Az erőszak nem perpatvar
bejegyezte: Nira
3 megjegyzés
Az előző bejegyzés anyagát főleg azért fordítottam ide, mert ma ezt olvastam a Népszabadság beszámolójában a távoltartásról szóló törvény megváltoztatásának tervéről:
A cikk következő része (illetve az igazságügyi és rendészeti miniszter) már nem ilyen előítéletesen fogalmaz:
A távoltartás valódi lehetőségének rendezése körüli, évek óta folyó teszetoszaság a politikusok részéről azt az időszakot idézi, amikor hosszú évek munkájával lehetett csak elérni, 1996-ra, hogy a nemi erőszak házasságon belül is annak minősüljön, ami, vagyis egy férfinak ne legyen törvény biztosította joga a szexuális erőszakhoz (az esetleg válófélben levő) feleségével szemben. Vagyis nemcsak azt idézi -- ugyanabban az időben élünk ma is.
A családi perpatvarra kiérkező rendőr maga is elrendelheti az agressziót elkövető családtag távol tartását 72 órára, ha úgy ítéli meg az adott helyzetet. Ennél hosszabb időről már bíróság dönthetne, de gyorsított eljárásban. Kibővül a "családon belül" definíciója is, tehát akár szerelmi kapcsolatban is kérhető segítség - így foglalta össze tegnap Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter a civilekkel történt egyeztetés eredményeit.Ez a megfogalmazás mintapéldája az erőszak bagatellizálásának. Családi perpatvar? A bántalmazó kapcsolat, amelyben valaki rendszeresen veri a másikat, amihez nyilvánvalóan társul a lelki és sokszor a gazdasági erőszak is, nem "perpatvar". A bántalmazó kapcsolatokban nem két egyenlő fél veszekedéséről van szó, egy nyűgös napról, amikor két ember egymásnak esik, hanem rendszeres, ismétlődő mintázat szerint lefolyó erőszakról: amelyben az egyik fél uralkodik a másik felett. És ez a "szerelmi kapcsolat" sem állja meg a helyét: a cikk írója nyilván arra utal, hogy a bántalmazónak és a bántalmazottnak nem feltétlenül kell házasságban élnie. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy egy bántalmazott nő azért él vagy marad kapcsolatban a bántalmazóval, mert olyan nagyon szerelmes. Az pedig egészen biztos, hogy a bántalmazó nem szerelmes. (A bántalmazás mibenlétéről és megnyilvánulásairól érdemes elolvasni a NANE egyesület kiadványait: a kézikönyvek közül főleg a Miért marad? címűt (pdf), illetve a szórólapokat.)
A cikk következő része (illetve az igazságügyi és rendészeti miniszter) már nem ilyen előítéletesen fogalmaz:
A miniszter szerint a távol tartásról készülő jogszabály olyan törvény lesz, ami "az áldozatok szempontjait előtérbe helyezve megfelelő védelmet nyújt a fizikai vagy lelki erőszak áldozatainak akár a családokban, akár a párkapcsolatokban". Ehhez - tette hozzá - ki kell lépni a klasszikus magyar büntetőjog kereteiből.
A távoltartás valódi lehetőségének rendezése körüli, évek óta folyó teszetoszaság a politikusok részéről azt az időszakot idézi, amikor hosszú évek munkájával lehetett csak elérni, 1996-ra, hogy a nemi erőszak házasságon belül is annak minősüljön, ami, vagyis egy férfinak ne legyen törvény biztosította joga a szexuális erőszakhoz (az esetleg válófélben levő) feleségével szemben. Vagyis nemcsak azt idézi -- ugyanabban az időben élünk ma is.
Címkék: Nira, Nők elleni erőszak
3 megjegyzés:
Hát ez tényleg borzasztó. Én erről fogok most írni a Centrifugán a Zsanett per kapcsán, mert nemcsak borzasztó, hanem fájdalmas ,megalázó és egyszerűen HIHETETLEN. Ezt nem is tudtam, hogy csak 1996-ban, de az a baj, hogy még most sem lehet ilyen esetekben kihívni a rendőrséget, mert 1. a 72 órás távoltartást 3 bírósági procedúrának kell megelőznie, mire már rég agyonveri a férje a feleségét, rendőrség meg akkor jön ki, ha már vér folyik és van/volt olyan eset, amikor egy nő napokig hívogatta a rendőrséget, hogy
- Nem értik, meg fog ölni a férjem? Minden nap agyonver.
