ILGA-Europe hírlevél (július)

Válogatás az ILGA-Europe (a Nemzetközi LMBT Szövetség európai szárnya) híreiből.

*****

Az ILGA-Europe összeállított egy melegjogi Európa-térképet.

*****

Az Európa Tanács szakértői bizottsága dolgozik egy javaslat szövegén, amelyet majd a Miniszteri Bizottság ad ki. A javaslat a szexuális orientáció és a nemi identitás miatti hátrányos megkülönböztetés legyőzésének fontosságáról szól, és gyakorlati lépéseket fogalmaz meg a homofóbia és a transzfóbia elleni munkához.

A javaslat első vázlata a kormányközi szakértői bizottság júniusi ülésén el is készült. A következő lépés: véleményezik az ET különböző testületei. Az, hogy a Miniszteri Bizottság elfogadja, egy-másfél évet is igénybe vehet. A jelenlegi változat nagyon hasznos dokumentum, és ha így elfogadják, a legátfogóbb LMBT jogokat támogató nemzetközi "puha jogi" szöveg volna. Vannak viszont olyan tagállamok, amelyek egyáltalán nem támogatják, és könnyen lehet, hogy végül felhígítják, illetve egyes részeit kihúzzák. A jelenlegi szöveg itt olvasható (Appendix III).

*****

Az International Council on Human Rights Policy új kiadványa: Sexuality and Human Rights. Írója Alice M. Miller, egyetemi tanár, LMBT jogi szakértő, a Yogyakarta Alapelvek egyik szerzője. Témája: szexuális jogok, a róluk szóló diszkurzus alakulása, probléma-területek. Itt olvasható (angolul).

Megfosztva, avagy feminista félelem?

Megjelent az eheti ÉS-ben Joó Mária és Huszár Ágnes válaszával együtt - Fuchs Anna cikkére reagáltunk.

Az én válaszom:

" „A többségnek nincs joga megfosztani a kisebbséget a jogaitól. A jog szerepe éppen az, hogy megvédje a kisebbséget a többség elnyomásától” – idézi Fuchs Anna Ayn Randot. Nagyon is egyetértek. Cikkében Fuchs Annának viszont sajnos nem sikerült elkerülnie a szerinte posztmodern feministákra jellemző személyeskedést, akik a nekik nem tetsző véleményeket bizonyos nézőpontnak tulajdonítják (a fehér férfinak). Fuchs Anna csak ennyit ír: „Mulvey hisztérikus programja”, és szerinte ebben a megfogalmazásban semmilyen nézőpont-tulajdonítás nincsen, kritikája szigorúan szövegeken alapul. De hagyjuk a személyeskedést, csak még egyet: valószínűleg félek a szavaktól, mikor azt merem állítani, hogy a „hisztérikus” jelző Fuchs gondolkodásmódját tükrözi.
Fuchs szerint a kifejezés szabadságához tartozik, hogy a nők szexuális tárgyként szerepelhessenek a reklámokon, és így ésszerűtlen betiltani az ilyen reklámokat, mert azok az egyén „klasszikus” szabadságjogán alapulnak. Ám Fuchs arról nem ejt szót, hogy ki ez az egyén (szerinte lényegtelen, hogy általában ki szokott ábrázolni kit) – lényegében nem a nő, hanem a reklámipart (is) irányító férfi. De hát Fuchsnak bizonyára természetes, hogy a férfiakat nőkkel kell megvásárolni: magukra vessenek a nők, amiért nem reklámoznak férfiakat szexuális tárgyként, hogy megvásárolhassák a nőket. Ugyanis bizonyára ez lenne a méltó reakció Fuchs szerint. Cikkében Fuchs azt állítja többek között, hogy a posztmodern feministáknak nyelvvel is való foglalkozása ezen feministák félelmét jelenti a szabadságtól, és hogy küzdelmük a férfiuralom ellen sem áll másból, ellentétben más feministákkal, mint a szavakkal való hadakozásból. Nem szeretném, mert nem tudom magamat körülhatárolni, hogy milyen feminista vagyok. Nekem elég annyi, hogy a nők jogaiért küzdök, és azért, hogy ne legyen patriarchátus. Nagyon sértőnek találom Fuchs szembeállítását, mely szerint a nők „igazi” elnyomása egy általa idézett szomáliai eset, míg Nyugaton a nőknek egyáltalán nem valósul meg semmilyen elnyomása. Valójában Fuchs, különbséget téve kultúrák között, egyes elnyomásokat lényegtelennek nyilvánít, másokat meg nem. Sajnos nyilvánvaló, hogy vannak olyan országok, ahol a nőknek, a nőnek sokkal több mindent szabad, és vannak olyanok, ahol a mai napig semmit. Ez utóbbi ellen nem küzdeni, nem összefogni, nem tudomást venni róla a nőknek és férfiaknak szörnyű lenne. Nagyon nem lényegtelen kérdés, hogy a nők közösségének, a nőknek egyes országokban mit szabad és mit nem. Az idézett szomáliai példa is „ezen múlik”: benne mihez volt joga (semmihez) a kislánynak, őt hogyan kezelték a valószínűleg férfi bírák. Fuchs szerint bűn közösségi jogokat követelni a nők számára. Szerintem pedig, ha egy jogot közösségi alapon tagadnak meg egy egyéntől (csak azért nincs ehhez vagy ehhez jogod, mert nő vagy, azaz a nők közösségéhez tartozol), akkor ezt a jogot közösségi alapon kell felállítani. Egy kisebbség esetében nincs értelme különválasztani a személyt a közösségtől, személyes jogokat a közösségi jogoktól. Ha nekem, mint személynek, aki nő vagyok, kevesebbet szabad, csak azért mert nő vagyok, akkor azon a helyen a nők közösségének is kevesebbet szabad, csak azért, mert ők nők. A Rand-idézetet alkalmazva a férfi többségnek nincs joga ahhoz (sem), hogy megfossza nők kisebbségét attól, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy őket szexuális tárgyként ábrázolják, olyanként, mint akik a férfiak igényét elégítik ki. Márpedig ha akár a mindennapi élet, akár az azt/annak mentalitását valamiféleképpen tükröző, arra rájátszó reklámok a nőknek ilyen szerep-redukciót kínálnak, akkor a férfiak ezekben megfosztják a nőket a kifejezés szabadságától, és egyféle szerepet kínálnak fel nekik. Nagyon jó konkrét példa erre a „Play” márkanevű óvszer, amin még csak nem is egy pár, hanem egyetlenegy nő reklámozza az óvszert. (Férfiakkal miért nem reklámozzák az óvszert?) Elég könnyű a termék neve és a szexisnek ábrázolt nő közt összefüggést találni. De Fuchs szerint mindez az egyén, történetesen a férfi kifejezésjogához tartozik, természetes, hogy így van, és így is kell maradnia. Szerintem sem a reklám, sem a való élet nem lényegtelen, és egymástól nem elválasztható kérdés: a reklám a való életet tükrözi. És bizony, sehol, semelyik országban sem állítható, hogy a nők ne lennének elnyomva ilyen vagy olyan mértékben. Magyarországon is az a természetes, a nagy átlagra jellemző, hogy a nő főz a család minden tagjára. A nő marad otthon a gyerekekkel, mert a nő kap kevesebb fizetést, és mert ez a természetes női szerep, az alapértelmezés, a „default” mind a férfiaknál, mind a nőknél. (Csak egy hivatkozás a sok közül: http://nol.hu/belfold/lap-20090317-20090317-19) Az pedig, hogy a férfi hősök is szépek, még nem elég ahhoz, hogy ne tudjuk, a mai napig a filmekben (is) elég általános, hogy a gyerekekkel a nő marad otthon, a nő várja a férfit meleg étellel, és ha fordítva lenne, akkor az nem lenne szokványos, talán még mindig viccesnek is hatna (lásd pl. A három férfi és egy bébi esetét - rendezte Leonard Nimoy, 1987 -, ahol a helyzetkomikum éppen azon alapul, hogy a három férfi egyedül marad a kisbabával). A teljes jogegyenlőség, a választás joga ahhoz, hogy nekem, mint nőnek, milyen és melyik szerep a jó, még mindenhol messze van, és minden országban küzdeni kell az ellen, hogy ezt férfiak határozzák meg. "

Talán hasonló vita lesz ismét kibontakozóban az ÉS hasábjain, mint annak idején a magyartanításról? Én úgy látom, hogy az előző ÉS-beli "nős", női szerzős vitához képest nem sok minden változott, sem az irodalomtörténészek, irodalomkritikusok, sem a szerzők többségének hozzáállásában. Az antifeminizmus megmaradt, a feminizmus mint ellenség, ami fenyegető, és ami ellen küzdeni kell, szintén. És természetesen a felsorolt foglalkozásnevek alatt nőket is és férfiakat is értek vegyesen.

Varsói pride

Kis összefoglaló az Euronewson.

Ott mintha egy kicsit javulna a helyzet. A hatóságok már nem tiltják be a menetet, az ellentüntetők pedig nem verik szét... És jövőre Varsóban lesz az EuroPride.

ILGA-Europe: havi hírlevél (március)

Üzenet az igazgatótól (Dirk De Meirleirtől) – kivonat:
Az ILGA-Europe elindította az EP-választásokhoz kapcsolódó kampányát. (Európai Parlamenti képviselők választása, Magyarországon 2009. június 7-én.) Mozgósítani akarják a szavazókat és a jelölteket is. A Parlament ezidáig gyakran aktívan kiállt az LMBT jogokért. A gazdasági válságot ugyanakkor máris arra használják homofób csoportok, hogy támogatást szerezzenek maguknak. Fontos az is, hogy megvizsgáljuk, a jelöltek támogatják-e az egyenlőséget és az emberi jogokat. Kérdezzük meg őket!

Az ILGA-Europe kampánya (“Be Bothered”) az EP-választások kapcsán

Az ILGA-Europe céljai:
* biztosítani, hogy a jelöltek kimondják: elkötelezettek az emberi jogok mellett, és támogatják az lmbt jogegyenlőséget; ezért a szervezet arra kéri őket, hogy írjanak alá egy 10 pontból álló kötelezettségvállalást – ezt a jelöltek az ILGA-Europe honlapján tehetik meg;
* mozgósítani az ILGA-Europe tagszervezeteit, és mindenkit, hogy vegyenek részt aktívan a választásban. Mert ha nem, hát mások lesznek aktívak. A hangunkat csak akkor hallathatjuk, ha beszélünk a jelöltekkel, és el is megyünk szavazni.

A kampány weboldala tartalmazza a következőket:
• Hogyan szavaztak a jelenlegi Eu Parlamenti képviselők 6 fontos határozatról (LMBT jogok kapcsán);
• Térkép az EU országairól, amely megmutatja, hány képviselő csatlakozott a kötelezettségvállaláshoz;
• Megmagyarázza az EP-választások fontosságát;
• Mit tehetnek a szervezetek és egyének.

