Férfias

Ad notam: Most már komolyan így maradunk, és nincsen remény?

Film készül a szociáldemokrata politikusról, Kéthly Annáról (1889-1976, országgyűlési képviselő volt 1922-től 1948-ig), ezúttal életének az emigrációban töltött, 1956 utáni szakaszáról. Mészáros Márta rendezi. Hír a Népszabadságban.

De ami a híren túl van... Elképedtem. És itt jön az "így maradunk-e végleg" nóta:

- Üdvözlendő, hogy Márta egy ilyen történelmi alakot választott, aki nemcsak az egyetlen nőként kezdte a parlamentben, de egyedül ő szólalt föl olyan szociális kérdésekben, amelyeket szinte érinteni sem mertek mások - mondja (Eszenyi Enikő). És hozzáfűzi: különlegessé teszi őt az is, hogy tántoríthatatlan volt, végig kitartott álláspontja mellett.

- Ezért mondta valaki annak idején, ő ott az egyetlen "igazi férfi". A filmen ilyen lesz?

- Ilyen is. Minden nőben megvan a másik nem. De Annát egyáltalán nem tekintem férfiasnak, ez a harcos énje csak akkor jött elő, amikor kellett.

Szóval aki következetesen képviseli a véleményét és kitart az elvei mellett, az férfi. Vagy: a kitartás, a következetesség és az elvhűség "férfias". A "nőiesség" meg akkor azt jelenti, hogy valaki nem tud következetes és bátor lenni. Aki mégis, az csak azért, mert "ott van benne a másik nem". Vagy minden nőben ott van. Egy kicsi bátorság. De mi értelme van ennek, azt mondaná már meg egyszer valaki, aki milliomodszorra is kimondja és leírja? Komolyan gondolja? Ha nem, akkor minek mondja? Mindenki lehet gyáva is, bátor is, ekkor-akkor, többé vagy kevésbé, de mi köze ennek a férfisághoz vagy a nőséghez?