2009. május 17.

Nemzetközi homofóbia- és transzfóbia-ellenes világnap

Ez van ma, május 17-én. A kampány weboldala: IDAHO

Moszkvában ezért volt felvonulás tegnap -- viszont kb. 80 embert letartóztatott a tüntetést megsemmisítő rendőrség. Ez van az IDAHO nyitóoldalán.

Az idei kampány a transzfóbiáról szól.

Címkék: , ,

2009. április 23.

Womyn only. Autonóm feminista-leszbikus találkozó

Bécs, 2009. április 9-14.

Arcok, nyelvek, programok és mindenféle egyéb ingerek kavalkádja fogad minket az első ún. autonóm feminista-leszbikus találkozón Bécsben. A résztvevők többsége az anarcho-feminista szubkultúrát képviseli, a maga balos-hippis, anti-neoliberális, antiklerikális, „harcos” szemléletével. A külső megjelenés trendje is ezt hirdeti: bakancsok, piercingek, tetkók, felnyírt hajak, raszták. Nálunk meglehetősen ismeretlen és hagyománytalan ez a közeg, és nehéz is eldöntenem, mennyire tudok azonosulni a feminizmusnak ezzel az irányzatával. Mindenesetre izgalmas volt megmártózni benne.

A résztvevők összetételét tekintve az esemény kicsit emlékeztet a pár évvel ezelőtt megtapasztalt Ladyfestre, de amaz kisebb szabású volt, és sokkal kevésbé nemzetközi. A program píárja hatékonynak bizonyult: az öt nap alatt összesen 250 nő fordult meg a rendezvényen, 25 országból, Brazíliától Ukrajnán át Izraelig. A találkozót közel egy évig szervezték, kevés támogatásból, önkéntes munkában. A helyszín a WUK nevű alternatív kulturális squat több helyisége (köztük az alapító Frauenzentruméi), valamint kellemes udvara volt. Az (ön)szervezés tudatos része a közös öngondoskodás, főzés, mosogatás, takarítás, önkéntes csoportokban. Mindeközben a csicseriborsó számtalan feldolgozási lehetőségével ismerkedhettünk meg.

A programkínálat rendkívül gazdag, nagy részéről óhatatlanul le is maradtunk. Workshopok, filmek, városnézés, egyesületismertetők, országok nő- és meleghelyzetének bemutatója, tüntetés, buli. Én egy femzin-készítő műhelyen, egy nőszempontú városnézésen, a Rosa Lila Villa leszbikus centrumának kedves kalauzolásán, egy munkahelyi kizsákmányolásról szóló érdekes workshopon, egy litván nőhelyzetet bemutató, kissé monoton prezentáción, valamint egy generációk kapcsolatát boncolgató beszélgetésen vettem részt sok ötvenes (és néhány harmincas) osztrák, német, olasz és spanyol leszbikus között. (Elgondolkodtató, hogy nálunk a harmincasok számítanak elsőgenerációs aktivistának…)

A résztvevő országok közül a lengyelek, a portugálok, az ukránok (két látványosan eltérő csoportban), a finnek, a svédek, a szlovákok és a spanyolok bemutatkozóját hallhattuk, különböző hangsúlyokkal és egyéni (nemzet)karakterrel; szóba kerül az egyház szerepe, az abortuszkorlátozás, a prostitúció, a nőkereskedelem, a nők politikai részvétele, a feminista és LMBT civil szerveződések, melegjogok ügye. A mi kis magyar küldöttségünk is bemutatta az itteni meleghelyzetet és a Labrisz tevékenységeit az érdeklődő közönségnek, mindenkit biztatva, támogasson minket jelenlétével az idei felvonuláson. A Filmbizottság filmjeinek vetítését némi technikai malőr tette nehézkessé, amely az angol feliratok váratlan hiányából adódott (némi spontán tolmácsolás mentette a helyzetet).

Az ajánlatok között voltak még további workshopok filmkészítésről, szőrös nőkről, izraeli feminista békeszervezetekről, iráni leszbikusokról, és a lista messze nem teljes. Húsvét vasárnapra egy kissé ad hoc tüntetést is szerveztek a Stephansdom elé (a misére időzítve), többek között a vallási fundamentalizmus ellen. (Ezt sajnos átaludtuk, már csak a nyomait láttunk a Museumsquartieren.) És említsük meg a fergeteges vasárnap esti bulit is nagy tánc-, biliárd- és csocsómenetekkel.

A keddi záró plénumon nyilatkozhattunk, mennyire voltunk elégedettek a program különböző aspektusaival, szervezéssel, tartalommal (általános ováció és eufória), leírhattuk, mi volt jó és mi nem, és elindult az ötletelés a következő találkozóval kapcsolatos kérdésekről (hol, hogyan), valamint a kommunikáció technikájáról is (némi paranoid beütéssel: a levlistát megfigyelhetik, inkább postán kommunikáljunk...). A rendezvény nemzetközi feminista mozgalmi dalok önfeledt skandálásával zárult.

Címkék: , , ,

2008. november 29.