Linda Freimane, az ILGA-Europe igazgató testületének elnöke:
“A jelenlegi Európai Parlament volt a legaktívabb EU intézmény az emberi jogok védelme területén. Szeretnénk biztosítani, hogy a mostani jelöltek is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A gazdasági válságot máris többen arra használják fel, hogy eljelentéktelenítsék az egyenlőséggel kapcsolatos ügyeket. Ezért a következő években különösen fontos, hogy az Eu Parlament kiálljon a diszkrimináció-mentesség és az egyenlőség mellett.”

A kampány:
www.ilga-europe.org/EuropeanElections2009

Az ígéretek:
(1) átfogó irányelv támogatása az egyenlő bánásmódról;
(2) a szabad mozgás támogatása az EU-n belül LMBT emberek és családjuk számára, pl. az élettársi kapcsolat kölcsönös elismerésének növelésével;
(3) a transzneműek jogai elismerésének növelése, annak biztosítása, hogy az EU nemi egyenlőségről szóló törvényei és politikái explicit módon vonatkoznak a transzneműekre is;
(4); szembeszállni a homofóbiával és a transzfóbiával a büntetőjog eszközeivel (gyűlöletbűncselekmények, gyűlöletbeszéd)
(5) a család inkluzív meghatározásának támogatása;
(6) az EU által meghatározott alapvető jogok aktív monitorozása, beleértve az LMBT jogokat;
(7) jogvédelem az EU határain kívül is Európában;
(8) jogvédelem az egész világon, a homoszexualitás kriminalizálását elítélő határozatok és cselekvések támogatása;
(9) az új EU Bizottság tagjainak megkérése, hogy kötelezzék el magukat az alapvető emberi jogok támogatása mellett;
(10) Programok, támogatások pártolása a diszkrimináció-mentesség és az egyenlőség területén.

EURÓPA:

Az EU Fundamental Rights Agency (az EU Alapjogi Ügynöksége) megjelentette jelentésének második részét a homofóbiáról és a szexuális orientáción + nemi identitáson alapuló diszkriminációról az Európai Unióban.

II. rész: Társadalmi helyzet.

Ez eddig a legátfogóbb jelentés az LMBT emberek jogi és társadalmi helyzetéről az EU-ban. Fontosak az ajánlásai is.

Amire felhívja a figyelmet: a gyűlöletbűncselekmények és a gyűlöletbeszéd terjedése, az ezeket büntető törvények hiánya; az LMBT emberek bántalmazása és zaklatása gyakori oktatási intézményekben, és ezzel az iskolák nem foglalkoznak; a vallásos szervezetek egyre aktívabban mozgósítanak és lobbiznak az LMBT emberek jogainak bővítése miatt; a transzneműek szisztematikus hátrányos megkülönböztetése, az ellenük irányuló még súlyosabb erőszak.

A jelentés itt olvasható (pdf)

***

Az Európai Bizottság által támogatott sokszínűség-menedzsment képzés anyaga (kézikönyv)

Innen letölthető magyarul is.

***

Új EU-s diszkrimináció-ellenes anyagok

A “For Diversity. Against Discrimination” kampány 3 Power Point prezentációja: egy sokszínűség képzés anyaga (munkahelyi diszkrimináció etnikai származás, vallás, kor, szexuális orientáció vagy fogyatékosság miatt), egy naptár (antidiszkrimináció hónapról hónapra), egy kvíz, amely segíti a hátrányos megkülönböztetés felismerését.

http://www.stop-discrimination.info/index.php?id=5319
Most még csak angolul, de hamarosan minden EU-nyelven olvasható lesz.

***

OKTATÁS:

Az IGLYO (Nemzetközi LMBT Ifjúsági és Diák szervezet) irányelvei az LMBT-inkluzív oktatásért (pdf)

A dokumentum 10 pontban foglalja össze, hogyan lehetnének az iskolák és az egyetemek inkluzívabbak, befogadóbbak. Tartalmaz tanácsokat és rövid esettanulmányokat is a következő témákról: mainstreaming, tanterv, bántalmazás elleni szabályzatok, közösségi támogatás, stb.

Vannak benne az interneten megtalálható források is az emberi jogok oktatásához, beszélgetések, viták szervezéséhez, stb.

Nyomtatott (ingyenes) példány kérése: office(kukac)iglyo(pont)com

„Előterjesztőt továbbra sem látok”

Nem nyilvánított véleményt a kormány a névviselésről

2009. március 16-án, hétfőn 11 óra 30 perckor tárgyalta a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében az Alkotmányügyi Bizottság 7. (a módosított napirend szerint utolsó) napirendi pontként a T/ 8847. számú, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokat. A kormány képviselője elkésett a névviselés tárgyalásáról, míg az anyakönyvvezetők szabad megválasztására és a külföldi állampolgárokkal szabadabban köthető bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó módosító indítványokat nem támogatta.

*****

A 7. napirendi pont megtárgyalásának szó szerinti leirata:

[A bizottságnak 15 MSZP, 11 Fidesz, 2 KDNP, 1 SZDSZ, összesen 29 tagja van, a többséghez 15 szavazat szükséges. A módosító javaslatok magyarázata és a képviselők pártállása a szerző kiegészítése.]

Levezető elnök: A T/8847. számú, a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítványainak megvitatása, ebből van összesen… tíz darab, előterjesztőt továbbra sem látok, úgyhogy az előterjesztő álláspontjának hiányában fogjuk a véleményünket kialakítani.

Egyes számú indítvány, Gusztos Péter [SZDSZ], Donáth László [MSZP], ami összefügg a kettessel, négyessel. [A három módosítás együtt a névviselést tenné lehetővé az azonos nemű párok számára.] Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen észrevétel? Nincsen, akkor ki támogatja? …el kéne dönteni! Ki támogatja az egyes, kettes, négyes indítványt?

Elvetettük, mert egyharmadot sem kapott.

Akkor a hármas, Szabóné Müller Tímea [MSZP] indítványa. [Leszbikus bejegyzett élettársak számára tenné lehetővé, hogy másoknak petesejtet adományozzanak, miközben a törvényjavaslat azt megtiltja, hogy ők maguk reprodukciós eljárásban vegyenek részt.] Ki támogatja?

Tizenöt igennel támogatjuk.

Négyes, az már volt.

Ötös. [Kapcsolódik a kilenceshez. A két módosítás lehetővé tenné, hogy valaki több bejegyzett élettársi kapcsolatot is köthessen érvényesen.] Rubovszky György [KDNP] indítványai. Salamon képviselő szót kért:

Salamon László (KDNP): Egy mondatot indoklásul mert itt a korábbi törvénynek a vitája kapcsán ezt a vitát már letudtuk. Mind az ötös javaslat, mind pedig a kilencesre vonatkozóan. Azzal indokoljuk az elhagyásra irányuló két indítványunkat, hogy az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát a házasság szintjére helyezi.

Levezető elnök: Igen, köszönöm szépen, megérkezett a minisztérium képviselője, kérdezem, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolathoz érkezett-e? … Foglaljon helyet… az ötös indítványnál tartunk, az ötös indítványt Salamon képviselő úr megindokolta, szeretnénk hallani a kormány álláspontját ezzel kapcsolatban!

Előterjesztő: Köszönöm szépen a szót…

Levezető elnök: Mielőtt nyilatkozik, a nevét és beosztását ha hozzátenné…

Előterjesztő: Mezei Nóra vagyok, [beosztása nem érthető] és az ötös módosító javaslattal kapcsolatban, ez az egészségügyi törvény módosítására irányul…

Levezető elnök: Nem, ez Csjt. 7. szakasz … [bekiabálások: bejegyzett élettársi kapcsolat] … a részletes vitához benyújtott végleges ajánlás 5. pontja, Rubovszky György, Lukács Tamás és Salamon László indítványa.

Előterjesztő: … kapcsolatban a kormány álláspontja az, hogy, természetesen…

Levezető elnök: Támogatja a kormány, vagy nem támogatja? Nem támogatja. Kérdés, hogy a többség megvan-e? Ki támogatja?

13 szavazatot, egyharmadot kapott, tehát elvetettük.

Hatos [Törölné a bejegyzett élettársak tartási kötelezettségét élettársuk gyermekével szemben.], kormány? Nem támogatjuk. Salamon képviselő úr?

Salamon László (KDNP): Nem tartjuk kívánatosnak, hogy azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata gyermekek nevelésére irányuljon, ezért javasoljuk a vonatkozó rendelkezés elhagyását.

Levezető elnök: Köszönöm szépen, más észrevétel? Nincsen. Ki támogatja az indítványt?

13 igen mellett elvetettük, egyharmadot kapott.

Hetes [szövegjavítás], kormány? Támogatja. Kormány támogatja. Megjegyzés? Nincs. Ki támogatja az indítványt?

16 igennel elfogadtuk.

Nyolcas, [hatosra vonatkozóan kérdésre] egyharmadot kapott és nem támogattuk, mert 13 igennel elvetettük, nyolcas következik [Az anyakönyvvezetők megválasztására vonatkozó korlátozás elhagyása.], kormány? Kormány nem támogatja. Kormány nem támogatja, ki támogatja?

1 szavazat kapott, egyharmadot sem kapott, elvetettük.

Kilences [Kapcsolódik az ötöshöz. A két módosítás lehetővé tenné, hogy valaki több bejegyzett élettársi kapcsolatot is köthessen érvényesen.], kormány? Nem támogatjuk. Répássy alelnök úr?

Répássy Róbert (Fidesz): Az alkotmánybíróság kimondta, hogy nem lehet azonos jogállású személy a házastárs és a bejegyzett élettárs, nem lehet azonos abban, hogy a büntető jogban, büntetőjogi szempontból a bejegyzett élettárs és a házastárs azonos megítélés alá essen. Ezért nem javaslom, hogy a házasság évszázados, mi több évezredes tilalmait megváltoztassuk a kordivat kedvéért. A bigámia az a kettős házasságkötés büntetése, maradjon továbbra is a kettős házasságkötések büntetése, ne emeljük büntetőjogi szempontból azonos szintre a bejegyzett élettársakat és a házastársakat.

Levezető elnök: Köszönöm szépen, van-e további észrevétel? Nincsen. A kormány kíván-e reagálni az elhangzottakra? Nem kívánunk. Köszönöm, aki tehát támogatja a kilences indítványt, kérem kézfelemeléssel jelezze!

13 igen, egyharmadot kapott, de elvetettük.

Tízes [Lehetővé tenné, hogy magyar állampolgárok korlátozás nélkül köthessenek bejegyzett élettársi kapcsolatot más államok polgáraival.], kormány? Nem támogatjuk. Nem támogatja a kormány. Van-e észrevétel? Aki támogatja, kérem kézfelemeléssel jelezze!

16 igennel elfogadtuk.

És ezzel a napirend tárgyalását és a bizottság ülését befejeztük. Köszönöm szépen!

