2009. május 29.

Rádióműsor a 'lombikprogram' TB támogatásáról

Május 29-én, pénteken délután az MR1 Kossuth rádió 15.15-kor kezdődő Közelről című műsorában két celeb egészségügyi szakember fog vitázni az ún. lombikprogramokról, azaz a mesterséges megtermékenyítés egyik formájáról de főleg az ehhez járó állami támogatásról. A két celeb: Somody Imre és Kaáli Géza, a Kaáli intézet vezetője. Kiváncsi vagyok, hogy megkérdeznek-e például nőket is, meg a téma megközelítésére, stb.

Addig is itt lehet olvasni a vita előzményeiről.

Utóirat: Megvolt az adás: itt van a hangtárhoz mutató link. Óvatosan a hangerővel, sokat kiabálnak a felvételen.

Címkék: ,

2009. május 27.

Homofóbia, aktívan

Ahogyan a Népszabadság is beszámolt róla, vasárnap neonácik támadták meg az LMBT fesztivál reklámfilmjét forgató csoportot.

Személyes beszámoló a Labrisz oldalán.

Címkék: , ,

Túlélőkönyvek

Túlélőkönyvek meleg kamaszoknak címmel jelent meg egy cikk a Literán. Magyar műre sajnos nem hivatkozik, mert hát mire tudna hivatkozni? Az eszembe jutott egy LMBT kamasztársaságról szóló képregénysorozat (tényleg lmbt gyerekek szerepeltek benne: leszbikusok is, melegek is, biszexuálisok is, transzneműek is), persze amerikai, amit vagy 10 éve olvastam, és sajnos elfelejtettem a címét. Az ismertetett könyveket meg nem ismerem. De jó a felvetés: vajon milyen lenne egy fiataloknak (is) szóló magyar melegregény? Akadna rá kiadó? És olvasó akadna?

És vajon mit olvas egy tizenhárom éves feminista, vagyis egy olyan lány, aki sikeres, erős, nehézségekkel megbirkózó nőkről szeretne olvasni?

Van tippetek? Emléketek? Esetleg gyerekkönyv-tippek, történetek lányokról, akik nem rózsaszín pónikat fésülgetnek?

Címkék: , ,

2009. május 21.

Azok a férfiak, akiknek lányuk van, liberálisabbak

Via Feministing. (Ők hivatkoznak a forrásra.)

Rebecca Warner (szociológus) és Ebonya Washington (közgazdász) kutatásai szerint azok a férfiak, akiknek egy vagy több lányuk van, kevésbé konzervatívak.

A kutatás amerikai és kanadai mintán készült. Legfőbb tanulsága, hogy a nemek egyenlőségét elősegítő politikákat többen támogatják azok közül, akiknek lányuk van. Ez különösen igaz az apákra. Akiknek csak lányuk van, azok sokkal valószínűbben támogatnak feminista nézeteket, vagy pl. a pozitív, megerősítő megkülönböztetés eszközét.

Az amerikai kongresszusi képviselők szavazatait áttekintve látható, hogy azok a férfi politikusok, akiknek lányuk van, sokkal nagyobb valószínűséggel támogatják a reproduktív jogokat, vagy akár a rugalmas munkaidőt.

Hm. Mi bizonyíthatná ennél jobban, hogy a konzervatív nőpolitika nem jó a nőknek? -- kérdezi Samhita, az idézett blogírás szerzője. (Meg én.)

Címkék: ,

Levél Ékes Ilonának

A múlt héten ez jelent meg a Magyar Hírlapban (május 11.), én pedig ezt a levelet írtam (Ékes Ilonán kívül elküldtem a Magyar Hírlapnak, és közzétettem a nőtárs listán is):

*****

Kedves Ilona,

A Magyar Hírlap, egyik múlt heti számában egyebek között egy Veled készített interjúra hivatkozva, olyan állításokat tulajdonít Neked, amelyekről elképzelhetetlennek tartom, hogy valóban Te mondhattad.

"A férfi és a nő kapcsolatára épülő családra, amely az élet továbbadásának bölcsője, nagy veszély leselkedik" – hívta fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva Ékes Ilona, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes tagja. A liberálisok egyre hangosabban és egyre agresszívabban hirdetik az egyén szabadságát, a homoszexualitást pedig genetikai adottságnak mondják. "Elindult a tagadás, a halál kultúrájának végső térfoglalása, a teremtettségünkkel való ellenkezés" – mondta a képviselő. Az uniós intézmények százmillió eurós nagyságrendű támogatásokkal segítik az úgynevezett gender mainstreaminget, amely Ékes szerint csak akkor elfogadható, ha ténylegesen a nők és a férfiak esélyegyenlőségének előmozdításáról szól. Az Európai Unió fő törekvései között szerepel azonban még a nemek összemosása, a különbségek eltüntetése, a nő és a férfi abszolút kicserélhetősége is.