A nők elleni erőszakról szóló beszámolók "tízparancsolata"

Argentin újságírók egy csoportja szeretné, ha a nők elleni erőszakról szóló beszámolók nyelvezete nem lenne teli sztereotípiákkal és előítéletekkel.

Egy százegynéhány főt tömörítő újságírószervezet 10 "parancsolatot" fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, többek között azt, hogy a cikkekben ne használjanak olyan kifejezéseket, mint a "szerelmi gyilkosság" vagy a "szerelemféltés". ("Szerelemféltésből ölt a ...-i gyilkos", jaj.) Céljuk az, hogy véget vessenek a "láthatatlan diszkriminációnak, amely gyakran szándékolatlan, de a mindennapi életben megszokott és elterjedt". Liliana Hendel (pszichológus és újságíró), a tízparancsolat egyik szerzője kifejti, hogy a "szerelmi gyilkosság" nem megfelelő kifejezés, amikor a nők elleni erőszakról, vagyis gender-alapú erőszakról, gyilkosságokról beszélünk: hiszen ha ezt használjuk, azzal azt sugalljuk, hogy a gyilkosság a szerelem következménye, az elkövető "túlságosan szerette" a nőt, és ezzel eltávolítjuk a bűncselekmény fogalmától. Amikor "féltékenységről" írnak a beszámolók, ezzel elleplezik, hogy olyan bűnelkövetőről van szó, aki visszaél a hatalmával, és meggyőződése, hogy a nő a tulajdona -- olyannyira, hogy akár meg is ölheti. Fontos az is, hogy a beszámolók írói konzultáljanak a nők elleni erőszak kérdéséhez értő jogászokkal, szervezetekkel.

A javaslatokból és deklarációkból néhány, ami nálunk is igen releváns:

1. Az alábbi kifejezések használata javasolt: nők elleni erőszak, gender-alapú (nemi alapú) erőszak, szexista erőszak.

2. A nemi alapú erőszak bűncselekmény, amelyet meg kell előzni, illetve büntetni kell. Társadalmi probléma, a nők élethez, méltósághoz, fizikai és pszichológiai integritáshoz való joga elleni támadás -- alapvető emberi jogi kérdés.

3. Nem használjuk a "szerelmi gyilkosság" kifejezést, amikor a nemi alapú bűncselekmények áldozatairól beszélünk. Nincs "szerelmi gyilkosság".

4. Jelezzük, milyen viselkedési módok és helyzetek kockázatosak az erőszakos kapcsolatban élő nőkre nézve, hogy tudatosabban láthassák a helyzetüket!

5. Egyes információk árthatnak az áldozatoknak és családjuknak. Sértő az áldozatok keresztnevét, becenevét használni.

6. Nem próbálunk indokolni, "okokat", indítékokat keresni olyan tényezőkben, mint az alkohol, a viták, veszekedések, a féltékenység, a válás, a hűtlenség, stb. Ezek csak elvonják a figyelmet a központi problémáról: az erőszakról. A nemi alapú erőszak oka az, hogy egyes férfiak kontrollálni akarnak nőket, illetve uralkodni akarnak fölöttük.

7. Alapvetően fontos a tények ellenőrzése.

8. Irányítsuk a figyelmet arra, hogy elutasítjuk az erőszak minden formáját: a lelki, gazdasági és érzelmi erőszakot is, amelyek a gyilkosságokat megelőzik. Az esetet a maga egyediségéban írjuk le, de említsük meg azokat az elemeket is, amelyek minden ilyen esetben közösek.

9. Átgondoltan válasszunk illusztrációt, kerüljük a szexista sztereotípiákat és a szenzációhajhászást!

10. Cikkeinkben mindig leírjuk egy ingyenes hívható telefonos segítő szolgálat számát, illetve bármilyen más információt, ami hasznos lehet a nemi alapú erőszak áldozatai számára.

Forrás: Womensphere: Global Women's News, Views and Issues

Címkék: , ,

2008. november 19.

Közeleg a 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen

A 16 akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a Nemzetközi Nap a Nők Elleni Erőszak Ellen) és december 10. (az Emberi Jogok Nemzetközi Napja) között rendezik meg civil szervezetek és magánszemélyek, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatok iránt, és nyomást gyakoroljanak a politikusokra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.

Az idei 16 akciónap honlapja (szervezők, programok, olvasmányok)

Címkék: , ,

2008. november 13.