Kállai Ákos
pride.hu

Játék?

Nagyon bizarr írást közölt az Origo a szegedi szexuális erőszak ügyről, ahol az áldozat és az elkövetők is gyerekek. Kimásolom a (szerintem) kulcsmondatokat, és röviden kommentálok.

"Nem történt nemi erőszak, csak játszottak ... a kislány beleegyezésével"

Nyilván komplikált a dolog, ha az erőszakoskodók is gyerekek, de kultúrországokban a beleegyezési korhatár fogalmát pont azért alkották meg, mert az alatt egész egyszerűen (jogilag) nem lehet 'beleegyezni' semmiféle szexuális jellegű cselekménybe.

"köznapi értelemben vett nemi aktus"

Kinek mi a köznapi, ugyebár... De a férfi nemi szervvel a női hüvelybe történő behatoláson kívül jó néhány fájdalmas, megalázó, (élet)veszélyes szexuális jellegű tevékenységet lehet még végezni.

"érintetlen maradt a kislány"

Ahh, lásd az előző kommentet.

"Az igazgató szerint a rendőrségnek nem lett volna szabad nemi erőszakról beszélni a történtekkel kapcsolatban."

Hanem? Mi lett volna a pontos leírás?

"a 9-10 éves gyerekek szexuális vágya nem lehet akkora ebben a korban, hogy ezt így kívánnák kielégíteni"

Most még nem késő szólni a szakembernek, hogy a nemi erőszak (szexuális erőszak/támadás/visszaélés) nem a szexuális vágyról, hanem az áldozat feletti hatalomgyakorlásról szól. Akárhány évesek is az elkövetők.

"A kislány nevelését családgondozó fogja segíteni"

Optimistán azt is gondolhatjuk, hogy az átélt trauma feldolgozásában kíván segíteni az állam. Akkor csak a jövő idő az aggasztó, és remélem, hogy az ősz óta már volt erre alkalom, és nem csak a vizsgálat lezárulása után lát segítő szakembert az áldozat. A pesszimistább olvasat szerint viszont olybá tűnik, mintha a kislány rossz neveltetése miatt következett volna be a szexuális jellegű erőszak, ezért a kislányt kell mostantól jobban nevelni.

Bejegyzett élettársi kapcsolat, az Alkotmánybíróság döntése

Hétfőn, december 15-én az Alkotmánybíróság döntött a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényről. A döntés szerint a 2007 őszén elfogadott törvény (2007 évi CLXXXIV. tv.) alkotmányellenes, ezért január 1-én nem léphet hatályba. De mit is jelent az AB döntése? (Teljes szövege itt olvasható.)

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény (BÉK) egy olyan új jogintézményt hozott volna létre, amely egyformán vonatkozott volna különnemű és azonos nemű párokra. A bejegyzett élettársak a törvény szerint sok területen azonos jogokat élvezhettek volna a házastársakkal -- kivéve azt a lehetőséget, hogy gyermeket (akár egyikük biológiai gyermekét) közösen örökbefogadjanak.

Az AB határozatának 2. pontja azt mondja, hogy a törvény alkotmányellenes lett volna, 1. pontja viszont megállapítja, hogy "az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes".

A döntés lényege tehát az, hogy a BÉK intézménye csak a különnemű párok szempontjából alkotmányellenes, mégpedig azért, mert a BÉK nagyon hasonlít a házassághoz, az AB pedig védené ettől az új intézménytől a házasság intézményét.

Az AB-hez egyébként 6 olyan beadvány érkezett, amely alkotmányellenesnek nevezte a törvényt. Ezek egytől egyig azt erősítgetik, hogy a BÉK hasonlít a házassághoz, és ezért alkotmányellenes, s persze lényegi (vagyis inkább leglényegesebb) elemük a homofóbia is. Az egyik nagyon abszurd érvelés:

Jogalkotói mulasztásnak tartja emellett, hogy a Béktv. nem garantálja megfelelően az érintett tisztségviselők (anyakönyvvezetők, közjegyzők) lelkiismereti és vallásszabadságát, ők ezért a „házasság intézménye mellé alacsonyabb jogszabály által rendelt intézménnyel szemben támasztott lelkiismereti aggályaik, kulturális, vallási, erkölcsi megfontolásaik ellenére is kötelesek annak létesítésekor és megszüntetésekor közreműködni”.

Igen, az egyház és az állam intézményi bizony függetlenek egymástól ebben az országban. Aki elsősorban az egyház törvényeit akarja követni, az majd pap vagy szerzetes lesz -- aki viszont állami intézmény képviselője, annak munkáját nem befolyásolhatják vallásos érzületei. Igen érdekes volna, ha egy anyakönyvvezető nem volna hajlandó közreműködni korábban elvált emberek házasságában, mert egyháza nem ismeri el vagy helyteleníti a házasságok felbontását. Olyan érvelés is van, amely szerint kizárólag a férfi és nő közötti házasságkötés "méltó az emberhez", node ezen a ponton abba is hagyom a bigott vélemények ismertetését, ennyi bőven elég.

Az AB fenntartja azt a véleményét, hogy csak különneműek házassága alkotmányos, ugyanakkor kimondja, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a házassághoz hasonló jogi elismerés:

3.2.2. A házasság mint alapvető társadalmi intézmény alkotmányi védelmének fentebb kifejtett követelménye azonban értelemszerűen nem érvényesül azok vonatkozásában, akik azonos nemük következtében nem köthetnek egymással házasságot. (...) Míg a különnemű párok esetében a „házasság vagy élettársi kapcsolat” szabad választás kérdése, addig az azonos neműek jogi lehetőség hiányában nem dönthetnek úgy, hogy a házasság kötelékébe lépnek az élettársi viszony helyett. Hangsúlyozva tehát, hogy bár a házasságon kívüli párkapcsolati formák védelmének kötelezettsége sem a különböző neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az Alkotmány 15. §-ában foglalt, a házasság és család védelmét előíró „intézményvédelmi kötelezettségéből”, az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés és a védelem igénye — mivel ők házasságra nem léphetnek — az emberi méltósághoz való jogból [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.] levezethető. (...) Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat a de facto élettársi viszonyhoz képest valódi — eddig számukra nem biztosított — elismerést és jogi védelmet nyújtana. Egy ilyen — a de facto élettársi kapcsolathoz képest privilegizált — jogintézmény célja egyfelől a regisztráció lehet, ami az élettársi viszony fennállásának bizonyítását könnyíti meg. Másfelől a törvényhozó az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát mint jogi keretet lényeges alanyi — személyi és vagyoni — jogosultságokkal és kötelezettségekkel, mint tartalmi elemekkel töltheti ki olyan mértékben, hogy ezáltal számukra új személyi státus keletkezzen. E körben lehetősége van arra, hogy miután a házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben áttekintette, azok közül a megfelelőket alkalmazni rendelje az azonos nemű bejegyzett élettársakra is, illetve, hogy az egyenlő méltóságú személyként történő kezelés követelményét szem előtt tartva a szexuális irányultságból adódó különbségeket figyelembe vegye.

A házasságkötési joggal rendelkező különböző nemű személyek helyzetét az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata nem befolyásolja, különösen nem sérti, vagy veszélyezteti. A házasság támogatására, védelmére, ösztönzésére vonatkozó — az Alkotmány 15. §-ából következő — állami intézményvédelmi kötelezettség ugyanis kizárólag azok vonatkozásában értelmezhető, akik házasságkötési joggal és lehetőséggel rendelkeznek. Csak az ő esetükben nem lehet alkotmányosan létrehozni egy, a házassággal „majdnem” azonos tartalmú más jogviszonyt. Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48-49.]. Egy ilyen új jogintézmény nem sérti, nem is veszélyezteti a házasság Alkotmány által kiemelten védett helyzetét (az Alkotmány 15. §-át), illetve a különböző neműeknek szintén az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett házasságkötéshez való jogát.

Vagyis az AB azt fejtegeti hosszasan, hogy az azonos neműeknek minden alkotmányossági aggály nélkül meg lehet teremteni egy olyan új jogintézményt, amely a házassághoz sok tekintetben hasonló jogokat garantál, ámde nem házasság a neve.

Leszögezi azonban az AB azt is, hogy fenn kell tartani a különbséget azokon a területeken, amelyek a "az ilyen kapcsolat természetéből adódnak". Persze a gyermekvállalásra és a szülővé válás lehetőségére gondolnak az azonos nemű párok esetében. Ez szomorú. A "természet" szó használata különösen az.

A döntés után két alkotmánybíró párhuzamos indokolása következik (mindketten "a házasságot védik", és hangsúlyozzák, hogy szűkre szabnák az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatához fűződő jogokat, ha a törvényhozó előáll egy újabb BÉK-törvénnyel), illetve Bragyova András különvéleménye -- ő elfogadta volna a BÉK-törvényt úgy, ahogy van (illetve volt). Érdemes végigolvasni okfejtését a változó társadalmi konvenciókról és a nekik való megfelelésről. (Kedvenc mondataim, "azért jó, hogy van ilyen alkotmánybíró is" címszó alatt: "Más kérdés, hogy a társadalom konvencionális morálja menyire helyes a kritikai morál szemszögéből." És még: "Mint említettem már a többséggel egyetértek abban is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű párok számára alkotmányos, mert ők házasságot nem köthetnek, így a házasság alkotmányos védelme nem is terjedhet ki olyan párokra, amelyek nem tartoznak a házasság fogalma extenziójába (terjedelmébe). Ha az Alkotmány a körte alkotmányos védelmét írná elő, az őszibarack körtével azonos védelme nem sérthetné a körte Alkotmányban előírt védelmét. A fentebb felhozott érvek alapján (mint konvencionális erkölcsi szokást, tényként) magam is elfogadom, hogy a házasság mai alkotmányos fogalma nem tartalmazza az azonos neműek tartós és jogilag — akár, mint a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényben, személyi állapotként — elismert párkapcsolatát. Ebből viszont az is következik, hogy az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolata eleve nem állhat semmilyen kapcsolatban, így ellentétben sem, a házasság alkotmányos védelmével.")

Az AB döntése tehát hangsúlyozza, de alaposan, hogy az azonos neműek számára megteremtett BÉK intézménye egyáltalán nem alkotmányellenes. Most tehát a jogalkotónál és a Parlamentnél a labda: vagyis úgy tűnik, hogy ha a kormány akarja, hamarosan életbe léphet az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvény.

Kapcsolódó hírek, cikkek:

A miniszterelnök felkérte az igazságügyi minisztert, hogy készítsen elő egy új törvényjavaslatot. + LMBT szervezetek tüntetése.