Te, aki a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége élén 2004-ben a prostitúció ellen, 2007-ben az 50%-os választási női kvóta érdekében és most, pár napja a családtámogatások racionális, a nők érdekeit is figyelembe vevő módosítása érdekében együtt léptél fel a többi nőszervezettel, még csak nem is utalhattál arra, hogy a gender mainstreaming a halál kultúráját szolgálná, nem célozhattál arra, hogy a gender mainstreaming a nő és a férfi kicserélhetőségének tana lenne, s nem állíthattad, hogy az Európai Unió fő törekvése a nemek összemosása volna.

Az Országgyűlés emberi jogi bizottságában tevékenykedvén, ismervén az Európai Unió eszméit, elveit, szabályozását, nem sugallhattál olyasmit, hogy a gender mainstreaming valami ördögtől való eszme lenne: hiszen pontosan tudod, hogy ez csupán egy módszer, egy gondolkodási eljárás, nem más, mint minden dolog aszerint való értékelése, hogy az hogyan viszonyul férfiakhoz és nőkhöz, miképp tükrözi vissza a nők és a férfiak valóságát, mennyiben érvényesülnek benne női és férfi érdekek, mit ’hoz a konyhára’ a férfiaknak és mit a nőknek.

A gender mainstreaming sajnos angol szó, s nem csupán szó, hanem kifejezés, egyenesen anglicizmus, s mint ilyen nem fordítható a maga frappáns módján magyarra – de németre, franciára sem sikerült: mindenütt angolul mondják.

Pedig ők még nem is panaszkodhatnak: az ő nyelvükön legalább külön-külön szó van a társadalmi és a biológiai nemre, no és egyik sem azonos alakú az általánosan használt tagadószóval. Bennünket, magyarokat, akik a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéért (gender equality, avagy égalité des genres) dolgozunk, kétszeresen is sújt a nyelvi balszerencse: ezt a két nagyon különböző, ám egyaránt igen pozitív fogalmat, a társadalmi és a biológiai nemet egy és ugyanazon negatív, tagadószóval kell kifejeznünk. Nincs könnyű dolgunk. De ebből azért nem következhet az, hogy mindjárt utáljuk is, és viszolyogjunk is attól, hogy érdemben és igazat beszéljünk róluk.

A nemek egyenlősége – akár a biológiai, akár a társadalmi nemekről beszélünk (s ezúttal nem az igenek ellentéteiként) – nem jelenti, nem is jelentheti ezek egyformaságát, azonosságát, ki- és összecserélhetőségét. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata betűjét és szellemét követve az emberek egyenlősége jogegyenlőséget, a méltóság és az önrendelkezés egyenlőségét – és nem az egyes személyek felcserélhetőségét, behelyettesíthetőségét, egyformaságát vagy azonosságát jelenti. De hiszen ezt Te is ugyanilyen jól tudod…

Sem mi, a nők és a férfiak egyenlőségéért dolgozó szakemberek, nőszervezetek – liberálisok és konzervatívak, hívők és hitetlenek –, sem az EU nem gondolja, nem gondoljuk, hogy a nőket és a férfiakat ki kéne cserélgetni egymással. Vagy hogy a közöttük lévő különbségeket el kéne tüntetni. Gondoljuk viszont – veled együtt –, hogy a nőknek pont ugyanannyi jogot és lehetőséget, s ezekkel való éléshez: képességet kell biztosítani, hogy tanuljanak, hogy gazdaságilag függetlenek legyenek, hogy dolgozhassanak és kamatoztathassák alkotóerejüket, hogy gyermeket vállalhassanak – amikor ezt jónak látják –, és nevelhessék a gyermekeiket, hogy a férfiakkal egyenlő részt vállalhassanak kisebb és nagyobb közösségeik döntéshozatalában, velük egyenlő mértékben részesedhessenek a hatalom minden (család, kis- és nagyközösségek, gazdaság, társadalom, politika) szintjén. S persze velük egyenlő mértékben osztozzanak a megtermelt javakból, a kiérdemelt előnyökből.

