesen mennek szembe, és egy ilyen kutatás amúgy sem az a terep, amelyen a válaszadók igazán átgondolhatnák, amit mondanak. Kutatások mutatják például azt is, hogy a magyarok milyen ideológiákat tartanak fontosnak a családdal kapcsolatban. Ez úgy is mérhető, hogy gyerekeket / kamaszokat kérdeznek -- hiszen ők (tapasztalatok híján) szinte vegytisztán azt fogják mondani a családdal kapcsolatos elvárásaikról és terveikről, amit a közegük kívánatosnak tart. Ilyenkor pedig meglehetősen konzervatív képet rajzolunk magunkról, a valóságosnál mindenesetre konzervatívabbat. De az eszembe jut az a szociológus is, aki egy kutatása kapcsán elmondta, hogy míg az önkormányzatoknál dolgozó nők társaságban (főleg ha férfiak is jelen voltak) azt mondták, hogy ha nem lenne muszáj (anyagi okokból), akkor ők nem is dolgoznának, mélyebb személyes interjúkban arról beszéltek, hogy mennyi sikerélményt jelent nekik a munkájuk, és mennyire szeretik.

Kérdéses tehát, hogy mit is mutat egy ilyen felmérés, és hogyan lenne igazán mérhető, mit szeretnének a nők, részben azok, akik gyerek(ek)et nevelnek. A cikk egyébként kitér arra, hogy a gyerekeknek mikor és mennyivel jobb közösségben, arra viszont nem, hogy a nőknek jobb-e, ha egy munkahelyi közösség tagjai.