Kaliforniai nem a melegházasságra

Magyarországon is több lap beszámolt róla, hogy Kalifornia államban az elnökválasztással egy időben tartott népszavazás nemet mondott a melegházasságra, holott azt korábban lehetővé tették az állam politikusai és legfelsőbb bírósága. A Glóbusz.net szerint ennek az az oka, hogy a korábbinál több latin-amerikai szavazó vett részt a választásokon, hogy Obamára szavazzon, ebben a kérdésben viszont konzervatívok voltak. (Ezt a lap a New York Times egyik cikkére alapozva írja.) Számos szerző viszont felhívja rá a figyelmet, hogy lehet a latin- vagy afrikai-amerikai szavazókat hibáztatni, csakhogy ez leginkább az értékelők rasszizmusát tükrözi. A szavazás másnapján felháborodott fehér melegek támadtak fekete melegekre, akik ráadásul Obama-párti kitűzőket viseltek, tehát elég nyilvánvaló volt, hogy nem őket kellene hibáztatni. (De hát az ilyen hibáztatósdinak éppen az a lényege, hogy mindenkire, egy csoport/-nak vélt valami/ minden tagjára vonatkozik.) Ahogyan Pam Spaulding írja, a szavazók töredéke volt csak fekete; és az is jó kérdés, hogy az LMBT mozgalom eleget tett-e azért, hogy meggyőzze a nem fehér és középosztálybeli szavazókat (akikkel általában foglalkozik, és akikből nagyrészt összeáll). Egyébként a csekély, 2%-os többséget könnyen okozhatta az is, hogy a 8. sz. beadvány a melegházasság betiltása mellett érvelt, tehát az ellenzőknek kellett igennel szavazniuk, az egyenlőségpártiaknak viszont nemmel. Nem tudható, hogy ez hány embert tévesztett meg, hányan szavaztak igennel abban a hitben, hogy ezzel támogatják az egyenlőséget. 2% eltérés esetén ez is lényeges kérdés.

Érdekes, hogy Kaliforniában a döntéshozók minden szintjét megjárta ez a kérdés: a választott politikusokét, az állam legfelsőbb bíróságáét, a "népét". Magyarországon még a politikusok sem támogatják az azonos nemű párok egyenlőségét (a túlnyomó többségük nem). És egy népszavazás eredménye pláne nem 52-48% volna. Talán ezért is fordítanak az LMBT szervezetek viszonylag kevés energiát arra, hogy a "népet" győzködjék -- úgy tűnik, inkább a politikusok meggyőzése a céljuk. Igaz, megfelelő fórumok híján igen nehéz a győzködés. Viszont tény, hogy több lap elutasítja az LMBT témákkal, jogi kérdésekkel foglalkozó cikkek közlését. Sőt, nemrég egy fizetett hirdetés megjelentetését tagadta meg egy női lap. A hirdetés olyan leszbikus nőket keresett volna, akik túl vannak az ötvenen, és beszélnének arról, hogy milyen volt az életük 20-30 évvel ezelőtt, vagyis részt vennének egy "herstory" film készítésében. Így nehéz is részt venni a társadalmi térben és diszkurzusokban.

Címkék: , , , , ,

2008. október 30.

Nina Simone

Nina Simone-t azóta szeretem, amióta először hallottam. Először a hangja ragadott meg, azután az is, amit és ahogyan énekel.

Most megjelent egy gyűjteményes kiadása, a Feminist Review szerint igen jó válogatás. Tartalmaz egy 27 perces dokumentumfilmet is, 1970-ből, és ez 100%-ig a zenei és előadói munkájáról szól, nem is említi a magánéletét, ami olyan gyakori nőművészek esetében.



És itt van még egy dala.

És egy szép laza:

Címkék: , , ,

2008. szeptember 20.

Feminista új hullám és vérfarkas spotting

Volt egy beszélgetés csütörtök este a Pallas Páholyban, amit kétféleképpen harangoztak be. Egyrészt a Bozzi-Czene párossal lehetett beszélgetni "Elsikkasztott feminizmus" c. művükről, amiről a Femináriumon már megemlékeztünk röviden és hosszan. (Nem én, mert én nem olvastam a könyvet, bevallom, azóta sem).

Másrészt ugyanazon a helyen és időben alakult meg az "Európai Feminista Kezdeményezés." Erről a Népszabadságban Czene Gábor írt cikket. Igen, ugyanaz a Czene, aki az Elsikkasztott feminizmus egyik társszerzője.

A Népszabadság cikk alapján ígéretesnek tűnik az új szervezet, szerintem is nagyon kéne már egy munkavállalói jogok védelmével és a kapitalizmus kritikájával is foglalkozó feminista szervezet, sok sikert kívánok nekik!

Azt viszont csöndben megkérdezem a Népszabadság vérprofi munkatársaitól, hogy ugyan mi a bús francért nem készítettek képeket az Európai Feminista Kezdeményezés magyarországi csoportjának alakuló összejövetelén, vagy ha készítettek, akkor mért nem azokat használták fel a cikk illusztrációjaként?

A cikk mellett kinyomtatott képen ugyanis vagy a 2007-es vagy a 2006-os "Tizenhat Akciónap a Nemi Alapú Erőszak Ellen" elnevezésű rendezvénysorozat utcai demonstrációjának kezdete látható, ott figyelek a képen én magam is, hehehe. A Néma Tanúk néven ismert piros női sziluetteket pedig a NANE Egyesület készíttette évekkel ezelőtt, és azóta is minden évben legalább kétszer (március 8 és november 25-e körül) az utcára vonulnak velük NANE aktivisták és más, a nemi alapú erőszakkal szemben fellépni kívánó emberek. Akik Czene Gábor szerint keveset hallatják a hangjukat. (Sóhaj.)