Ónody-Molnár Dóra cikke az AB döntéséről

A nemek és a melegházasság

"li" nevű olvasónk hozzászólt egy korábbi bejegyzéshez a kaliforniai melegházasság-betiltásról, vagyis arról, hogy Kaliforniában, bár korábban minden politikai és bírói testület támogatta az azonos neműek jogát a házassághoz, és idén lehetővé is tették ezt, az elnökválasztással egyidőben tartott népszavazás elutasította, hogy azonos neműek is házasodhassanak -- csekély többséggel (52%), de többséggel. "li" a Slate.com magyarázatot kereső cikkét ajánlotta figyelmünkbe.

A cikk szerint hibás analógiát teremtenek azok, akik azt mondják, hogy azért nem értik a többség elutasítását, mert a homofóbia éppen olyan, mint a rasszizmus. Ha tehát sokan elmentek szavazni, különösen a korábban kevésbé aktív afrikai-amerikai és latin-amerikai választópolgárok közül, tudniuk kellett volna, hogy a melegek egyenjogúsága éppen olyan alapvető jog és éppen olyan fontos, mint a különböző etnikai csoportok egyenjogúsága: az Obamát támogatóktól tehát nagyon is elvárható lett volna, hogy támogassák a melegek egyenjogúságát, vagyis ne legyenek homofóbok.

A cikk szerint viszont nem erről van szó. Kalifornia lakóinak többsége nem homofób, hiszen általában támogatja az LMBT emberek egyenlő jogait: azt is, hogy együttélésüket szabályozza a polgári jog, hogy örökölhessenek egymás után, örökbefogadhassanak gyerekeket vagy egymás gyermekeinek közös szülei lehessenek, hogy ne diszkriminálja őket egyénként vagy párként a munkahelyük, az adóhatóság vagy az egészségbiztosító. Csak a házasságra mondtak nemet. A házassággal azonos jogokkal járó regisztrált élettársi kapcsolatra nem. Ez viszont a cikk szerint nem homofóbia, hanem a nemi szerepekhez való ragaszkodás.

Hiszen az azonos neműek házassága átalakítana egy olyan intézményt, amely jelenleg két különböző nemet, nemi szerepet határoz meg. A "férj" és "feleség", férfi / nő felosztás helyett "házastársakként" definiálná az összeházasodó párokat. A melegházasságot elutasítók talán inkább a férfi/nő felosztáshoz ragaszkodnak, nem bigott homofóbok -- mondja a cikk. Csak ragaszkodnak a kultúránkban igen erősen gyökerező nemi szerepekhez. (Amelyekkel még a feminista mozgalom sem megy szembe, állítja a szerző. Nem akarja megszüntetni a nemi szerepeket, inkább azért küzd, hogy a nők és a férfiak egyenlőbbek legyenek, a nemekre vonatkozó korlátozások pedig kevésbé szűkreszabottak.)

A cikk szerint az, hogy a szavazás eredménye nem a homofóbia megnövekedését mutatja, bizakodásra ad okot. Persze lehet, hogy ezen a helyzeten (a nemi szerepekhez való ragaszkodáson) változtatni nehezebb, mint szembeszállni a rasszizmussal. A többség talán akkor lesz majd kész a melegek házasságának elfogadására, amikor egy nő is lehet elnök.

Az érvelés jónak tűnik, szerintem viszont mégis sántít. Az igaz, hogy az emberek többsége valószínűleg a nemi szerepekhez ragaszkodik inkább, és nem annyira az LMBT emberek gyűlölete mozgatja őket -- csakhogy én ezt a kettőt nem tudom így külön látni. A mai társadalmunkban adott nemi szerepekhez való ragaszkodás, férfiak és nők éles elkülönítése, a ragaszkodás a heteroszexuális privilégiumokhoz igenis értékesebbnek tekinti a heteroszexualitást, a férfiak és a nők kapcsolatait más kapcsolatoknál, és így homofób. Nemcsak a kapcsolatok valamilyen szintű elismerésének megtagadása jelent homofóbiát -- az egyenlőség bármilyen okból való megtagadása az. Nem lehet tehát szembeállítani a heteroszexizmust (vagyis a heteroszexualitás magasabbra értékelését) a homofóbiával, mert azonos a gyökerük, sőt, egyszerűen azonosak.

Az igaz, hogy a feminista mozgalom nagy része nem megy szembe a kulturálisan elfogadott nemi szerepekkel -- nyilvánvaló, hogy már csak azért sem, mert olyan éles elutasításba és ellenállásba ütközne, hogy semmit nem tudna tenni mondjuk a nők elleni erőszak csökkentése érdekében. De azért van olyan része is, ami szembemegy. Persze ennek az az ára, hogy marginálisnak tekintik.

A kopernikuszi fordulat ezen a területen még hátravan, írja Nádas Péter -- és tényleg.

Bizonyos szempontból olyan egyszerűnek látszik pedig. Én úgy látom, hogy az ember neme az identitásai halmazában csak egy tényező, mondjuk a 10. vagy a 18., vagy nemtudomhányadik. Nagyon sokan viszont az elsőnek és legfontosabbnak tekintik, énjük legalapvetőbb meghatározójának. Hiszen hihetetlen intézménydömping és tanításdömping mondja, hogy az. Ahogyan a homofóbiát is hihetetlen intézménydömping és tanításdömping tartja fenn -- ugyanaz a dömping.

Kaliforniai nem a melegházasságra

Magyarországon is több lap beszámolt róla, hogy Kalifornia államban az elnökválasztással egy időben tartott népszavazás nemet mondott a melegházasságra, holott azt korábban lehetővé tették az állam politikusai és legfelsőbb bírósága. A Glóbusz.net szerint ennek az az oka, hogy a korábbinál több latin-amerikai szavazó vett részt a választásokon, hogy Obamára szavazzon, ebben a kérdésben viszont konzervatívok voltak. (Ezt a lap a New York Times egyik cikkére alapozva írja.) Számos szerző viszont felhívja rá a figyelmet, hogy lehet a latin- vagy afrikai-amerikai szavazókat hibáztatni, csakhogy ez leginkább az értékelők rasszizmusát tükrözi. A szavazás másnapján felháborodott fehér melegek támadtak fekete melegekre, akik ráadásul Obama-párti kitűzőket viseltek, tehát elég nyilvánvaló volt, hogy nem őket kellene hibáztatni. (De hát az ilyen hibáztatósdinak éppen az a lényege, hogy mindenkire, egy csoport/-nak vélt valami/ minden tagjára vonatkozik.) Ahogyan Pam Spaulding írja, a szavazók töredéke volt csak fekete; és az is jó kérdés, hogy az LMBT mozgalom eleget tett-e azért, hogy meggyőzze a nem fehér és középosztálybeli szavazókat (akikkel általában foglalkozik, és akikből nagyrészt összeáll). Egyébként a csekély, 2%-os többséget könnyen okozhatta az is, hogy a 8. sz. beadvány a melegházasság betiltása mellett érvelt, tehát az ellenzőknek kellett igennel szavazniuk, az egyenlőségpártiaknak viszont nemmel. Nem tudható, hogy ez hány embert tévesztett meg, hányan szavaztak igennel abban a hitben, hogy ezzel támogatják az egyenlőséget. 2% eltérés esetén ez is lényeges kérdés.

Érdekes, hogy Kaliforniában a döntéshozók minden szintjét megjárta ez a kérdés: a választott politikusokét, az állam legfelsőbb bíróságáét, a "népét". Magyarországon még a politikusok sem támogatják az azonos nemű párok egyenlőségét (a túlnyomó többségük nem). És egy népszavazás eredménye pláne nem 52-48% volna. Talán ezért is fordítanak az LMBT szervezetek viszonylag kevés energiát arra, hogy a "népet" győzködjék -- úgy tűnik, inkább a politikusok meggyőzése a céljuk. Igaz, megfelelő fórumok híján igen nehéz a győzködés. Viszont tény, hogy több lap elutasítja az LMBT témákkal, jogi kérdésekkel foglalkozó cikkek közlését. Sőt, nemrég egy fizetett hirdetés megjelentetését tagadta meg egy női lap. A hirdetés olyan leszbikus nőket keresett volna, akik túl vannak az ötvenen, és beszélnének arról, hogy milyen volt az életük 20-30 évvel ezelőtt, vagyis részt vennének egy "herstory" film készítésében. Így nehéz is részt venni a társadalmi térben és diszkurzusokban.

Nina Simone

Nina Simone-t azóta szeretem, amióta először hallottam. Először a hangja ragadott meg, azután az is, amit és ahogyan énekel.

Most megjelent egy gyűjteményes kiadása, a Feminist Review szerint igen jó válogatás. Tartalmaz egy 27 perces dokumentumfilmet is, 1970-ből, és ez 100%-ig a zenei és előadói munkájáról szól, nem is említi a magánéletét, ami olyan gyakori nőművészek esetében.



És itt van még egy dala.

És egy szép laza:

Skizofrénia, önéletrajz

Idefordítom (rövidítve) a Feminist Review egyik könyvismertetőjét:

(Részben azért figyeltem fel rá, mert nemrég olvastam a WHO felmérésének eredményéről: Magyarországon nagyon rossz a helyzet a pszichiátriákon. Elmaradottság, lepusztultság, szakemberhiány, stigmatizáció -- ezek vannak. Persze ismertek az okok: a szakmában nem forognak nagy pénzek, hálapénzek; és semmi sem kötelezi a kórházakat, hogy ne diszkrimináljanak, amikor arról döntenek, hoyg mely osztályaikat fejlesztik.)

Elyn Saks: A középpont elmozdul

Ritkán van lehetőségünk beszámolókat olvasni skizofréniával diagnosztizált emberektől. Ezért a betegséget még ma is sokat félreértelmezik, összekeverik pl. a tudathasadással, viccelődnek vele. Elyn Saks könyvének részben az a célja, hogy ezen változtasson.

Saks Floridában nőtt fel. A betegség korai jelei már középiskolai és egyetemista éveiben is felbukkantak nála, de első komoly összeomlása akkor következett be, amikor az Oxfordi Egyetemen diplomázott. Kórházba került, és először fogott beszélgetős terápiába. (Ez utóbbit erősen ajánlja, bár viszonylag ritkán használják a skizofrénia kezelésére.) Saks leírása egyszerre élmény- és tényszerű.

Történetének tartóoszlopai a kapcsolatai: terapeutákkal, barátokkal, a családjával, és később a férjével. Megmutatja, hogy a szeretet mennyire hatékony támasz, még egy ilyen komoly és elkerülhetetlenül fel-feltörő mentális betegségben is. És támasz az is, hogy tanul: Saks a jogfilozófia egyetemi tanára lett, szakerülete a mentális betegek joga. Tudományos munkája összefonódik azzal, hogy elfogadja a betegségét. Képviseli azok érdekeit, akik erre nem annyira képesek, mint ő, és közben megtanulja elfogadni, hogy a skizofrénia milyen szerepet játszik az életében -- és azt is tisztábban látja, hogy nem ez az egyetlen, ami meghatározza. A könyv bátor, felkavaró és eredeti mű.

