Harold Norse (1917-2009)

Van az a fura szokásom, hogy elolvasom a lapokban a gyászjelentéseket, akkor is, ha fogalmam sincs, ki az, akiről szólnak, mert ezt valamiképpen az utolsó alkalomnak érzem, hogy megtudjam, legalább utólag, ki volt az illető. Így olvastam Harold Norse-ról nemrég a Guardianben. Beat-költő volt és kicsit mindig a háttérben, a sikeresség/elismerések közelében, ahogy a cikkből kiderül -- de azért mindig kimaradt valahogyan az igazi sikerből. Nem tudom elhelyezni az amerikai költészetben és nem tudom megítélni a verseit sem (kettőt olvastam el, ezekre hivatkozik a cikk), de a kimaradás oka lehet az is, hogy meleg volt, hangsúlyosan és vállaltan meleg.

Valamelyik éjszaka, amikor már nem bírtam a munkámmal haladni, gyorsan lefordítottam a két hivatkozott versét, hétvégi olvasnivalónak.

Az elsőről azt írják, hogy olyan maszkulinitás-stúdiumvers, anti-maszkulinitásvers; a második meg csak szép, nápolyi barangolásáról szól, ötvözi a klasszikus formaszeretetet és a laza csevegést, ahogy a benne szereplő garázs olajos rumlijában is ott van egy klasszikus fríz.

1.

Nem vagyok férfi

Nem vagyok férfi, nem vagyok kenyérkereső, családfenntartó, vásárlóerő.
Pattanásos a bőröm, kicsi a farkam.
Nem vagyok férfi. Nem szeretem a focit, a bokszot és a kocsikat.
Szeretem kifejezni az érzéseimet. Még át is szoktam ölelni a barátaimat.
Nem vagyok férfi. Nem játszom el a nekem szánt szerepet, üzenhet bármit
a Madison Avenue, a Playboy, Hollywood és Oliver Cromwell,
nem a tévé alakítja, hogy viselkedem.
Nem vagyok férfi. Egyszer lelőttem egy mókust, de megesküdtem,
hogy ilyet nem teszek soha többé. Nem ölök. Nem eszem húst. Rosszul vagyok a vértől.
A virágokat szeretem.
Nem vagyok férfi. Nem voltam katona, inkább börtönben ültem. Nem ütök vissza, amikor az igazi férfiak megvernek és lebuziznak. Nem szeretem az erőszakot.
Nem vagyok férfi. Nem erőszakoltam meg nőt. Nem utálom a feketéket.
Nem érzékenyít el a zászlólengetés. Nem hiszem azt, hogy Amerikát
szeretni vagy elhagyni kell. Én inkább nevetek rajta.
Nem vagyok férfi. Nem volt még tripperem.
Nem vagyok férfi. Nem a Playboy a kedvenc lapom.
Nem vagyok férfi. Sírok, ha bánatom van.
Nem vagyok férfi. Nem érzem magam többnek a nőknél.
Nem vagyok férfi. Nem hordok fecskét.
Nem vagyok férfi. Verseket írok.
Nem vagyok férfi. A békéről és a szeretetről meditálok.
Nem vagyok férfi. Nem akarlak megsemmisíteni.

2.
Ezt itt találtam:
http://www.abalonemoon.com/norse.html

Klasszikus fríz egy garázsban

Ballagtam a városban bús barna nagykövetségek
paloták és tuják között
balkonládákban növesztett pálmafák alatt
a meleg szinte
tapintható volt

gyerekek követtek rosszcsontkodó
bűnös arccal
americano tengerészeket

- nerval jutott az eszembe tends-moi le pausilippe
et la mer d'Italie meg hogy egy
hegyen lakom a posillipón egy gengszter
táncterme alatt
sok tengelicével

a nápolyi öbölben
egy kőkunyhóban
tufabarlangok fölött amelyekbe a tenger
betört telente édes gerardom
száz év alatt
csak nagyobb lett a pusztítás

a torony omlik, a nap sötét
kétségbeejtő a hangszóró megfojt mindent
madarakat sziklákat barlangokat
minden gengszterek kezén
de én jól elálmodozom
ennyi szépséges pusztuláson

mentem gyúlékony sikátorokban tele mosott ruhával
sárga tökkel az ablakokban
omladozó kőfalak, háború nyomai között
az emberi romlottság
milyen súlyos és reménytelen, nevetnem kell

amikor olajoskannák és zsíros rongyok
kerekek, tengelyek között egy garázsban hirtelen
egy klasszikus fríz meztelen figuráit
pillantottam meg
egy szétberhelt autó
alkatrészei között!

tökéletes! és milyen fura! ez a garázs
elnyelt egy szarkofágot!
a szerelőt aki nyugodtan szórja
a festéket
egy autó lökhárítójára,
lapithák és kentaurok nézik figyelmesen!