Címkék: , , , ,

2008. szeptember 3.

IA olvasnivalók

Egy cikk az Origón a meleg munkavállalókról és a munkahelyi előbújás nehézségeiről Magyarországon. Érdemes elolvasni ezt a régebbi írást is.

Október 4., felvonulás: civil szervezetek "visszafoglalják" az Andrássy utat.

Meleg jogvédők tartanak az Alkotmánybíróság döntésétől a KDNP beadványának ügyében -- ez azt célozza, hogy januárban ne léphessen életbe a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvény (és itt olvasható). Kérdés: vajon az AB meglépi, hogy elveti az elfogadott törvényt?

Az Európai Parlament képviselői kedden elfogadták egy jelentés szövegét, amely arra szólítja fel a tagállamokat, hogy figyeljenek jobban a nemi sztereotípiákat alkalmazó reklámokra: egyrészt ne legyenek degradáló, szexista reklámok, másrészt ne állandóan a "hagyományos" nemi szerepeket sulykolják. Cikk a Spiegel International oldalán.

Közeleg a 4. szegedi gender-konferencia:
2008. szeptember 19-20.: A nő és a test/iség
Program, résztvevők, az előadások rövid összefoglalói, információk a korábbi három konferenciáról

Címkék: , , , , , ,

2008. július 6.

Megvagyunk

Azaz nagyobb sérülések nélkül túléltük a tegnapi LMBT felvonulást. Nagyon szubjektív beszámoló:

Jó volt, hogy
  1. sok új ember is eljött.
  2. jöttek olyan 'régi' felvonulók, akik már évek óta inkább aludtak, vagy leugrottak a Balatonra a felvonulás helyett, de most megint összekapták magukat.
  3. a tavalyinál sokkal rendesebben dolgozott a rendőrség (biztos, hogy nem tökéletesen, de össze se lehetett vetni a tavalyi kelletlenkedéssel).
  4. valaki elhozta a szappanbuborék fújó fegyverét, remélem készültek képek, ahol együtt láthatóak az ún. 'ellentüntetők', a rohamrendőrök és a szappanbuborékok.
  5. a felvonulókkal szolidaritást vállaló ellen-ellentüntetők, akik a hét elején kezdtek szerveződni, eredeti terveikkel ellentétben együtt vonultak velünk.
  6. néhány helyen (Opera, Jókai tér) a tojásdobálók mögött, mellett integettek, mosolyogtak és örülni próbáltak néhányan - mint a régi szép időkben.
  7. elég sokat nevettünk a körülöttünk lévőkkel.
  8. amikor a kisföldalatti kijáratánál álló rohamrendőrnek azt mondtam "Köszönöm", biccentett és mosolygott.
Rossz volt, hogy
  1. a felvonulás immáron csak 'komoly' politikai demonstráció, és nem buli: gyakorlatilag nem volt zene, nem voltak koncertek, nem lehetett táncolni, ételt, italt kapni, nehéz volt igazán jókedvűnek maradni.
  2. nagyon sok tojást dobtak hozzánk, ami önmagában sem jó, de repültek üvegek és kockakövek is.
  3. a 'hazát féltő és szerető' úri közönség szétkapta a Hősök terét: kitépett fémrudak, felszedett kövek, stb. Még hetekig fogunk botladozni, pompás.
  4. néhány kocsma, étterem otthont adott a tojásdobáló bagázsnak: nekem az Oktogonon lévő TGI Friday's és a Benczúr utcai Benczúr Hotel étterme tűnt fel.
Az, hogy több a jó, mint a rossz, ne tévesszen meg senkit: nem volt jó felvonulni, csak nem volt olyan félelmetes, mint tavaly. Összességében szürreális és nyomasztó élmény volt, főleg, ha meggondolom, hogy elvileg mindez azért történt, mert néhány ember nem heteroszexuális...

Címkék: , , , , , ,

2008. július 4.

A "távoltartás" két éve

A Nane és a Patent Egyesület nyílt levelet írt az Igazságügyi és rendészeti miniszternek, amiben értékelik a távoltartó intézkedés magyar változatának első két évében szerzett tapasztalatokat. Tanulságos, olvassátok.

Az Index nevű hír- és egyéb portál is írt a magyaros távoltartás csődjéről , sőt mi több, a belföldi hírek között hozta, és nem a bulvár rovatban vagy a velveten.

Címkék: , ,

2008. június 13.

Meggondolták magukat

Tegnap visszavonták korábbi, az LMBT felvonulást nem engedélyező határozatukat a BRFK illetékesei. Idemásolom a hírt, olyan szép a nyelvezet:

A Szivárvány Misszió Alapítvány képviselője 2008. június 9-én bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, miszerint a szervezet 2008. július 5-én 15 órától felvonulást kíván tartani Budapesten az V., Erzsébet térről indulva a József Attila utca - Andrássy út – Oktogon - Kodály körönd - Dózsa György út – Benczúr utca útvonalon a Felvonulási térig.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság a rendezvény megtartását az 1989. évi III. törvény alapján megtiltotta tekintettel arra, hogy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság tiltó határozatát 2008. június 12-én visszavonta, tekintettel arra, hogy a gyülekezéshez való jog és a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő társadalmi érdek biztosítása prioritást élvez.