Egyetértesz ezzel? Hát persze.

A gender mainstreaming nem világnézet, nem politikai irányzat, nem célrendszer, nem értékrend. Csak egy gondolati „szemüveg”: egyik lencséjén a férfiakat, másikon a nőket, az egész szemüveggel pedig nőket ÉS férfiakat látunk, s rajtuk keresztül figyeljük a társadalmi, gazdasági, politikai, természeti, környezeti folyamatokat, törekvéseket, a politikai, gazdasági, társadalmi irányzatokat, célokat, értékeket. Mindent megnézünk a balszemünkkel, megnézünk a jobbal, és mindkettővel egyszerre. Az emberek – férfiak és nők – egyenlősége jegyében éppen különbözőségükre vagyunk tekintettel. A gender mainstreaming ennyi: nem több és nem kevesebb.

Végezetül még egy megjegyzés. Kétségkívül megoszlanak a vélemények arról, hogy a homoszexualitás biológiai vagy lelki okokra vezethető-e vissza. Szögezzük azonban le: bármi is a háttere, mióta a rendi társadalmakat magunk mögött hagytuk, mióta a párválasztás és családtervezés joga a polgári normáknak megfelelően a magánembert illeti meg, az, hogy kit szeretünk, kivel élünk együtt, s ezzel a szexuális irányultságunk is: valóban magánügy. Ha két ember szereti egymást és boldogságra törekszik: ez az élet kultúrája. A gyűlölet, a megvetés, a kirekesztés, a jogfosztás: az a halál kultúrája.


Üdvözlettel,

Betlen Anna

Címkék: , , , , , , , ,

2009. május 17.

Nemzetközi homofóbia- és transzfóbia-ellenes világnap

Ez van ma, május 17-én. A kampány weboldala: IDAHO

Moszkvában ezért volt felvonulás tegnap -- viszont kb. 80 embert letartóztatott a tüntetést megsemmisítő rendőrség. Ez van az IDAHO nyitóoldalán.

Az idei kampány a transzfóbiáról szól.

Címkék: , ,

2009. május 14.

Az erőszakos elem

A Népszabadságban megjelent egy cikk egy nemi erőszakkal és annak intézményi kezelésével foglalkozó kutatásról, amelyet a téma ismert kutatója, Liz Kelly vezet, és Magyarország is részt vesz benne. Szordinós ténymegállapítások vannak a cikkben: igen, Svédországban valószínűleg nem azért fordul a rendőrséghez 23-szor annyi megerőszakolt nő, mint nálunk, mert a svédek olyan erőszakosak, hanem sokkal inkább az a helyzet, hogy nálunk nagyon-nagyon kevés nő tesz feljelentést; és igen, az esetek túlnyomó többségében akkor emelnek vádat az elkövető ellen, ha az áldozatnak nem ismerőse és pláne nem hozzátartozója (partnere, volt partnere, férje vagy volt férje), és ha alacsony iskolázottságú. Ami azt jelenti, hogy ha az erőszakot elkövető és a megerőszakolt nő ismeri egymást, netán valaha szexuális kapcsolat is volt közöttük, és / vagy az elkövető iskolázott, akkor az ügy nem nagyon jut túl a rendőrségi vagy ügyészségi szakon, vagyis nem kerül bíróság elé. És mivel ez a helyzet, és mivel erről sokan tudnak, nem teszik ki magukat egy megalázó tortúrának, és nem fordulnak a rendőrséghez.

Érdekes olvasmány a cikket kísérő kifogáshalom, pl.:
* a bizonyítékok persze nem összehasonlíthatók, minden eset egyedi (és akkor már nem is lehet vizsgálni az olyan sokatmondó mintázatokat, mint pl. az összefüggés az elkövető és az áldozat közötti kapcsolat szerint, vagy az elkövető társadalmi státusza);
* vagy hogy a CEDAW ajánlása nem megfogadható, mert az erőszak nem egyenlő azzal, hogy az áldozat nemet mondott, nem egyezett bele a szexuális kapcsolatba (ahogyan nagyon sok országban van ez), hanem látni kell az "erőszakos elemet".

Címkék: ,

2009. május 13.

Dávid Ibolya for president

Fent van a YouTube-on, de persze koncerteken, meg a rádióban is lehet hallani a Tudósok zenekar Dávid Ibolya for president című alkotását (nem linkelem be, de könnyű megtalálni).

Elhatárolódással kezdem: távol áll tőlem, hogy támogassam Dávid Ibolya politikáját. De akkor sem kellene megjegyzés nélkül hagyni, hogy mennyire de mennyire ott van a generális nőellenesség abban, hogy a magyar politikai élet összes, hmmmm, negatívumának megszemélyesítésére pont őt választotta ki a Művész, akit Dr Máriásnak hívnak.

A zenedarab nekem csak az utolsó csepp volt: már jó ideje érik egy morgós blogbejegyzésem Dr Máriásról. Ha valakinek van az ilyesmihez kedve, ideje és türelme, akkor érdemes nyomon követnie Dr M médiakritikáit az Élet és Irodalomban. Néhány hónapja kezdte, és eddig még minden szösszenetébe sikerült valami szexista bunkóságot becsempésznie. Mindez persze szíve joga, és nem is tudom, hogy mitől esik rosszul. Talán azért, mert ő (Dr Máriás) egy (one) underground hero, alternatív arc, és még mindig fejbecsap a felismerés, hogy az "amúgy" jó fejek gyakran szexisták.

Címkék: ,

Női mesék, női hisztik

Mindig azt hiszem, hogy már elég vastag a bőröm, de aztán sikerül megdöbbenteni mégis. Most ez a Népszabadság-cikk lepett meg.

Napokkal ezelőtt olvastam a hírt, hogy megtaláltak egy nőt, akit a rendőrség nagy erőkkel keresett (nyilván mert egy kisgyerekkel tűnt el), egy anyaotthonban. Meg hogy a férje kereste a legnagyobb erőkkel. Márpedig anyaotthonba, kisgyerekkel, azért szoktak érkezni a nők, mert bántalmazzák őket.

Ez a cikk ezt világossá is teszi.

De mik vannak még benne?

Hogy ha egy anyát bántalmaz a férje / a gyermeke apja, akinek ugye szülői felügyeleti joga van, akkor szinte lehetetlen elérnie, hogy ne kelljen rendszeresen találkoznia, illetve a gyermeknek rendszeresen találkoznia a bántalmazóval.
- Volt olyan eset, hogy hosszú-hosszú eljárások után sikerült végre bizonyítani a veszélyeztetést. Pedig ott nem csak arról volt szó, hogy az apa veri a feleségét, hanem meg is késelte - meséli a szakember.

Jaj. Szóval "meséli". Nem idézi fel, nem mondja, és talán nem is igaz, amit mond. Mesél. Szép szóhasználat.

És az is szép, hogy hosszú-hosszú eljárás kell ahhoz, hogy valaki kimondja: az, aki a feleségét bántalmazza, sőt, megkéseli, nem alkalmas arra, hogy a gyerekükkel kapcsolatot tarthasson. Hiszen ha csak az anyát késeli meg (igen, évekig veri, majd beledöf egy kést), attól egyes szakemberek és jogászok szerint még lehet kiváló apa, és a gyermeknek szüksége van az apjára, az apaképre, ahogy szokták mondani.

Aztán:
Azt, hogy a menedéket kérők közül hányan menekülnek "hisztiből", nem tudni, azt azonban határozottan állítja: az anyák nagyon sokára lépnek, amíg csak lehet, tűrik a lelki és fizikai megpróbáltatásokat.

A szövegből nem derül ki, hogy ez a hiszti-kérdés az újságíróé-e. De nyilván fontos kérdés, idézőjelestül... Nemi erőszak esetén is fel kell tenni a kérdést, hogy hány nő hazudik (mind, nyilván), és egy menekültszálláson is. Hiszen a nők hisztisek, egy kis sértődés miatt odahagyják az otthonukat és minden ingóságukat, és beköltöznek a gyerekükkel egy hajléktalanszállóra emlékeztető tömegszállásra. Mégis, hogyan jut az újságíró eszébe ezt kérdezni egy menekülő nők számára fenntartott anyaotthonban?

Ja, egyébként ez a nő felelőtlen is, mert nem jelentkezett a rendőrségen.

Szóval a nők, ha gyermekük van, gyakorlatilag semmit nem tehetnek, hogy távol maradhassanak a bántalmazó apától, még akkor is iszonyúan nehezen intézhetik ezt el, ha az kést vág beléjük, amúgy meg hisztisek is, menekülgetnek tetszésük szerint, és ráadásul rendre visszamennek a bántalmazóhoz a közös otthonukba. Ahogyan ez a nő is.

Címkék: ,