Megvagyunk

Azaz nagyobb sérülések nélkül túléltük a tegnapi LMBT felvonulást. Nagyon szubjektív beszámoló:

Jó volt, hogy

1. sok új ember is eljött.
2. jöttek olyan 'régi' felvonulók, akik már évek óta inkább aludtak, vagy leugrottak a Balatonra a felvonulás helyett, de most megint összekapták magukat.
3. a tavalyinál sokkal rendesebben dolgozott a rendőrség (biztos, hogy nem tökéletesen, de össze se lehetett vetni a tavalyi kelletlenkedéssel).
4. valaki elhozta a szappanbuborék fújó fegyverét, remélem készültek képek, ahol együtt láthatóak az ún. 'ellentüntetők', a rohamrendőrök és a szappanbuborékok.
5. a felvonulókkal szolidaritást vállaló ellen-ellentüntetők, akik a hét elején kezdtek szerveződni, eredeti terveikkel ellentétben együtt vonultak velünk.
6. néhány helyen (Opera, Jókai tér) a tojásdobálók mögött, mellett integettek, mosolyogtak és örülni próbáltak néhányan - mint a régi szép időkben.
7. elég sokat nevettünk a körülöttünk lévőkkel.
   
8. amikor a kisföldalatti kijáratánál álló rohamrendőrnek azt mondtam "Köszönöm", biccentett és mosolygott.
   

Rossz volt, hogy

1. a felvonulás immáron csak 'komoly' politikai demonstráció, és nem buli: gyakorlatilag nem volt zene, nem voltak koncertek, nem lehetett táncolni, ételt, italt kapni, nehéz volt igazán jókedvűnek maradni.
2. nagyon sok tojást dobtak hozzánk, ami önmagában sem jó, de repültek üvegek és kockakövek is.
3. a 'hazát féltő és szerető' úri közönség szétkapta a Hősök terét: kitépett fémrudak, felszedett kövek, stb. Még hetekig fogunk botladozni, pompás.
   
4. néhány kocsma, étterem otthont adott a tojásdobáló bagázsnak: nekem az Oktogonon lévő TGI Friday's és a Benczúr utcai Benczúr Hotel étterme tűnt fel.

Az, hogy több a jó, mint a rossz, ne tévesszen meg senkit: nem volt jó felvonulni, csak nem volt olyan félelmetes, mint tavaly. Összességében szürreális és nyomasztó élmény volt, főleg, ha meggondolom, hogy elvileg mindez azért történt, mert néhány ember nem heteroszexuális...