A Szivárvány Misszió Alapítvánnyal ismételten megindult egyeztetések lehetőséget biztosítanak a közlekedés forgalomszervezéssel történő zavartalan biztosítására.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a fővárosban zajló útépítési és felújítási munkálatok közlekedési nehézségeket okoznak. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a bejelentések elbírálása során mérlegelni köteles ezen körülményeket, ezért kérjük, hogy a tervezett rendezvények helyszínének megválasztása során a bejelentő a megváltozott közlekedési helyzetet vegye figyelembe!


A Népszabadság írásából kiderült, hogy Lévai Katalin is támogatja a felvonulókat. Ami igazán rendes tőle, de ne feledjük, hogy tavaly csak néhány száz métert sétált velünk, mert haza kellett mennie vacsorát főzni... :)

Címkék: , , , , ,

2008. június 12.

Betiltotta az LMBT felvonulást a rendőrség

Itt olvasható az LMBT szervezetek sajtónyilatkozata a rendőrség felháborodást kiváltó tiltására:

"Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Budapest rendőrfőkapitánya nem engedélyezi a július 5-i Meleg Méltóság Menetet azzal az indokkal, hogy az akadályozza a forgalmat. A rendőrök korábban álló rendezvényt javasoltak a Felvonulási térre.

A menet a tervek szerint szombat délután fog végigvonulni az Andrássy úton, számos korábbi LMBT felvonulás és más felvonulások megszokott helyszínén. Álláspontunk és több éves tapasztalatunk szerint az út felét elfoglaló menet a szombati enyhe forgalomban nem okoz olyan mértékű fennakadást, ami betiltását indokolná. Így a rendőrség érvelése csupán ürügynek tűnik, hogy lengyel és orosz mintára ellehetetlenítse a felvonulást.

A rendőrség azon javaslata, hogy álló rendezvény legyen a belvárosból kieső területen valójában azt eredményezné, hogy a felvonulást elrejtené a nyilvánosság elől, lehetetlenné téve annak egyik célját, az LMBT emberek láthatóvá tételét.

Felszólítjuk Budapest rendőrfőkapitányát, hogy tartózkodjon a gyülekezési törvény önkényes értelmezésétől, amely korlátozza az LMBT emberek és a velük szolidáris tüntetők gyülekezési szabadságát, és vegye tudomásul a tüntetés ismételt bejelentését. Felszólítjuk a rendőrséget, hogy ne a menet betiltásával próbálja megakadályozni a tüntetés ellen várható szélsőjobboldali támadásokat, hanem végezze a munkáját, és védje meg a felvonulókat a várható támadásoktól."

Atlasz LMBT Sportegyesület
Dél-alföldi Meleg Baráti Kör
Együtt Egymásért Kelet-Magyarországon Egyesület
Flamingó Kör
Friss Gondolat Ifjúsági Egyesület
gay.hu szerkesztősége
Háttér Társaság a Melegekért
Labrisz Leszbikus Egyesület
Lambda Budapest Baráti Társaság
Mások szerkesztősége
Na végre! szerkesztősége
Patent Egyesület
pride.hu szerkesztősége
Szimpozion Egyesület
Szivárvány Misszió Alapítvány

Ha csatlakozni kívánsz a tiltakozáshoz, küldj te is tiltakozó emailt a rendőrségnek, itt vannak a részletek: http://www.egyenlojogokat.hu/tiltakozas


Címkék: , , , , , ,

2008. június 9.

Az öngyűlölő buzik esete a fesztivál plakátjával

Már tavaly is kiverte a biztosítékot néhány öngyűlölő buzinál a házasság követelése. A HotBull nevű pornóoldal (!) hirdetett meg ellenállást a jogegyenlőséggel provokáló fesztivál ellen. Az oldalra való belépéskor a következő felhívás fogadta a látogatót:
Ne menj felvonulni idén

Olyan célt kellene ilyen fesztiválon megfogalmazni, melynek reális esélye van. Amivel a meleg társadalom valamennyi tagja azonosulni tudna. Csak még inkább feldühítjük a homofób világot az idei szlogennel.

Nem a holtomiglan a fontos, hanem az együttélésnek az elfogadása. A házasság nem két azonos nemű közötti kapcsolat, hanem a család szent kötelékének pecsétje. Az együtt élésnek az élettársi kapcsolat pontosan tökéletes formája. Annak elfogadtatása, mint házassággal azonos jogok, az egy igazán reális cél, mellyel bárki azonosulni tudna.

Ha egyet értesz ezzel, akkor tartsd magad távol az idei fesztiváltól, hogy ne növekedjen a hazai társadalom ellenszenve a melegek iránt.

Nekik nem tetszett Szetey Gábor előbújása sem, mert a buziság magánügy; az általuk bojkottált felvonulást kísérő erőszak okán a KDNP-t is megszégyenítő relativizálást vágtak le arról, hogy a szervezők és felvonulók is felelősek; majd bocsánatkérésre szólították fel a szervezőket, amiért nem cenzúrázták a felvonulókat.

Később a Gay Bears nevű pornóoldal (!) is csatlakozott hozzájuk, de ők már taktikusabban, megelőző csapást igyekeztek mérni a jogkövetelés rémére, azt kérve, hogy a fesztivál szervezői vonják be a 2008-as téma és szlogen kiválasztásába a különféle pornó-, ismerkedési weboldalak és bárok képviselőit is, hogy az minden melegnek ínyére legyen, ideértve elsősorban a minden politikai követelést visszautasító "normális, hétköznapi" melegeket is. Szerencsére egy semmire sem jó találkozót leszámítva a kezdeményezés még idejében elhalt.

Az ironikus a dologban az, hogy Szetey Gábor maga is osztotta véleményüket, miszerint a buzikat törvényi szinten kell elkülöníteni; és nem azért, mert nem látott pillanatnyi politikai esélyt a házasságra, hanem mert a melegházasság szerinte sérti azokat, akik a házasságot szentségnek tartják. Velük együtt maga is kifogásolhatónak vélte a felvonulást, amelyen nem vett részt. Álláspontját idézem, mert nem közismert:
Verebes István: Én nem voltam ilyen fesztiválon, egyébként, tulajdonképpen nem mond ellent semmi annak, hogy ne vegyek részt egy ilyenen, éppen a dolog társadalmi üzenete miatt. De azért, bizonyos ízlésbéli kifogásaim azért, amit látok a televízióban, lehet, hogy csak azt mutatják, ott azért, abban volnának, hát hogy mondjam, kifogásaim.

Szetey Gábor: Szerintem fontos erről beszélni, megmondom miért. Jól láthatóan ebben a kérdésben két világ létezik. Az egyik világ, ahol ezek a bizonyos színpompás, hatalmas felvonulások vannak, ha kell, több millió emberrel

Verebes István: Azt jelenti, hogy ez a kirakata a dolognak?

Szetey Gábor: ...van egy másik világ, ahol pedig helyenként politikai tiltással, véres acsarkodással, rendőri közbeavatkozással zajlik. A helyzet az az, hogy mi szerintem a két világ között vagyunk. Hozzáteszem, meggyőződésem, hogy Magyarország egy társadalmilag elfogadóbb, toleránsabb és nyugatibb ország, mint gondolnánk. Ebbe a világba azért az is beletartozik, hogy az érintett embereknek, a melegek és barátaiknak a túlnyomó többsége, különös tekintettel azokra, akiknek van félnivalójuk, van vesztenivalójuk, van egzisztenciájuk, van pozíciójuk és sorolhatnám, nyilvánvalóan ők lesznek azok, akik nem mennek el. Tisztelem azokat, akik elmennek, de ettől függetlenül, ennek megfelelően nagyobb a valószínűsége annak, hogy olyan dolgok történnek, amelyek egyébként most is történtek, amelyeket egyébként nem feltétlenül tartok helyénvalónak, hozzátéve, hogy bizonyos reakciók lehetséges, hogy annak köszönhetően történtek, hogy...

Verebes István: Megint csak azt mondom színházi emberként, ha Ön most egy nőies ruhában jön ide be, olyan sállal és úgy, ahogy ábrázolni szokták közhelyesen, klisészerűen a homoszexuálisokat, egy filmben vagy egy színházban, amit egyébként én nem szeretek, mert azt gondolom, hogy nem ez a lényege,

Szetey Gábor: Ez így van.

Verebes István: ...hanem a lelkület a lényeg, és én pedig ezzel szemben azt játszanám, hogy én egy heteroszexuális vagyok, egy olyan macsó vagyok, hogy a nőket én aztán... akkor mind a ketten irritálnánk,

Szetey Gábor: Ez igaz.

Verebes István: ...Ön irritálna engem, én irritálnám Önt, mert valamit tüntetőleg mutatnánk, amihez egyébként senkinek semmi köze.

Szetey Gábor: Egyetértek vele, és én csak azt gondolom, hogy még egyszer, most is voltak olyan... én is láttam olyan képeket, ami nekem sem tetszett. Csak azt mondom, hogy ennek mi az oka. Az egyik oka az az, hogy... még egyszer, becsülve az embereket, nagyrészt olyanok tudnak erre eljönni, akiknek nincs vesztenivalójuk, nincs félnivalójuk, másrészt pedig azért azt se felejtsük el, hogy tudomásom szerint két órán keresztül azt üvöltötték a fülükbe, amit üvöltöttek a fülükbe.

(MTV, Napkelte, 2007. július 14. 07:18)
Csak ő politikusként volt öngyűlölő, ámde nyíltan buzi, és ez minden véleményegyezés ellenére is elviselhetetlennek bizonyult a "politikai követelésektől és személyektől mentes" buzik számára. Akik ugyanolyanok, ha meg mégsem, akkor diszkréten.