Az ismertetőt írta: Gemma Cooper-Novack

NOE, újratöltve

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete ismét talált, illetve teremtett valamilyen alkalmat, hogy deklarálja: a házasság és az élettársi kapcsolat jogilag nem egyenlő. Itt olvasható erről összefoglalás. Igaz, a deklaráció értelmetlen, mert az általuk alkotmányellenesnek vélt törvény sem tekinti a két intézményt egyenlőnek. Vagyis nem kezeli egy szinten a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házasság és a család intézményével, hanem diszkriminál: a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők nem nevelhetnek közösen gyereket, és egymás nevét sem használhatják. Dehát a NOE-nak ez az erősen diszkrimináló törvény is sok. Csak ezt ne csúsztatással fejeznék ki, azt állítva, hogy a törvény egyenlőséget teremt -- mert ez így kifejezetlen etikátlan. És persze kilóg alóla a homofóbia lába is.

***

UPDATE:

Megszólalt a Fidesz is.
"Répássy Róbert a regisztrált élettársi kapcsolatra vonatkozó kérdésre azt mondta: a Fidesz a törvény vitájában is azt az álláspontot képviselte, hogy a regisztrált élettársak viszonyát kevesebb kötöttség és lazább kapcsolat jellemezze, szemben a mostani szabályokkal, amelyek szerint a regisztrált élettársi kapcsolat "kvázi házasság", és gyakorlatilag anyakönyvezető előtt, a házasság formalitásaival és ünnepélyességével ismerik el."

"...nem olyan polgári törvénykönyvre van szükség, amely "egy csapásra" megváltoztatja az emberek mindennapjait, hanem olyanra, amely az eddig kialakult szokásokat és hagyományokat kodifikálja. A Fidesz csak ilyen törvényt tud támogatni - mondta a képviselő."

Hát ez van itten.

Ez Magyarország

Egy barátom pár hete kapott egy kör-emailt egy volt munkatársától, aki rajta hagyta a levelezőlistáján. Az állt benne, "Ez Magyarország" címszó alatt, hogy a "magyarok" itten keményen dolgoznak és betartják a törvényeket (bizony, hja, hja), míg a cigányok bezzeg nem teszik egyiket sem, de rájuk nem is vonatkoznak a törvények, bla, bla, bla. Rasszista duma.

Hm. Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy két roma fiatalembert rablás miatt börtönbüntetésre ítéltek. Az (elvileg) elrabolt összeg 114ezer Ft volt, az ítélet meg első fokon 4 év börtön, és ebből az elítéltek le is ültek már mintegy másfél évet. Ez így sima ügy lenne, csakhogy a másodfokon eljáró bíróság ítéletéből az derül ki, hogy az ítélet nemhogy gyenge lábakon áll, de egyenesen nincs is neki lába. A két elítélt fiatalember alibije stabil volt (többen tanúsították, merre jártak és mit csináltak az adott időben), a kirabolt pár vallomásai számos helyen egymásnak és önmaguknak is ellentmondtak, a "felismerés" pedig fényképek alapján zajlott. És ennek alapján kirótták rájuk a 4 évet. És ültek is másfelet, mielőtt most felmentették volna őket.

Egy sokat idézett tétel szerint a bíróságok működési elve és gyakorlata (helyesen) arról szól, hogy ha valaki ellen nincs elegendő, az elmarasztaló ítéletet megalapozó bizonyíték, akkor az illetőt nem szabad elítélni. Még akkor sem, ha a bíró amúgy azt gondolja, hogy a vádlott valóban elkövette, amivel vádolják. Azt mondja ugyanis ez az alapelv, hogy inkább fusson valaki, aki bűnös ugyan, de nincs ellene bizonyíték, mint hogy ártatlanok kerüljenek börtönbe -- mert az káros az egész társadalomra nézve.

Ahogy a rasszizmus is. Körlevélterjesztők, ez Magyarország.

Két másik cikk az ügyről:
1
2

***

Most azon felül, hogy mennyire rasszista ez a fenti ítélet, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság miért ítél el kéz a kézben összefogódzkodva két roma fiatalembert rablásért évekre bizonyítékok nélkül, még valami az eszembe jutott arról, hogy mikor is szokták a fenti alapelvet nagyon-nagyon hangsúlyozni a hatóságok: nemi erőszak esetén. Már többször ideidéztem az Amnesty International tavaly megjelent jelentését, de ezt kell tennem most is. Rendőrökkel készített interjúk és periratok tanulmányozása alapján az AI arra jutott, hogy ha egy nő ez-Magyarországon feljelentést tesz, hogy őt megerőszakolták, akkor nagyon gyakran hiába a sok-sok bizonyíték (az orvosi látleletek -- nőgyógyászati vizsgálat, esetleg külső sérülések -- mégiscsak hitelesebbnek tűnnek, mint egy rablás utáni bejelentés valami eltűnt pénzösszegről), a rendőrök, ügyészek és bírák kéz a kézben mondják azt, hogy ez mind nem elég, nem biztos, hogy erőszak volt, nem biztos, hogy az elkövető követte el, és nem biztos, hogy megbüntetendő, de ha az, akkor is annyi a "mentő körülmény" (mondjuk a bűntett óra eltelt sok idő, amit a hatóságok lassúsága okozott), hogy a büntetés kevesebb lesz, mint két év, sőt, akár kevesebb, mint egy év, az is felfüggesztve.

114ezer Ft elrablása viszont 4 év letöltendő börtönbüntetést jelent. Még akkor is, ha nagyon nincs rá bizonyíték.

Hát ennyit még Magyarországról.

Deskripció / preskripció

Avagy leírás és előírás

Tegnap olvastam ezt a hírt az ombudsman véleményéről gyerekszereplők és plakát-ügyben.

Röviden: szerinte az LMBT fesztivál plakátján nem lett volna szabad gyerekeket szerepeltetni, és az ezt engedélyező szülők ártottak a gyermekeiknek, mert "a reklámozott fesztivál megítélése kétséges, és a gyermekek korukból adódóan nem képesek önálló vélemény kialakítására szexuális szokásokkal, identitással kapcsolatos kérdésekben, legfeljebb a környezetük, elsősorban a családjuk által képviselt értékeket közvetíthetik - valószínűleg úgy, hogy az 'alapkérdést' sem értik". Mivel pedig homofób társadalomban élünk, a gyerekeket kicsúfolhatják az iskolatársaik. A véleményezés egyik mondata pedig kifejezetten arra utal, hogy a szülők úgy általában dönthetnek ugyan a gyerekeik plakáton való szerepeltetéséről, de ebben az esetben a szülők "ellenérdekeltek", és ilyenkor joga van a gyámhatóságnak is vizsgálódnia, csak ettől most eltekintenek, mert "a plakátokat csak korlátozottan terjesztették, illetve gondoskodtak azok visszavonásáról is".

Ez az álláspont viszont igen sok kérdést von maga után.

1. Leírja, hogy megfogalmazójának véleménye szerint társadalmunk homofób, tehát ha valakire ráragasztódik a melegség (LMBT-lét) stigmája, azt retorziók érhetik: egy homofób társadalom bünteti az LMBT embereket. Ez stimmel is, látjuk. De vajon várhatjuk-e, hogy ez a hozzáállás (a társadalom igen nagy részében elterjedt homofóbia) változzon, ha mindig leírjuk, hogy "ez van, kérem, ez van"? Nem lesz-e ettől a puszta leírásból előírás?

2. A plakátok a homofóbia ellen készültek. Ha a rajtuk szereplő gyerekek szüleinek az az ideája, hogy azt szeretnék, ha a gyerekeik egy nem-homofób (vagy legyünk realisták: kevésbé homofób) társadalomban éljenek, és amit ők ilyen módon értékesnek tételeznek, azt át tudják adni a gyerekeiknek is, akkor miért is "ellenérdekeltek"?

3. Vajon a gyerekek értik a politika "alapkérdéseit"? Képesek róla önálló véleményt kialakítani, és nem a környezetük, elsősorban a családjuk által képviselt értékeket közvetíteni? Ha pedig nem (mert nyilván nem), akkor nem érheti retorzió a pártok plakátjain szereplő, mondjuk Kuncze Gábor vagy Orbán Viktor mellett álló gyerekeket? Őket nem csúfolhatják a többiek, akiket otthon más értékek szerint nevelnek? Vagy az a csúfolás nem olyan? A (másik) párthoz tartozás stigmája nem olyan erős, mint a buziságé? Mért? És megint csak: ebben az esetben a stigmák közötti fontossági/erősségi sorrend leírás vagy előírás?

4. Ez az érvelés nem vezet-e oda, hogy akkor az LMBT szülők is veszélyeztetik a gyerekeiket, hiszen csúfolódásnak teszik ki őket egy homofób közegben? Viszont: akkor még ki veszélyezteti a gyerekeit? Az örökölhető betegségekkel élő szülők is? A szegények is? A cigányok is? Mindnek a gyereke kerülhet ellenséges közegbe, és csúfolhatják, és ezt előre tudhatja. Vagy megint csak: a buziság a mindennél erősebb szuperstigma?

5. De akkor vissza is tértünk az első kérdéshez:

nem könnyű-e akkor így azt mondani, hogy én nem vagyok ám homofób, de ehhez-ahhoz azért ne legyen az LMBT embereknek joga, mert akkor bántani fogják őket. Tehát én csak meg akarom védeni őket (ahh, szép paternalista gesztus, miközben az én jogaim csorbítatlanok); mellesleg én azért élhetek az összes jogommal és ezt élvezem; és hát azért sem teszek semmit, hogy a homofóbia most leírt állapota változzon... Mert a leírás ebben az esetben = előírás.

A csend meg = halál.

HVG cikk: kutatások és írások LMBT, homofóbia, és rokon témákban

Szerintem érdemes elolvasni a cikket, itt van. Persze csak ha bírod a HVG-t...

Megvagyunk

Azaz nagyobb sérülések nélkül túléltük a tegnapi LMBT felvonulást. Nagyon szubjektív beszámoló:

Jó volt, hogy

1. sok új ember is eljött.
2. jöttek olyan 'régi' felvonulók, akik már évek óta inkább aludtak, vagy leugrottak a Balatonra a felvonulás helyett, de most megint összekapták magukat.
3. a tavalyinál sokkal rendesebben dolgozott a rendőrség (biztos, hogy nem tökéletesen, de össze se lehetett vetni a tavalyi kelletlenkedéssel).
4. valaki elhozta a szappanbuborék fújó fegyverét, remélem készültek képek, ahol együtt láthatóak az ún. 'ellentüntetők', a rohamrendőrök és a szappanbuborékok.
5. a felvonulókkal szolidaritást vállaló ellen-ellentüntetők, akik a hét elején kezdtek szerveződni, eredeti terveikkel ellentétben együtt vonultak velünk.
6. néhány helyen (Opera, Jókai tér) a tojásdobálók mögött, mellett integettek, mosolyogtak és örülni próbáltak néhányan - mint a régi szép időkben.
7. elég sokat nevettünk a körülöttünk lévőkkel.
   
