IA olvasnivalók

Magyarországon is terjed az altatós nemi erőszak. „Budapesten minden hétvégén látnak el olyan betegeket, akiknek az italába csempésztek a Gina fantázianéven is ismert, GHB-tartalmú kábítószerből - mondta az InfoRádiónak Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa. (…)"Szinte nem telik el nálunk úgy hétvége, hogy ne jelentkeznének páciensek, akikkel szemben szexuális visszaélést követtek el a drog segítségével" - fogalmazott a főorvos.”

Hm. A szexuális visszaélés (így nevezi a cikk végig) elég enyhe megfogalmazás, nekem legalábbis eufémizmusnak tűnik. Amiről szó van, az szexuális erőszak. Annak is egy különösen súlyos formája, ami ellen az áldozatnak esélye sincs védekezni. És szerintem a “randidrog” megnevezéssel is baj van: egészen kedves a konnotációja, az a baj vele. Csakhogy itt nem egy kellemes “randiról” van szó, és nem egy kis szabadon választott drogozásról.

Plusz kérdés: ha ez ennyire gyakori, ha minden hétvégén jelentkeznek ezzel nők egy budapesti kórházban, akkor hol vannak a tájékoztató / figyelmeztető anyagok, televíziós szpotok, effélék?

***

Ónody-Molnár Dóra cikke a segélyekről

***

Bumberák Maja: Nőmagyar (esszé-írás az Irodalmi Centrifuga honlapján)

***

Angol nyelven:

A Feministingen nemrég megjelent egy bejegyzés arról, hogy milyen elképesztő ideáik vannak egyes bébiruhagyártóknak: megjelentek például az amerikai üzletekben magassarkú lány bébicipők. Azután ajánlanak egy írást a bébiruhákról, amit érdemes elolvasni. Ez a vége:
„A fiúk és lányok számára tervezett babaruhák részben azért ennyire különbözőek, mert a babákon gyakran nem látszik a nemük. Ha csak pelenkában vannak, nehéz megmondani, hogy egy baba lány vagy fiú. Ám a nemek szerint felosztott társadalom egyáltalán nem díjazza az androgünitást, s éppen ezért olyan nagy a ruhák szerepe. A ruhák üzennek – burkoltan és nyíltan. A fiúruhák azt mondják, hogy legyél aktív, bátor, élvezd a lakáson kívüli tereket, és legyen fizetett munkád. A lányruhák viszont mintha nem ezt üzennék.” Hát tényleg.

***

Könyvismertető Jeannette Howard Foster életrajzáról. Ő írta a Sex Variant Women in Literature c. könyvet (1956), amelyben feltérképezi a leszbikus utalásokat és szereplőket mindenféle műben, mindenféle korban – ez volt az első tudományos munka, amely a leszbikusságot komoly témaként kezelte.

***

Amanda Marcotte írása egy könyvről, amely azt elemzi, hogy a kultúra (nyilván az amerikai kultúráról van szó, de ez meghatározó errefelé is) hogyan nyomasztja a fiatal férfiakat / fiúkat, hogy legyenek „férfiasak”, és ez mit jelent, és milyen eredményei vannak.

***

Rebecca Traister cikke arról, hogy mindenki sajnálja a felkészületlen, alelnökségre totálisan alkalmatlan Sarah Palint, és ez miért és hogyan van így. No meg arról, hogy mennyire antifeminista lépés volt alelnökjelöltnek választani, és hogyan rombolja ez szét mindazt, amit ez az év amúgy hozott volna a nőknek a(z amerikai elnökválasztás kapcsán a) politikában.