Tehát ilyen előzmények után, idén természetesen már az "Egy család vagyunk" jelmondat nyilvánossá válása után azonnal megindult az áskálódás a fesztivál ellen. Nyitotta a sort a Gay Bears május 13-án, különösebb mondanivaló nélkül, a jogkövetelést kifogásolva; következett a TrollH nevű blogger május 29-én, talán csak a "Nem azt mondom, lehet extrémen kinézni, de ne gusztustalanul..." örökbecsűvel megtoldva Gay Bears mondanivalójának hiányát; AdamT pedig az öngyűlölő melegek után a szokásos heteró értetlenkedést adta elő, május 30.

A pedofilozó plakátgyalázást a témára rácuppant Gay Bears kezdte június 1-jén 22:21-kor, először közölve a plakátot (nyilván, a budapestpride.hu után, ahol 10:53-kor tették elérhetővé) ; őt követte Gus június 3-án; az igazi áttörés azonban 5-én következett be, amikor egy velvet blog és a plakátokra vonatkozó véleményeknek helyet adó blog után ráharapott a pedofília témájára a közismert uszító portál is, a rájuk jellemző alpári és ökölrázó stílusban.

A második, kislányos plakátot június 6-án 13:01-kor tették közzé a budapestpride.hu-n, melyről San értesítette a pride.hu közönségét a "Felvonulni vagy nem? Meleg és Leszbikus Fesztivál" topikban 15:14-kor. Innen kezdve már nem volt megállás, csak percek kérdése volt a botrányt szimatoló média bevétele, a Magyar Nemzet 13:54-kor, a Hírszerző 14:10-kor közölte a hírt; ezután a Velvet és újra a Magyar Nemzet következett, már kidolgozott, részletes cikkekkel. Végül a Népszabadság Lapzsemléje is beadta a derekát, a Hírszerzőt és a közismert uszító portált idézve.

A színvonal persze más kérdés, rejtély, hogy a Velvet miért egy bulvár cicababát, Steiner Kristófot kérdezett messze legnagyobb terjedelemben az esetről, aki saját bevallása szerint még életében nem vonult fel, tehát köze nincs a felvonulásra buzdító plakáthoz. Gondolom, viccesnek találták, ahogy egy hidrogénszőke, összeönbarnítozott, cicanadrágos buzifiú megrója a többi cicanadrágos buzifiút, amiért maskarában parádéznak. A Mások pedig, a fesztivál plakátját bojkottáló véleményével elérkezett dicstelen működésének mélypontjához, bebizonyítva, hogy nem véletlenül szűnt meg a magazin nyomtatott kiadása. Nem kár érte.

Az állami gyermekmentő tündér sem tétlenkedett sokáig, benyomta a vészvillogót és iziben nyilatkozni kezdett, hiszen kit érdekel, hogy a plakátokon szereplő gyermekek szülei megfelelő tájékoztatást kaptak a felvételek céljáról és felhasználásáról, és ennek ismeretében adták beleegyezésüket. Forgó Györgyné "nagyon csodálkozna azon, ha ez az eset elkerülné Szabó Máté ombudsman figyelmét". Nos, ezen én is csodálkoznék, miután Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azzal a nyilvánvaló hazugsággal utasította vissza a Szociális és Munkaügyi Minisztérium klubtermében június 6-án Progress - Együtt az egyenlőségért! program 6., "A szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés lehetőségei" címmel megrendezett szemináriumára szóló meghívását, hogy hivatalához az elmúlt tizenkét évben még nem érkezett ebben a témában panasz. Kivéve persze, hogy 2008. januárjában érkezett hivatalához panasz a témában, melyet 1716/P/2007-5. számú állásfoglalásában úgy összegzett, hogy "Ön beadvánnyal fordult az adatvédelmi biztoshoz, melyben a véradást megelőző szűrés során kitöltendő adatlapnak a leendő donor esetleges múltbéli homoszexuális kapcsolatára vonatkozó kérdését kifogásolta".

Mivel úgy tűnik, ez nem mindenki számára egyértelmű, ideírom, hogy a plakátok jók. Nagyon jók. Köszönet érte a BBDO reklámügynökségnek. (Két utolsó plakát, az első kettő összehasonlításként mutat külföldi reklámokat gyerekekkel.)

Címkék: , , , ,

2008. május 20.

Négy amerikai feminista könyv

Igen, ilyen sok feministaságot olvastam idén tavasszal. Kettőt bloggerek írtak, akiknek az írásait amúgy is naponta olvasom, kettőt pedig valahol találtam, mármint ajánlót róluk, és nosza mindet megrendeltem az Amazonról, hogy lássam, miket írnak abban a nagyvilágban, ami nem itt van.