8. amikor a kisföldalatti kijáratánál álló rohamrendőrnek azt mondtam "Köszönöm", biccentett és mosolygott.
   

Rossz volt, hogy

1. a felvonulás immáron csak 'komoly' politikai demonstráció, és nem buli: gyakorlatilag nem volt zene, nem voltak koncertek, nem lehetett táncolni, ételt, italt kapni, nehéz volt igazán jókedvűnek maradni.
2. nagyon sok tojást dobtak hozzánk, ami önmagában sem jó, de repültek üvegek és kockakövek is.
3. a 'hazát féltő és szerető' úri közönség szétkapta a Hősök terét: kitépett fémrudak, felszedett kövek, stb. Még hetekig fogunk botladozni, pompás.
   
4. néhány kocsma, étterem otthont adott a tojásdobáló bagázsnak: nekem az Oktogonon lévő TGI Friday's és a Benczúr utcai Benczúr Hotel étterme tűnt fel.

Az, hogy több a jó, mint a rossz, ne tévesszen meg senkit: nem volt jó felvonulni, csak nem volt olyan félelmetes, mint tavaly. Összességében szürreális és nyomasztó élmény volt, főleg, ha meggondolom, hogy elvileg mindez azért történt, mert néhány ember nem heteroszexuális...

Molotov-koktélt dobtak éjjel egy melegbárba,

amely a közelgő fesztivált szervező Szivárvány Misszió Alapítvány hivatalos székhelye. Kérdések: szóval akkor most ide jutottunk, hogy szélsőjobboldali csoportosulások homofób támadásokat hajtanak végre -- ez persze immár nem kérdés (sőt, a tavalyi felvonulás és az azt követő melegverések óta nem az); az annál inkább, hogy vajon megmozdítja-e ez a társadalom mozdulásra hajlandó tagjait, kimegy-e az utcára emiatt is annyi ember, mint az emlékezetes Hollán Ernő utcai (fő hangsúlyát tekintve antiszemita) támadás miatt (mondjuk a jövő szombati felvonulásra), és elítélik-e a homofób erőszakot hangsúlyosan politikusok is.

A szociobiológia meg az ő fogának fehérje

Amikor Csányi Vilmos nő-férfi ügyekben megszólal, általában hajmeresztő állításokat tesz. De hát Cs. V. tudós, éa az írásai természettudományosnak tűnő érveléssel bizonyítják be, hogy miért van minden jól úgy, ahogy van. Vadászó férfiak, akik szórni akarják a génjeiket, otthon ülő nők, akik ovuláció idején már messziről megérzik annak a hímnek a szagát, akiből majd jó családfenntartó lesz, stb. Naná. De nem baj, miért ne írna Csányi Vilmos azt, amit akar? Monduk az kár, hogy a szociobiológia kritikusai nem publikálhatnak rendszeresen nagy példányszámú lapokban, és a TV-be is ritkán hívják őket, tehát a "nép" más elméletekhez nem fér hozzá könnyedén, de erről sem Cs V tehet.

Írt azonban a professzor úr mostanában olyan szöveget is, amiben a monoki önkormányzat "aki nem dolgozik ne is egyék" alapelven nyugvó ötletét hozsannázza .

Figyelemre méltó, ahogyan idealizálja a "kis közösségeket", azoknak árnyoldalairól említést sem téve. Mert hiszen elég sok történetet ismerünk, amikből olybá tűnik, hogy talán nem minden rászorulónak segítettek, akadtak éhenhalt öregek, elásott újszülöttek, stb, stb. Azaz a fantasztikus kisközösség leginkább az ép testű, többségi etnikumhoz/rasszhoz tartozó férfiaknak volt fantasztikus. Persze mondhatjuk, hogy ha írásos emlékünk van egy társadalomról, akkor az már nem is lehetett az ős-eredeti ideális közösség, ez esetben viszont honnan tudja Cs V és a szociobiológia más képviselői, hogy milyen volt az élet a 300 főnél kisebb közösségekben? (Más főemlősök és ún 'természeti népek' megfigyeléséből következtetnek, nesze neked egzakt természettudomány, de ez most mellékszál.)

De még idegesítőbb, a saját, nem annyira tudományos álláspontom szerint, hogy Cs. V. elfeledni tűnik az egészen közeli múltat is. A mostanihoz képest alig-alig globalizált kora 20. századi Magyarországon például meglehetősen sok szegény ember élt - Csányi és a monoki önkormányzat vajon őket is ingyenélőknek tartaná? Nem akart dolgozni a hárommillió koldus? Igaz, akkor még segély is jóval kevesebb volt, de akkor meg mért nem dolgozott a sok lusta dög? OK, én az államszocializmus idején jártam iskolába, ergo "kommunista" ideológiától volt terhelt minden, amit ott hallottam és olvastam, de elég József Attila élettörténetére gondolnom, és máris gyanakodva olvasom a professzor úrtól, hogy a 'segély nem jár', a gyerekek 'munkára szocializálódása' elengedhetetlen, stb.

Szomorú ez, na.

Cs V írásától független utolsó bekezdés:
Természetesen kényszeríthetünk mindenkit arra, hogy a létfenntartáshoz épp csak (nem) elegendő segélyért mások kutyáinak szarát szedje (felénk ez dívik közmunkaként, falun nyilván mást kell szedni), de ettől még nem lesz se több munkahely, se több foglalkoztatott. Legfeljebb a minimálbérért dolgozó, a fizetetlen túlórát elviselni kénytelen, de munkahellyel rendelkező és azt teljes joggal féltő emberek megnyugszanak, hogy van, akinek náluk is rosszabb.

Betiltotta az LMBT felvonulást a rendőrség

Itt olvasható az LMBT szervezetek sajtónyilatkozata a rendőrség felháborodást kiváltó tiltására:

"Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Budapest rendőrfőkapitánya nem engedélyezi a július 5-i Meleg Méltóság Menetet azzal az indokkal, hogy az akadályozza a forgalmat. A rendőrök korábban álló rendezvényt javasoltak a Felvonulási térre.

A menet a tervek szerint szombat délután fog végigvonulni az Andrássy úton, számos korábbi LMBT felvonulás és más felvonulások megszokott helyszínén. Álláspontunk és több éves tapasztalatunk szerint az út felét elfoglaló menet a szombati enyhe forgalomban nem okoz olyan mértékű fennakadást, ami betiltását indokolná. Így a rendőrség érvelése csupán ürügynek tűnik, hogy lengyel és orosz mintára ellehetetlenítse a felvonulást.

A rendőrség azon javaslata, hogy álló rendezvény legyen a belvárosból kieső területen valójában azt eredményezné, hogy a felvonulást elrejtené a nyilvánosság elől, lehetetlenné téve annak egyik célját, az LMBT emberek láthatóvá tételét.

Felszólítjuk Budapest rendőrfőkapitányát, hogy tartózkodjon a gyülekezési törvény önkényes értelmezésétől, amely korlátozza az LMBT emberek és a velük szolidáris tüntetők gyülekezési szabadságát, és vegye tudomásul a tüntetés ismételt bejelentését. Felszólítjuk a rendőrséget, hogy ne a menet betiltásával próbálja megakadályozni a tüntetés ellen várható szélsőjobboldali támadásokat, hanem végezze a munkáját, és védje meg a felvonulókat a várható támadásoktól."

Atlasz LMBT Sportegyesület
Dél-alföldi Meleg Baráti Kör
Együtt Egymásért Kelet-Magyarországon Egyesület
Flamingó Kör
Friss Gondolat Ifjúsági Egyesület
gay.hu szerkesztősége
Háttér Társaság a Melegekért
Labrisz Leszbikus Egyesület
Lambda Budapest Baráti Társaság
Mások szerkesztősége
Na végre! szerkesztősége
Patent Egyesület
pride.hu szerkesztősége
Szimpozion Egyesület
Szivárvány Misszió Alapítvány

Ha csatlakozni kívánsz a tiltakozáshoz, küldj te is tiltakozó emailt a rendőrségnek, itt vannak a részletek: http://www.egyenlojogokat.hu/tiltakozas

Kóka János: Javított kiadás

Jó egy évvel ezelőtt, a Kóka János és Fodor Gábor közötti SZDSZ elnökválasztási csata első felvonásában először Kóka János foglalt állást 2007. február 24-én "Esélyegyenlőség" címmel közzétett dolgozatában a regisztrált élettársi kapcsolat mellett: "Az azonos neműek számára lehetővé kell tenni a házassággal azonos státuszú regisztrált párkapcsolatok létesítését.", majd Fodor Gábor tette ugyanezt "Szabadságjogok – Új kihívások, válaszok" című, március 14-i programjában: "Be kell vezetni a házassággal azonos jogokat biztosító regisztrált élettársi kapcsolatot – Csehországhoz, Szlovéniához, Spanyolországhoz, Nagy-Britanniához, Hollandiához, Németországhoz hasonlóan –, összhangban a 2006-os választási programunkkal.". Jól meg is bíráltam mindkettőjüket, amiért csak a 2006-os koalíciós kompromisszumot merték felvállalni 2007-ben az SZDSZ saját programjaként, a tényleges jogegyenlőséget biztosító házasság helyett. (Ugyanolyan férfiak, Népszabadság, 2007. március 29.)

2008. június 7-én újra elnököt választ az SZDSZ, ismét Kóka János és Fodor Gábor a két elnökjelölt. A Magyar Narancs május 27-i száma közölt kampányinterjút Kóka Jánossal, aki beszélt, ha nem szerkesztették ki az erre vonatkozó kérdést, akkor magától a melegek egyenjogúsításáról is:

MN: Fodor Gábor világosan beszél olyan csoportokról, akiket megnyerne a párt számára. Milyen SZDSZ-t akar ön?

KJ: Kívánom, hogy Fodor Gábor nyerje meg őket, akár elnök, akár nem. Egyébként ő is, én is olyan liberális pártban gondolkodunk, amelyik nem köt kompromisszumot a párkapcsolatok egyenjogúsításában, az oktatási deszegregáció, az ügynökmúlt feltárása vagy a titoktörvény módosítása ügyében.

MN: Két éve még nem voltak ilyen fontosak ezek a szempontok. Miért lennének most hitelesek?

KJ: De fontosak voltak. Ott vannak az aláírt koalíciós szerződésünkben. Például az azonos nemű párok együttélése ügyében több dolog történt az elmúlt egy évben, mint korábban bármikor.

MN: Az eredmény Szetey Gábornak legalább annyira tulajdonítható, mint önöknek, akik éppenséggel harcolhattak volna akár a házasságért is.

KJ: Nézze, nem fog tudni felbosszantani. Ha sikert érünk el, akkor is azt mondják: ez nem is az SZDSZ érdeme. Mi nem fogadjuk el az iskolai szegregációt, és azt se, ha békés tüntetőket vernek. És érthető a gazdaságpolitikánk is. Magyarország gazdasági bajai ma jelentősek, és jórészt az állam túlköltekezéséből, a magas adókból következnek.

Az interjú körülírását Kóka János 2008. június 2-án "Független, önálló SZDSZ, II. félidő" címmel közzétett programjának egyértelmű megfogalmazása pontosította, miszerint "A kisebbségi csoportok jogegyenlőségét részben a jogszabályok módosításával (azonos nemű párok házassága, fogyatékkal élők foglalkoztatásának szabályozása), ... kell erősíteni.".

Fodor Gábor ellenben elnöki programjában kerüli a konkrét ígéreteket, "Mindenkinek joga van a fenyegetettség-mentes életre: elfogadhatatlan, hogy bárkinek a létét, a karrierjét, az előmenetelét veszélyeztessék etnikai hovatartozása, szexuális orientációja, neme, családi állapota vagy bármi egyéb miatt. Morálisan elfogadhatatlan és egyidejűleg irracionális is." – írja "Megújuló SZDSZ - vitairat" címmel, majd ugyanezt ismétli meg "Megújuló SZDSZ – tartalmi pillérek" néven később is: "Le kell rombolni a falakat a munkapiacra történő belépés előtt, le kell rombolni a társadalmi mobilitás öröklött gátjait, a faji, vallási, etnikai, nemi, szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés évszázados makacs bástyáit és minden egyéb hátrányos helyzetből fakadó falakat.". Házasságról, örökbefogadásról tehát egy szó se.

És akkor marad a szomorúság. Mert tulajdonképpen Kóka János ígérete sem valami bátor. Az önmagában nem túl eredeti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat után, ha egy párt egyáltalán akar kezdeni valamit a melegek emancipálásával, már csak a házasság maradt, mint elképzelhető cél. Annak meg adott a jogi tartalma, a férfi és nő törlése. Ebben túl sok nézetkülönbség, vita nem lehet közöttük. Már csak az a kérdés, ki merik-e mondani, és ha kimondták, teszik-e.

Fodor Gábor megint nem merte. Azután nem merte, hogy tavaly ő is előterjesztője volt a veszni hagyott házassági javaslatnak. Ez egyszerre mutatja az akkori javaslat komolytalanságát, amit a bizottsági leszavazás után a párt magára hagyott, és Fodor Gábor elvi politizálásának hiányát.

IA olvasnivalók

Az Index beszámol a "Zsanett-ügyként" ismertté vált ügy néhány fejleményéről. (Részben annak kapcsán, hogy valakik figyelemfelhívó blogbejegyzést tettek közzé a nyomozás visszásságairól. További linkekkel.)

A múlt héten jelent meg a Washington Post külpolitikai oldalán, hogy Nagy-Britanniában és Walesben a rendőrségen bejelentett és feljegyzett nemierőszak-esetek mindössze 5,7%-a (!) zárul le azzal, hogy az elkövető büntetést kap. Az eseteknek pedig alig 10-15%-át jelentik be a rendőrségen, aminek egyik nyilvánvaló oka, hogy 20-ból 19 elkövető akkor is megússza büntetés nélkül, ha feljelentették.

***

A Népszabadság Vélemény oldalán Révész Sándor vitázik egy református lelkésszel. A református lelkész azt mondja, hogy azonos neműek ne házasodhassanak, bár a vita alapjában nem erről szól, hanem hogy hogy s mint demokratikus (vagy nem), ha az egyházak kifejtik homofób véleményüket. Ebbe én nem mennék bele, az egyházak véleménye érdekel (többé-kevésbé, mazochista perceimben persze), az, hogy mit körítenek hozzá a demokrácia lényegéről, történetesen nem. Viszont Révész Sándor válaszában van valami, amit ugyanolyan elutasítandónak tartok, mint az egyházak embereinek homofóbáját.

Íme ez a bekezdés:

A törvények ma sem tekintik a heteroszexuális és a homoszexuális kapcsolatot minden tekintetben egyenlőnek. A melegek házasságkötését a törvény (sajnos) ma még kizárja. Meleg párok gyereket sem fogadhatnak örökbe. Én ugyan arra hajlanék, hogy fogadhassanak, de elismerem, hogy ez már nem olyan kérdés, amelyben ki-ki szabadon követhetné a meggyőződését. Ez már pici, döntésképtelen polgártársakat is érint, akikért az állam felel. A törvényhozónak állást kell foglalnia: milyen súlyú hátrányt jelent - és mihez képest - az egynemű szülőpár? Ebben a vitában az egyházak már valóban joggal léphetnek föl a törvény befolyásolásának igényével (akárcsak a velük ellentétes álláspont képviselői), hiszen az örökbefogadott nem önkéntesen lenne meleg pár gyermeke. Mutatis mutandis az abortusz kérdése is hasonló.

Mhm. Szóval Révész támogatja az azonos neműek jogát a házassághoz, de racionálisként ismeri el a gyermekeket féltő homofób érvelést. Mert "az állam felel" egyes "pici, döntésképtelen polgártársakért", akik számára "hátrányt jelent" az egynemű szülőpár. Csak az a kérdés, hogy milyen súlyút.

Első kérdésem: jól értem, hogy arról van szó, hogy Révész sokakhoz hasonlóan leszűkítően
gondolkodik az örökbefogadásról, és csak azt érti alatta, amikor valakik állami gondozásban lévő gyereket fogadnak örökbe (vagyis olyan gyermeket, aki a pár egyik tagjának sem biológiai gyermeke)? Miközben a valóságban sok olyan egynemű pár van, amelyik neveli egyikük biológiai gyermekét, csakhogy a másik (nem biológiai) szülőnek nincsenek szülői jogai és kötelességei sem. Ami nem mellesleg sérti számos "pici polgártárs" jogát ahhoz, hogy mindkét szülője / gondviselője a jog szerint is az lehessen, ami, vagyis a törvény által elismert családban élhessen.

Második: tulajdonképpen mennyi értelme van annak az érvelésnek, hogy itten homofóbia van, tehát azonos nemű szülők gyerekének lenni rossz, tehát ne tegyük ezt a jog eszközeivel is lehetővé? Ez az érvelés egyrészt masszívan fenntartja a homofóbiát, amit állítása szerint Révész is problematikusnak lát; másrészt pedig még milyen fóbiák is vannak az országban, és milyen elutasítások? Kik határozzák meg, hogy mely csoportoknak "rossz", kiket utasít el "a többség", és akkor ők nevelhessenek-e gyereket? Majd az állam túlnyomórészt heteroszexuális, fehér, ép testű, legalább középosztálybeli férfi képviselői?

Na, a bennem élő pici polgártársnak biztosan nem tesz jót, ha felhúzom magam a(z elvileg jóindulatúnak szánt, ámde homofób) érvelésen,

ezért inkább arra gondolok, hogy tegnap, június 2-án volt a "Blogolj az LMBT családokért" nap, és ha le is maradtam a blogolásról, azért itt van sok-sok (angol nyelvű) link.

A KDNP alkotmánybírósági beadványa a bejegyzett élettársi kapcsolat ellen

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1015 Budapest, Donáti u. 35-45.

Tárgy: megsemmisítési kérelem
Kelt: Budapest, 2008. április 28.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 1. §-ának b) pontja, valamint 21. §-ának (2) bekezdése alapján

i n d í t v á n y o z z u k

a T. Alkotmánybíróságnál a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény (továbbiakban: Törvény) alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és a jogszabály megsemmisítését.

Álláspontunk szerint a Törvény egészében alkotmányellenes az alábbi okok következtében:

1. Az Alkotmány 15. §-a szerint "a Magyar Köztársaság védi a házasság és család intézményét."

Véleményünk szerint a Törvény sérti az Alkotmány 15. §-át, mert a "bejegyzett élettársi kapcsolatot" joghatásait tekintve gyakorlatilag a házasság szintjére helyezi. A jogi rendezést illetően a Törvény kizárólag a közös gyermekké fogadás és a névviselési szabályozás területén (Törvény 2. § (1) bekezdés második mondata) tesz különbséget a házasság és a "bejegyzett élettársi kapcsolat" között. A két jogintézmény lényegében azonos szabályozását az alábbi rendelkezések valósítják meg:

"2. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) házasságra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell. A Csjt. közös gyermekké fogadásra és a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra.
(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik,
a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,
b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy élettársakra,
c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára,
d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,
e) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra
is megfelelően alkalmazni kell."

Mindezekre tekintettel a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat között szignifikáns különbség nincs.


2. Miként az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozatában kifejtette, "a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását."

A Törvény szerint a "bejegyzett élettársi kapcsolat" azonos neműek között is lehetséges, így a Törvény az 1. pontban idézet szabályozás eredményeként a "bejegyzett élettársi kapcsolat" elnevezés alatt lényegében az azonos neműek házasságát intézményesíti.

Amikor az Alkotmánybíróság az azonos neműek együttéléséből eredő jogi szabályozási problémákat vizsgálta, többféle megoldást ajánlott a jogalkotó számára, melyekre a jogalkotó a Ptk. 578/G. §-a (1) bekezdésének módosításakor tekintettel is volt. Lehetősége lett volna a jogalkotónak az Alkotmánybíróság határozata szerint arra is, hogy az élettársaknak megfelelő jogállást az azonos neműek számára külön jogintézményként biztosítsa. Ezzel szemben nincs alkotmányos lehetőség arra, hogy a határozatban foglaltakat megkerülve, az azonos és különnemű párok kapcsolatát lényegében házasság jellegét öltő közös jogintézményként szabályozza. Amíg ugyanis a különnemű személyek szabad választása, hogy például közös gyermekeikre tekintettel házasságban vagy élettársi kapcsolatban éljenek, alkotmányjogi problémákat nem vet fel, addig az azonos nemű pároknál a házasság akadályba ütközik. A szabályozás eltérő jellege nem sérti az azonos méltóságot, de a különbség figyelmen kívül hagyásával történő egységes rendezés viszont összeegyeztethetetlen a házasság Alkotmányban védett intézményével. Ezért a Törvény ez okból is alkotmányellenes.

3. Álláspontunk szerint az Alkotmánynak a gyermeki jogokra vonatkozó rendelkezései, a gyermekek jogai, és ezek védelme szorosan kapcsolódik a család védelméhez, a család állami támogatásához, illetve a nőknek, mint anyáknak a védelméhez. A gyermeki jogok, mint speciális alapjogok a jogrendszerben több irányban érvényesülnek.

Az Alkotmány 67. §-a (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."

Ez az alapjogi védelem összefügg a házasság és a család együttes védelmével. Az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) határozatának már idézett megállapítása szerint: "A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: "A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.""

A közös gyermekké fogadás Törvényben szereplő tilalma nem zárja ki, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat keretében azonos neműek együttélésében gyermek (valamelyikük gyermeke) felügyelete, nevelése valósuljon meg. Ez pedig - a Törvény említett tiltó rendelkezéséből következően még a Törvény alkotóinak szándéka szerint is - olyan nem kívánatos helyzetet jelentene a gyermek számára, amelyben a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében említett megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését nem lehetne biztosítani. Ilyen helyzetet a törvényalkotó az azonos neműek együttélésének, mint jogi köteléknek intézményesítésével - különösen kvázi házasság formájában - nem mozdíthat elő. Ezért a Törvény sérti a gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jogát.

4. Álláspontunk szerint a Törvény nemcsak a házassággal való lényegi azonosság vagy nem kellő elválasztás miatt alkotmányellenes, de azért is, mert nincs alkotmányos alapja arra, hogy különbséget tegyen a törvényalkotó a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolat között. A kétféle élettársi kapcsolat jogi létezése indokolatlan és diszkriminatív. Nincsen semmilyen alkotmányos indoka annak, hogy a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolatnak eltérő jogi szabályozása legyen, illetve, hogy a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket eltérő jogok és kötelezettségek illessék meg, illetve terheljék. Az ezt figyelmen kívül hagyó megoldás az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőség szabályát sérti.

5. Álláspontunk szerint a szabályozás ellentétes a jogbiztonság és a jogállamiság követelményével, mert a jogviszony rendezése a megalkotott törvényben rendkívül hiányos. A Törvény 2. §-a (2) bekezdésének rendelkezései túl általánosak. Ennek következtében a Törvény az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt szabállyal is ellentétes ("A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.").

A Törvény előterjesztője expozéjában maga állította, hogy a szabályozás teljessé tételéhez 105 törvény, illetőleg jogszabály módosítása szükséges, ehhez képest ennek megtörténte nélkül került sor az új jogintézmény felállítására. Tovább növeli a jogbizonytalanságot, hogy a jogalkotó a törvény hatályba léptetésének konkrét dátummal egy későbbi időpontban jelöli meg, azonban semmi biztosíték nincs arra, hogy a szükséges változtatások a jogrendben az adott időpontig megtörténnek. Sérti a jogbiztonság követelményét a Törvény azért is, mert semmi sem indokolja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat a Ptk. rendszerén kívül kerüljön szabályozásra, kiváltképpen akkor nem, amikor egységes Ptk. megalkotására készül az országgyűlés. Ez az eljárás egyébként ellentétes a jogalkotási törvénnyel.

6. A Törvény 13. § (1) bekezdésének első mondata a Csjt. módosításával házassági akadálynak minősíti a "bejegyzett élettársi kapcsolatot".

"13. § (1) Érvénytelen a házasság, ha a felek valamelyikének korábbi házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata - kivéve, ha bejegyzett élettársak kötöttek egymással házasságot - fennáll."

Ez a rendelkezés megítélésünk szerint házasságellenes. A házasság intézményével szemben a jogalkotó - a fennálló házasságot kivéve - egyéb együttélési formákat nem értelmezhet házasságkötési akadályként. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűntének esetleges rendezetlensége nem vezethet a megkötött házasság érvénytelenségéhez. A törvényben szabályozott fenti házassági érvénytelenségi szabály ezért ellentétes a házasságnak az Alkotmány 15. §-ában előírt védelmével.

7. Ha a Törvény jelenlegi formájában hatályba lépne, úgy pl. lehetetlenné válna az özvegyi nyugdíj intézménye, hiszen a törvény ezt a fogalmat a regisztrált élettársak között bevezetné, és hátrányosan különböztetné meg a nem regisztrált élettársakat. Ellentétes a jogalkotási törvénnyel, hogy semmiféle számítás ennek költségvetési kiadásaira, társadalmi hatásaira nincs.


8. Véleményünk szerint sérti az Alkotmány 15. §-át a Törvény azon rendelkezése, amely a családjogi törvény, mint háttértörvény alkalmazását írja elő. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában kifejtette, hogy a házasság és a család egymással szorosan összefüggő intézmény, ezért a családjogi rendelkezések alkalmazhatósága olyan esetben, amikor ezek a feltételek nem adottak, nem megengedhető.

Előbbiekből következően a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény sérti az Alkotmány már fent említett 2. § (1) bekezdését, a 15., 67. §-ait, illetve a 70/A. § (1) bekezdését.

Mindezek alapján indítványozzuk a T. Alkotmánybíróságnál a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CXXXIV. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és e jogszabály megsemmisítését.

Dr. Rubovszki György
Frakcióvezető-helyettes

Dr. Lukács Tamás
országgyűlési képviselő

Dr. Salamon László
országgyűlési képviselő

Valódi. Európai. Értékek.

Hírek az Európai Parlamentből:

1. Az European Union Agency for Fundamental Rights (FRA*, Európai Uniós Ügynökség az Alapvető Jogokért) 2008. május 16-án nyilatkozatot adott ki: „A szexuális orientáció alapján való hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem alapvetően fontos ügy az EU-ban, hiszen a célunk az, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezhessen”, mondta Constantinos Manolopoulos, az FRA igazgatója a május 17-i nemzetközi homofóbiaellenes nap előtt. „Ez a nap jó alkalom arra, hogy felidézzük, milyen hátrányos megkülönböztetések és előítéletek sújtanak még mindig sok LMBT embert egyes EU-tagállamokban. Azonnal tennünk kell ez ellen a társadalmi probléma ellen.”

Az FRA átfogó tanulmányt készít a homofóbiáról és a szexuális orientáció alapján való hátrányos megkülönböztetésről az EU-ban. Az Európai Parlament azt kéri, hogy a tanulmány vizsgálja azt is, milyen új Európai Közösségi törvény(ek)re van szükség a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében. Az FRA folyó projektjének első eredményei szerint a legnagyobb problémák a következő területeken vannak: jog a házasságra vagy az élettársi kapcsolatra, a társadalmi elfogadottság és a láthatóság hiánya a munkahelyeken, a sportban és a médiában, illetve az igazságos és nem diszkriminatív törvények a nyugdíjakról és a bérleti / tulajdoni jogról. (A tanulmány 2008 végén jelenik majd meg, és mind a 27 EU-tagállamot elemzi.)

Az Európai Parlament 2007 áprilisi határozatában élesen elítéli a homofóbiát. „A homofóbia elleni küzdelmet minden lehetséges eszközzel folytatnunk kell. Készülő tanulmányunk célja, hogy hozzájáruljon ehhez a közös erőfeszítéshez, és segítsen az EU intézményeinek és a Tagállamoknak abban, hogy a ma még diszkriminált EU-polgárok egyenlő jogai valósággá váljanak,” mondta Constantinos Manolopoulos.

* Az FRA az EU független testülete, amelynek feladata, hogy szakértői tanácsokkal lássa el az EU-t és tagállamait az alapvető emberi jogokról. Székhelye Bécsben van.

2. 2008. május 20-án az Európai Parlament megvitatta egy új EU-s diszkriminációellenes direktíva jövőjét.

Az Európai Parlament (EP) ezután határozatot fogadott el („További lépések az egyenlő jogok / lehetőségek és a diszkriminációmentesség területén az EU-ban”). A határozatot az EP Munkaügyi és Szociális Bizottsága már 2008. április 17-én elfogadta. A határozattervezet felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tartsa be 2008-as munkatervét, és álljon elő egy olyan javaslattal, amely egyetlen, „horizontális” diszkriminációellenes direktívában fedi le a hátrányos megkülönböztetés összes alapját, beleértve a szexuális orientációt. (Erre azért van szükség, mert a hírek szerint a Bizottság a készülő direktívában csak a fogyatékkal élők számára akarta rögzíteni a hátrányos megkülönböztetés tiltását minden területen, míg a hátrányos megkülönböztetés más alapjait – pl. kor, vallás / hit, szexuális orientáció – csak jogilag nem kötelező ajánlásokban említette volna.)

Az eredmény: az EP tagjai az átfogó direktíva mellett szavaztak (amely tiltaná a hátrányos megkülönböztetést bárki neme, etnikuma, vallása, fogyatékossága, kora vagy szexuális orientációja miatt, és hatékony szankciókkal sújtaná a diszkriminálókat). A szavazatok aránya: 362 mellette, 262 ellene, 56 tartózkodás.

A fenti tényekkel szemben Semjén Zsolt, a KDNP elnöke azt mondja, egy kis homofób fröcsögés közben, hogy a pápa (ne feledjük: egy darab egyház és egy kis feudális állam feje) homofób intése és dicsérete a magyar katolikus papságnak felel meg a „valódi európai értékeknek”. Hm.

A Pandagon meg közzétesz egy filmecskét egy lengyel intézetről, amelyben melegeket „nevelnek át” heteroszexuálissá: egy pszichológus arról hadovál, hogy ha valaki cukorkára vágyik, el is teheti későbbre, vagy elcserélheti csokoládéra; ugyanakkor az intézetbe költöző férfiakat focizni, a nőket pedig főzni tanítják. Hm, hm.

Kalifornia és a világ más pólusai

Kalifornia Legfelsőbb Bíróságának tegnap meghozott döntése szerint alkotmányellenes az a két törvény, amely a házasságot csak heteroszexuális pároknak teszi lehetővé -- vagyis az azonosnemű pároknak alkotmányos joga, hogy összeházasodhassanak. Hír a New York Times-ban. (A cikk baloldalán, a Multimedia felirat alatt képek láthatók a bíróság épülete előtt gyülekező ünneplőkről.) Úgy tűnik tehát, Kalifornia lehet a második állam (Massachusetts után) Amerikában, ahol az azonos nemű párok is házasodhatnak. A világ más országai közül pedig a Dél-Afrikai Köztársaságban, Kanadában, Spanyolországban, Belgiumban és Hollandiában van ehhez joguk.

A cikk első oldalának utolsó mondata szerint még az állam republikánus kormányzója (igen, Arnold Schwarzenegger) is azt nyilatkozta, hogy nem szándékozik megtámadni az LB döntését.

Hát ilyen is van.

No meg olyan országok is vannak, ahol a melegfelvonulások jogáért és a résztvevők rendőri védelméért kell felemelnie a szavát az Amnesty International-nek.

Demagóg, tudom, de amikor a kaliforniai hírt olvastam, megjelent előttem San Francisco, meg Berkeley és Oakland, pezsgő-nyüzsgő kaliforniai városok, a maguk kulturális életével és egyetemeivel; aztán meg a mi K-Európánk, meg Magyarország, mint egy szürke gyártelep, ahol ünnepséget tart a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, amely, úgy tűnik, nem a nagycsaládosok érdekképviseletére költi a pénzét, hanem arra, hogy jogászokkal beadványt írasson az Alkotmánybírósághoz, hogy ne legyen azonos nemű párok számára még regisztrált élettársi kapcsolat sem effelé. A gyártelepi ünnepségen meg beszédet mond Sólyom László, ez is benne van a szürke képben. Jobb azért a fenti államokra és országokra gondolni.