- Sajnáljuk hölgyem, addig nem mehetünk ki, amíg vér nem folyik.
És kifolyt a vér, de már örökre. Meghalt a nő.
Angliában minden további indoklás és sérülések bemutatása NÉLKÜL lehet kérni 3 hónapos távoltartást, ami azt jelenti, hogy ha 200 méteren belül jön, hívom a rendőrséget és eltávolítják. Nem értem ezt az országot, mit képzelnek itt rólunk.
Vagy egy megtörtént eset:
X. Edit, 40 éves köztiszteletnek örvendő tanárnő, megismekedett egy férfival, felhívta a laksásába, csókolózni kezdtek, majd Edit úgy érezte itt kell megállni és jelezte a férfinak, hagyja abba. Ő ebbe nem nyugodott bele, lelökte az ágyra, lerángatta róla a ruháit és megerőszakolta ott helyben a saját lakásán.
A nő ezek után teljesen kikészülve, zokogva, magánkívül (hogyan lehet ilyenkor az ember) kihívta a rendőrséget.
A rendőrség közölte vele:
- Ugyanmár hölgyem, ne nevettessen ki, Ön hívta fel a lakására.
- Dehát megerőszakolt - satöbbi, próálta dadogni a nő.
- Mi ilyen ügyekkel nem foglalkozunk. - És egyszerűen leléptek.
Még megalázták, poszttrauma megalázás, ami ilyenkor nagyon súlyos. A nőnek végül szakembert kellett felkeresnie, mert nem tudott túljutni a traumán. (pszichológust). Tényleg megnyugtató, hogy viccként kezeli ezt az újság, leperpatvarozza az erőszakos nemi közösülést és a durva bánásmódot. Bizonyára férfiak soha nem tapasztalták meg azt, hogy milyen az, ha valaki fizikai fölényben van, hiszen ők a teremtés koronái és középen kurcolásszák a falloszukat, amivel aztán....oda hatolnak be, ahova akarnak. Ezt mondja ki a magyar törvény. Lelkekbe, testekbe, közintézményekbe, ország kormányzásába, mindenhova.
Na most kicsit elragadtattam magam, de ez felháborító.
Hajrá Magyarország. Szép kis hazánk.
Ezt mondja ki a magyar törvény, persze. Ld. részletesen: http://legaleagles.blog.hu/2008/11/26/you_never_learned_nothing_and_nothing_isn_t_over
Névtelen, most csak a 2. feléhez:
éppen azért működhet csak úgy hasznosan a távoltartás, ha nem egyből bírósági procedúraként indul (a traumatizált bántalmazott feljelentést tesz, az az ügyészséghez, majd a bírósághoz kerül, döntés születik a távoltartásról, és közben nézzük meg, mi történik vele ez alatt az idő alatt), hanem a helyszínre kivonuló rendőrök eleve elrendelhetik egy időre (meghatározott bizonyítékok alapján: megvert nő, szétvert lakás, megvert vagy síró, traumatizált gyerekek, ahogyan az lenni szokott). Ezután jöhet a bírósági procedúra, de a bántalmazott legalább maga maradhat addig is, és átgondolhatja, mit tehet. Szóval éppen ez a kritika tárgya: nem az a baj, hogy a bíróság lassan dönt, mert ez a jelenlegi rendszerben elkerülhetetlen, hanem az, hogy a bíróságnak kell döntenie, amikor ennél sokkal sürgősebb beavatkozás szükséges. Valahogy azokban az országokban is megtalálják a bántalmazókat, ahol ez így működik. Pl. meg kell adniuk a címet, ahol elérhetők, ahová mennek. (Szülők, rokonok, barátok.)
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal