Asszony a szószéken

Németországban Margot Kässmannt, a hannoveri tartományi püspököt választották meg a huszonötmillió evangélikust tömörítő szervezet, az EKD vezetőjévé. Ezzel a magyar protestáns hierarchiában a zsinatnak megfelelő németországi szervezet élére nő került. Kétszeresen is, hiszen a szervezet világi vezetője is egy nő, a németországi Zöld pártot a Bundestagban képviselő Katrin Göring-Eckardt.

Magyarországi körülmények között nehezen elképzelhető egy olyan jelenet, hogy egy női püspököt, egy elvált (!) asszonyt nagy többséggel válasszanak meg egy protestáns egyház szellemi vezetőjévé. Már csak azért is, mert egyáltalán nincs női püspök. Napjainkban a nagy protestáns egyházak, így a magyarországi református egyház sem értelmezi már fundamentalista módon Pál apostol tiltását: „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg…" (Pál első levele Timóteushoz, 2, 11-12), nők is végezhetnek teológiát, lehetnek gyülekezeti lelkészek is. Az egyházon belül azonban alig hallatják a hangjukat. Mint Fekete Ágnes református lelkész írja: „A Magyarországi Református Egyházban az alkalmazottak zöme nő, a lelkészek fele nő, a zsinaton azonban két megválasztott nő ül úgy száz fő között, és szinte soha nem szólnak hozzá.” Nem csoda, hogy püspökké sem választottak még egyetlen női lelkészt sem. (Egy női esperesről azonban lehet tudni.)

A németországi püspökasszonyt az első kancellárnő második kormányzási periódusának elején választották a nagy protestáns egyház szellemi vezetőjévé. Egy olyan társadalomban, amely lassan hozzászokik ahhoz, hogy bármely vezetői pozícióban az emberi kvalitások a lényegesek.