Szülni homofóbországban

Olyan sokan kérdezték már (kommentben, e-mailben), hogy végül milyen volt a szülés, egy korábbi írásom miatt, amelyben röviden leírtam, hogy egy nagy és "természetesszülés"-párti kórházban a szülésznők kara közölte az orvosunkkal, hogy nem kíván fogadott szülésznő lenni, ha mi ketten vagyunk anyák, hogy most válaszolok:

végül jó volt.

Az épp ügyeletes szülésznő jó fej volt (nem tudtam rögtön, hogy az lesz, de annak bizonyult -- és utólag azt gondolom, hogy látszott ez az arcán, de mondjuk első körben nem voltam éppen analizáló hangulatomban), és nagyon jó szülésznő is (megnyugtató és ugyanakkor magabiztos, és sikerült megóvnia attól is, amit én nagy rémségnek tartok, a gátmetszéstől). Persze amint kiderült, hogy egy nő jön be velem szülni, tudta, hogy mi vagyunk azok -- ez meggyőződésünk, bár bizonyosan nyilván nem tudhatjuk. (Vagyis de, nagyjából. Szóval rögtön tudnia kellett, hogy mi egy pár vagyunk.) Úgy viselkedett, hogy nyilvánvaló volt, tudja, hogy a párom a másik anya, punktum. És úgy is, hogy ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, csak annyit, amennyi van neki. Szóval nemhomofóbként viselkedett.

Egyrészt lehet, persze, hogy ott sem volt azon az ominózus napon, amikor az orvosunk megkérdezett minden szülésznőt, és mind elutasító volt. Másrészt meg az is lehet, hogy ő is nemet mondott, mert elvben és megszokásból és tudatlanságból homofób, aztán meg azt látta, hogy ott egy szülő nő, meg az izguló, jó fej, segíteni akaró párja, meg jön a baba, és akkor egyszerűen azt tette, amit tennie kell, az ő 22 éves gyakorlatával: szülésznő volt, segítőkész és profi. És akkor az is lehet, hogy oldottunk egyet az átgondolatlan homofóbiákon.

Ja, és aznap éjjel ott volt az a szülésznő is, aki tudta, hogy mi kétanyák vagyunk, és jól lemondta a munkát pár héttel a szülés előtt, elfoglaltságára hivatkozva. Odajött hozzánk a folyosón, ahol már a csodaszép babánkkal álltunk, gratulált, és vidámkodott.

És ami még volt: én is vidámkodtam, mert a babánk 3 és fél óra alatt kibújt, és ebből is kevesebb mint 3 óra fájt igazán, és ez az első szülésnél ritka rövid idő.

És van egy csodálatos, szépséges és máris nagyon okos és ügyes babánk.

Így tehát 5-re emelkedett azoknak a pároknak a száma, akik kétanyaként vállaltak gyereket és személyesen ismerjük őket. (Ismerünk olyanokat többet is, akik együtt nevelnek gyereket, de nem együtt vállalták annak idején; és hallomásból tudunk más párokról is, akiket nem ismerünk.)