Deregulák

A kormány szeretné, ha az új polgári törvénykönyv (Ptk.) 2010 januárjában életbe léphetne, és ezért az MSZP úgy tűnik, engedményeket tesz -- erről ír a HVG legfrissebb száma ("A közöny regulái" -- még nem elérhető a neten).

A cikk szerint a kormánypárt kihátrál az új Ptk. egyik "legnagyobb vihart kavart újítása, a házastársi hűséget mint törvényi kötelezettséget a hazai családjogból törölni kívánó kormányjavaslat mögül". (Az eddigi tervezet a házastársak együttműködési és támogatási kötelezettségét tartalmazta.) A javaslat ellen tiltakozott a FIDESZ és a KDNP, no meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyik bizottsága, a Hit Gyülekezete és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is -- ők mind ragaszkodnak hozzá, hogy ez a keresztény házassági jogból a modern magánjogba átszármazó passzus, a szexuális hűség előírása benne maradjon a Ptk.-ban. (De vajon miért? Komolyan azt gondolják, hogy ha a házastársi hűség kívánalma ott áll egy törvényben, majd kevesebben létesítenek házasságon kívüli szexuális kapcsolatot?)

Ennek jelentőségéről ír a Háttér Társaság a Melegekért (A Háttér Társaság a Melegekért véleménye az új polgári törvénykönyv parlamenti vitája kapcsán összehívott konferenciára, 2008. november 18.):

A FIDESZ és a KDNP több képviselője is felhívta a figyelmet rá, hogy a törvényjavaslatból hiányzik a házastársi hűség fogalma, amely egyben a bejegyzett élettársi hűség fogalmát is magával hozná. A törvényjavaslat előkészítése során a Prof. Vékás Lajos vezette Kodifikációs Bizottság jutott arra a következtetésre, hogy a „hűséggel tartoznak egymásnak” fordulat helyett az „együttműködési és támogatási kötelezettség” szerepeljen a törvény szövegében. Ezt az álláspontjukat a 2008. márciusában megjelent „Szakértő Javaslatban” is fenntartották, a házastársi hűség követelménye ebben sem szerepel. Véleményünk szerint a hűség az emberek döntő többsége számára valóban a tartós párkapcsolat alapvető eleme, de ebből nem következik az, hogy ennek jogi kényszerítő erejű szabályozásban kellene érvényt szerezni. A családi viszonyok jogi szabályozásának nem feladata, hogy a partnerek magánéleti döntéseibe beavatkozzon. Egy párkapcsolat belső viszonyainak állami szabályozása csak annyiban indokolt, amennyiben arra a gyengébb fél érdekében szükség van. A hűség követelményének kodifikálása mellett ilyen közpolitikai érdek nem szól. Tapasztalatunk szerint ugyanakkor a hűtlenség vádja a bírósági eljárások során gyakran önkényesen kerül alkalmazásra, a bíróságok gyakorlatában a nők hűtlensége, ill. az azonos nemű személlyel történő házasságon kívüli szexuális kapcsolat súlyosabb elbírálás alá esik, holott ennek ésszerű indoka nincs. A hűség-követelmény gyakorlati alkalmazásának eredménye a nők és a szexuális kisebbségek hátrányos megkülönböztetése.

A cikk azt állítja: úgy tűnik, az MSZP jogász munkacsoportja hajlik arra is, hogy elfogadja azt a Vékás Lajos-féle tervezetet/javaslatot, amely szerint leszármazó hiányában ezentúl ne csak az örökhagyó házastársa vagy élettársa örököljön, hanem a korábbi közös lakáson felüli vagyon felét az elhunyt személy szülei kapják meg (amennyiben még életben vannak). Vagyis az új Ptk. ilyen módon hátrányosan megkülönböztetné a gyermektelen párok életben maradt tagját: közös / közösen szerzett vagyonuknak csak a fele maradhatna rá, a másik fele az életben levő szülőké lenne. Ha viszont van gyermekük, mindent a pár életben maradt tagja örököl. Ez önmagában is visszásnak tűnik, de még inkább az, ha figyelembe vesszük, hogy az azonos nemű párok nem lehetnek mindketten a gyermekük szülei. Nemcsak hogy nem fogadhatnak örökbe gyermeket, de a pár egyik tagja élettársa biológiai gyermekét sem fogadhatja örökbe, hiába nevelik mindketten. Így ha a gyermeket nevelő párnak az a tagja hal meg, aki nem biológiai szülője a gyermeknek, és örökbe sem fogadhatja, akkor az életben maradt társa és a gyermek is rosszul jár: (lakásukon felüli) közös vagyonuk felét elveszítik. És ha a biológiai szülő hal meg? Utána csak a gyermeke örököl? Vagy az élettársa is? A fonál elveszítése helyett egyszerűbb és megnyugtatóbb volna, ha a törvény elismerné az azonos nemű párok és gyermekeik kapcsolatát annak, ami: családnak, az összes vele járó joggal és felelősséggel.