Deskripció / preskripció

Avagy leírás és előírás

Tegnap olvastam ezt a hírt az ombudsman véleményéről gyerekszereplők és plakát-ügyben.

Röviden: szerinte az LMBT fesztivál plakátján nem lett volna szabad gyerekeket szerepeltetni, és az ezt engedélyező szülők ártottak a gyermekeiknek, mert "a reklámozott fesztivál megítélése kétséges, és a gyermekek korukból adódóan nem képesek önálló vélemény kialakítására szexuális szokásokkal, identitással kapcsolatos kérdésekben, legfeljebb a környezetük, elsősorban a családjuk által képviselt értékeket közvetíthetik - valószínűleg úgy, hogy az 'alapkérdést' sem értik". Mivel pedig homofób társadalomban élünk, a gyerekeket kicsúfolhatják az iskolatársaik. A véleményezés egyik mondata pedig kifejezetten arra utal, hogy a szülők úgy általában dönthetnek ugyan a gyerekeik plakáton való szerepeltetéséről, de ebben az esetben a szülők "ellenérdekeltek", és ilyenkor joga van a gyámhatóságnak is vizsgálódnia, csak ettől most eltekintenek, mert "a plakátokat csak korlátozottan terjesztették, illetve gondoskodtak azok visszavonásáról is".

Ez az álláspont viszont igen sok kérdést von maga után.

1. Leírja, hogy megfogalmazójának véleménye szerint társadalmunk homofób, tehát ha valakire ráragasztódik a melegség (LMBT-lét) stigmája, azt retorziók érhetik: egy homofób társadalom bünteti az LMBT embereket. Ez stimmel is, látjuk. De vajon várhatjuk-e, hogy ez a hozzáállás (a társadalom igen nagy részében elterjedt homofóbia) változzon, ha mindig leírjuk, hogy "ez van, kérem, ez van"? Nem lesz-e ettől a puszta leírásból előírás?

2. A plakátok a homofóbia ellen készültek. Ha a rajtuk szereplő gyerekek szüleinek az az ideája, hogy azt szeretnék, ha a gyerekeik egy nem-homofób (vagy legyünk realisták: kevésbé homofób) társadalomban éljenek, és amit ők ilyen módon értékesnek tételeznek, azt át tudják adni a gyerekeiknek is, akkor miért is "ellenérdekeltek"?

3. Vajon a gyerekek értik a politika "alapkérdéseit"? Képesek róla önálló véleményt kialakítani, és nem a környezetük, elsősorban a családjuk által képviselt értékeket közvetíteni? Ha pedig nem (mert nyilván nem), akkor nem érheti retorzió a pártok plakátjain szereplő, mondjuk Kuncze Gábor vagy Orbán Viktor mellett álló gyerekeket? Őket nem csúfolhatják a többiek, akiket otthon más értékek szerint nevelnek? Vagy az a csúfolás nem olyan? A (másik) párthoz tartozás stigmája nem olyan erős, mint a buziságé? Mért? És megint csak: ebben az esetben a stigmák közötti fontossági/erősségi sorrend leírás vagy előírás?

4. Ez az érvelés nem vezet-e oda, hogy akkor az LMBT szülők is veszélyeztetik a gyerekeiket, hiszen csúfolódásnak teszik ki őket egy homofób közegben? Viszont: akkor még ki veszélyezteti a gyerekeit? Az örökölhető betegségekkel élő szülők is? A szegények is? A cigányok is? Mindnek a gyereke kerülhet ellenséges közegbe, és csúfolhatják, és ezt előre tudhatja. Vagy megint csak: a buziság a mindennél erősebb szuperstigma?

5. De akkor vissza is tértünk az első kérdéshez:

nem könnyű-e akkor így azt mondani, hogy én nem vagyok ám homofób, de ehhez-ahhoz azért ne legyen az LMBT embereknek joga, mert akkor bántani fogják őket. Tehát én csak meg akarom védeni őket (ahh, szép paternalista gesztus, miközben az én jogaim csorbítatlanok); mellesleg én azért élhetek az összes jogommal és ezt élvezem; és hát azért sem teszek semmit, hogy a homofóbia most leírt állapota változzon... Mert a leírás ebben az esetben = előírás.

A csend meg = halál.