hogy árad
a nemgondolkodó hús!
az őszinte combok! afrodité
szeme!

a földközi térség mítosza
volt abban a garázsban
ahol az izmos barna ifjak nem láttak semmi szokatlant
munkájuk közben
halott hősök és istenek között

de én láttam, ott volt hermész
a földön egy olajfolt szivárványában
ott tükröződött
és szibilla vad haja
bugyogott kifelé a sok szó a száján
súlyosan csak aztán belefulladt mind
az autók zúgásába

Női ruhában

Hümm. Letartóztattak és valószínűleg alaposan megvertek egy orosz művészt, mert női ruhában ábrázolta Putyint -- írja a Prae.hu. Azt nem írják, hogy ezzel mit szándékozott mondani, de azt igen, hogy kormánykritikusnak tartják. A női ruhában való ábrázolás tehát kritika -- de miért is? Miért biztos, hogy a női ruha a művész ellenérzéseit tükrözi? Ha pedig így van, a művésznek ellenérzései vannak, akkor miért éppen a női ruhába öltöztetéssel fejezi ezt ki? Miért nem mondjuk főrendőrnek vagy afféle Döbrögi uraságnak öltözteti kritikája tárgyát? A hab a tortán, hogy a női ruhába öltöztetést a rendőrség "mocskolódásnak" nevezi. A legjobb esetben a művész viccelni akart, és megmutatni, hogy a rendőrség /az állam nem érti a humort, aminthogy nem is érti. De akkor a cikkíró sem. Rossz esetben meg, mondanom sem kell, az van, hogy a női ruha degradálja a hatalmas férfit.

Megfosztva, avagy feminista félelem?

Megjelent az eheti ÉS-ben Joó Mária és Huszár Ágnes válaszával együtt - Fuchs Anna cikkére reagáltunk.

Az én válaszom:

" „A többségnek nincs joga megfosztani a kisebbséget a jogaitól. A jog szerepe éppen az, hogy megvédje a kisebbséget a többség elnyomásától” – idézi Fuchs Anna Ayn Randot. Nagyon is egyetértek. Cikkében Fuchs Annának viszont sajnos nem sikerült elkerülnie a szerinte posztmodern feministákra jellemző személyeskedést, akik a nekik nem tetsző véleményeket bizonyos nézőpontnak tulajdonítják (a fehér férfinak). Fuchs Anna csak ennyit ír: „Mulvey hisztérikus programja”, és szerinte ebben a megfogalmazásban semmilyen nézőpont-tulajdonítás nincsen, kritikája szigorúan szövegeken alapul. De hagyjuk a személyeskedést, csak még egyet: valószínűleg félek a szavaktól, mikor azt merem állítani, hogy a „hisztérikus” jelző Fuchs gondolkodásmódját tükrözi.
Fuchs szerint a kifejezés szabadságához tartozik, hogy a nők szexuális tárgyként szerepelhessenek a reklámokon, és így ésszerűtlen betiltani az ilyen reklámokat, mert azok az egyén „klasszikus” szabadságjogán alapulnak. Ám Fuchs arról nem ejt szót, hogy ki ez az egyén (szerinte lényegtelen, hogy általában ki szokott ábrázolni kit) – lényegében nem a nő, hanem a reklámipart (is) irányító férfi. De hát Fuchsnak bizonyára természetes, hogy a férfiakat nőkkel kell megvásárolni: magukra vessenek a nők, amiért nem reklámoznak férfiakat szexuális tárgyként, hogy megvásárolhassák a nőket. Ugyanis bizonyára ez lenne a méltó reakció Fuchs szerint. Cikkében Fuchs azt állítja többek között, hogy a posztmodern feministáknak nyelvvel is való foglalkozása ezen feministák félelmét jelenti a szabadságtól, és hogy küzdelmük a férfiuralom ellen sem áll másból, ellentétben más feministákkal, mint a szavakkal való hadakozásból. Nem szeretném, mert nem tudom magamat körülhatárolni, hogy milyen feminista vagyok. Nekem elég annyi, hogy a nők jogaiért küzdök, és azért, hogy ne legyen patriarchátus. Nagyon sértőnek találom Fuchs szembeállítását, mely szerint a nők „igazi” elnyomása egy általa idézett szomáliai eset, míg Nyugaton a nőknek egyáltalán nem valósul meg semmilyen elnyomása. Valójában Fuchs, különbséget téve kultúrák között, egyes elnyomásokat lényegtelennek nyilvánít, másokat meg nem. Sajnos nyilvánvaló, hogy vannak olyan országok, ahol a nőknek, a nőnek sokkal több mindent szabad, és vannak olyanok, ahol a mai napig semmit. Ez utóbbi ellen nem küzdeni, nem összefogni, nem tudomást venni róla a nőknek és férfiaknak szörnyű lenne. Nagyon nem lényegtelen kérdés, hogy a nők közösségének, a nőknek egyes országokban mit szabad és mit nem. Az idézett szomáliai példa is „ezen múlik”: benne mihez volt joga (semmihez) a kislánynak, őt hogyan kezelték a valószínűleg férfi bírák. Fuchs szerint bűn közösségi jogokat követelni a nők számára. Szerintem pedig, ha egy jogot közösségi alapon tagadnak meg egy egyéntől (csak azért nincs ehhez vagy ehhez jogod, mert nő vagy, azaz a nők közösségéhez tartozol), akkor ezt a jogot közösségi alapon kell felállítani. Egy kisebbség esetében nincs értelme különválasztani a személyt a közösségtől, személyes jogokat a közösségi jogoktól. Ha nekem, mint személynek, aki nő vagyok, kevesebbet szabad, csak azért mert nő vagyok, akkor azon a helyen a nők közösségének is kevesebbet szabad, csak azért, mert ők nők. A Rand-idézetet alkalmazva a férfi többségnek nincs joga ahhoz (sem), hogy megfossza nők kisebbségét attól, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy őket szexuális tárgyként ábrázolják, olyanként, mint akik a férfiak igényét elégítik ki. Márpedig ha akár a mindennapi élet, akár az azt/annak mentalitását valamiféleképpen tükröző, arra rájátszó reklámok a nőknek ilyen szerep-redukciót kínálnak, akkor a férfiak ezekben megfosztják a nőket a kifejezés szabadságától, és egyféle szerepet kínálnak fel nekik. Nagyon jó konkrét példa erre a „Play” márkanevű óvszer, amin még csak nem is egy pár, hanem egyetlenegy nő reklámozza az óvszert. (Férfiakkal miért nem reklámozzák az óvszert?) Elég könnyű a termék neve és a szexisnek ábrázolt nő közt összefüggést találni. De Fuchs szerint mindez az egyén, történetesen a férfi kifejezésjogához tartozik, természetes, hogy így van, és így is kell maradnia. Szerintem sem a reklám, sem a való élet nem lényegtelen, és egymástól nem elválasztható kérdés: a reklám a való életet tükrözi. És bizony, sehol, semelyik országban sem állítható, hogy a nők ne lennének elnyomva ilyen vagy olyan mértékben. Magyarországon is az a természetes, a nagy átlagra jellemző, hogy a nő főz a család minden tagjára. A nő marad otthon a gyerekekkel, mert a nő kap kevesebb fizetést, és mert ez a természetes női szerep, az alapértelmezés, a „default” mind a férfiaknál, mind a nőknél. (Csak egy hivatkozás a sok közül: http://nol.hu/belfold/lap-20090317-20090317-19) Az pedig, hogy a férfi hősök is szépek, még nem elég ahhoz, hogy ne tudjuk, a mai napig a filmekben (is) elég általános, hogy a gyerekekkel a nő marad otthon, a nő várja a férfit meleg étellel, és ha fordítva lenne, akkor az nem lenne szokványos, talán még mindig viccesnek is hatna (lásd pl. A három férfi és egy bébi esetét - rendezte Leonard Nimoy, 1987 -, ahol a helyzetkomikum éppen azon alapul, hogy a három férfi egyedül marad a kisbabával). A teljes jogegyenlőség, a választás joga ahhoz, hogy nekem, mint nőnek, milyen és melyik szerep a jó, még mindenhol messze van, és minden országban küzdeni kell az ellen, hogy ezt férfiak határozzák meg. "

Talán hasonló vita lesz ismét kibontakozóban az ÉS hasábjain, mint annak idején a magyartanításról? Én úgy látom, hogy az előző ÉS-beli "nős", női szerzős vitához képest nem sok minden változott, sem az irodalomtörténészek, irodalomkritikusok, sem a szerzők többségének hozzáállásában. Az antifeminizmus megmaradt, a feminizmus mint ellenség, ami fenyegető, és ami ellen küzdeni kell, szintén. És természetesen a felsorolt foglalkozásnevek alatt nőket is és férfiakat is értek vegyesen.

Varsói pride

Kis összefoglaló az Euronewson.

Ott mintha egy kicsit javulna a helyzet. A hatóságok már nem tiltják be a menetet, az ellentüntetők pedig nem verik szét... És jövőre Varsóban lesz az EuroPride.

EP választási honlap és LMBT-index

Elindult a Magyar LMBT Szövetség EP-választáshoz kapcsolódó honlapja. (Bővebben itt lehet róla olvasni.)

Az oldal az európai választások után sem szűnik meg. Készítői folyamatosan bővülő információforrásnak szánják, "amely részletes és megbízható információkkal látja el a politika iránt érdeklődő meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű embereket, illetve a melegjogok érvényesülését figyelemmel kísérő szélesebb közönséget".