Jessica Valenti (Feministing) könyvének címe: Full Frontal Feminism: A Young Woman’s Guide to Why Feminism Matters (Seal Press, 2007). JV elsősorban fiataloknak, tizenéves lányoknak ír meggyőző- és okítóanyagot a feminizmusról. Az első része kifejezetten arról próbálja meggyőzni az olvasót, hogy nevezze feministának magát, mert az f-betűs szó cool is tud lenni, nem kell elfogadni az összes rávetített sztereotípiát. Aztán következik egy fejezet a szexualitásról; a populáris kultúra nőképéről; a nők elleni szexuális erőszakról és a vele való fenyegetésről (jaj, erről egy ma olvasott cikk jut az eszembe); a reproduktív jogokról; a szépségkultuszról; és minden fejezet szépen végigtárgyal egy sor sztereotípiát, közkeletű nőket degradáló érvelést, kulturális nyomasztást. Aztán még kiutakat és olvasmányokat ajánl, mindezt a tőle megszokott „pörgősséggel”.


Amanda Marcotte: It’s a Jungle Out There: The Feminist Survival Guide to Politically Inhospitable Environments (Seal Press, 2007). AM szarkasztikus humora mindig jó olvasmány, blogjában, a Pandagonban is. A könyv pedig hasznos kis útikalauz, hiszen melyik feminista nem „barátságtalan” környezetben él? AM pompásan kifigurázza a nőkről / feministákról szóló sztereotípiákat, és vicces tanácsokat ad a kiforgatásukra. Meg olvasni- és hallgatnivalókat is javasol. Amint elolvastam a könyvet, megtudtam, mekkora viták zajlanak AM írásaival kapcsolatban mostanában. Ez a Wikipedia-szócikk röviden összefoglalja (a két utolsó cím alatt) a történteket. Én is röviden összefoglalom: AM először is írt egy cikket a bevándorló nők helyzetéről és a rasszizmusról. Mivel ő magam erről a témáról korábban nem írt, viszont többször is írt róla, hogy olvassa egy másik blogger írásait, aki egyrészt ezzel a témával foglalkozik, másrészt fekete (most nem tudok jobb szót, persze ez nem pontos, woman of color), többen felvetették, hogy milyen fura, hogy nem idéz senkit, és különben is: hogyan megy ez a fajta kisajátítás, hogy a feminista fórumokon is többnyire fehér nők írnak valamiről szakértőként, akkor is, ha nem alapos ismerői a területnek, és kiszorulnak a nemfehér nők. Ez az érvelés pedig bizony megállja a helyét. Még ha az nem is igaz, hogy AM plagiarizált volna, azért az nyilvánvaló, hogy milyen presztízsek forognak a publikálásban, és hogy mennyivel erősebb a fehér nők hangja. De lett ennél még rosszabb is: AM könyvének illusztrációi egy mindenkit leverő fehér nőt ábrázolnak egy régi képregényből, csakhogy a mindenki általában fekete bennszülötteket jelent (a fejezetek elején levő rajzokon). Itt olvasható erről egy írás. AM azóta bocsánatot kért, és azt írja, hogy izgatott kezdő szerzőként egyszerűen meg sem nézte alaposabban az illusztrációkat, de valószínűbb, hogy inkább csak elsiklott rasszista implikációik fölött, mint olyan sokan, akik pedig persze kifejezetten rasszizmus-ellenesek – de hát így működik a kultúránk és benne mi, nem tudatosított presztízsekkel és egyéb tudattalanságokkal.

Choice: True Stories of Birth, Contraception, Infertility, Adoption, Single Parenthood and Abortion. Szerk. Karen E. Bender és Nina de Gramont (MacAdam/Cage, 2007). Ahogyan a címe is mondja, ezek az esszék önéletrajzi beszámolók a gyerekvállalásról vagy nemvállalásról, meg a szülőség sokféle formájáról. Az érdekes, hogy mennyiféle élethelyzet és megoldás és stratégia létezik a gyerekvállalással kapcsolatban, és nők önelbeszéléseit is szeretem olvasni, de a kötet nem hagyott túl sok nyomot bennem. Jó lenne magyar nőktől olvasni valami hasonlót.



Trappings: Stories of Women, Power and Clothing. Szerk. Tiffany Ludwig és Renee Piechocki (Rutgers University Press, 2007). A könyv szerkesztői beutazták az USÁ-t, és mindenhol megkértek egy-egy nőt (ismerősüket vagy annak az ismerősét), hogy hívjon meg egy tucat nőt az ismerősei/barátai közül. No és mindegyik nő olyan ruhában jöjjön, amiről úgy érzi, hogy ő abban a legerősebb. Azután pedig álljon ki a többiek elé, és mondja el, miért ezeket a ruhákat választotta, mit jelentenek neki, és mit jelent számára az erő/hatalom. A könyvben válogatást közölnek az interjúkból, gyakorlatilag szó szerint kölik őket, és fényképeket is láthatunk az interjúalanyokról. Tanulság: a nők elképesztően sokfélék, a téma nagyon érdekes (hogy mennyi politikai, kulturális, osztály-, etnikai, gender- stb. utalás és identitás és leplezés van a ruhaválasztásunkban), és itt meg lehet tudni többet is a projektről.

Címkék: , , , , , , , , , , , ,