Az Inter Alia Alapítvány kilépett a Magyar LMBT Szövetségből

Az Inter Alia Alapítvány a Magyar LMBT Szövetség 2009. január 25-i megalakulásától kezdve aktívan részt vett a szövetség munkájában, különösen a bejegyzett élettársi kapcsolatról kialakított véleményének megformálásában és képviseletében, a parlamenti folyamatok nyomon követésében.

A Fővárosi Bíróság 16.Pk.60.149/2009/1. számú, a szövetség által 2009. március 14-én a kézhez vett végzésében – többek között – felszólította a szövetséget, hogy törölje alapszabályából a 4.3 [tudományos tevékenység, kutatás], 4.6 [gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet] és 4.11 [bűnmegelőzés és áldozatvédelem] pontokat, mivel „olyan közhasznú tevékenységek kerültek feltüntetésre, amelyek nem koherensek a szövetség céljaival”.

A szövetség április 5-én, vasárnap megtartott ismételt alakuló közgyűlésén hosszú, demokratikus és érdemi vita után azt a döntést hozta 3:5 szavazati arányban, hogy eleget tesz a bíróság első felszólításának és törli alapszabályából a kifogásolt részeket.

Mivel az Inter Alia Alapítvány nem ért egyet a szövetség döntésével, azt elveivel, célkitűzéseivel és egész eddigi működésével ellentétesnek tartja, és azt a szövetség kisebbségben maradt tagjaként sem kívánja a továbbiakban felvállalni és képviselni, úgy döntött, hogy kilép a szövetségből. Alapítványunk barátsággal válik el a többi melegszervezettől és a későbbiekben önállóságunkat megőrizve, így a számunkra vállalhatatlan döntésektől elhatárolódva nyitottak és készek vagyunk a további együttműködésre.

Inter Alia Alapítvány

Sándor Bea
Kállai Ákos

Nem létező statisztikákra hivatkozik az Igazságügyi Minisztérium

Az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében 2009. március 17-én 13 órakor tárgyalta a T/8847. számú, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokat. Az előterjesztő Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium továbbra is ellenezte a névviselési, anyakönyvvezető választási és állampolgársági módosításokat, de a bizottság szocialista tagjai ennek ellenére valamennyi módosítást támogatták, és emberi jogi érveket állítottak szembe a minisztérium fiskális és adminisztratív hivatkozásaival.

Az Alkotmánybíróság határozatáról úgy vélte a bizottság előtt kifejtett véleményében a minisztérium alkotmányügyi „szakértője", Laborcné Balogh Éva, hogy az azonos nemű párok számára elérhető bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozásában „jelentős különbségeket" írt elő a házassághoz képest, amely jelentős távolság megteremtéséhez szükséges a névviselés korlátozása. Amint az közismert, az Alkotmánybíróság éppen ellenkezőleg, úgy érvelt határozatában, hogy mivel a házasság jogintézménye zárt az azonos nemű párok előtt, esetükben nem részesíthető előnyben a házasság, így egy csak meleg jogintézmény akár „majdnem házasság" is lehet.

A bizottsági ülés után kérdésre válaszolva Laborcné Balogh Éva bevallotta, semmilyen leírt, megismerhető nemzetközi kutatási eredménnyel nem rendelkezik a minisztérium arra vonatkozóan, hogy az azonos nemű párok jellemzően ne lakóhelyükön jegyeztetnék be élettársi kapcsolatukat, amint arra a bizottság előtt hivatkozott, csupán annyi történt, hogy körbetelefonáltak néhány külképviseletet, de összesített írásos nyoma ennek a tájékozódásnak sincs. Nem kevésbé tűnik rejtélyesnek az írországi bejegyzett élettársi kapcsolatok statisztikája sem, tekintve, hogy Írországban bejegyzett élettársi kapcsolat egyáltalán nincsen.

A bizottsági ülésen elhangzottak szó szerinti leirata a pride.hu-n olvasható.

Néhány stratégia csendben

A Központi Bizottság világa nevű blogjában azt írja Virág Tamás, hogy "A KB információi szerint néhány melegjogi aktivista azért nem csinált "balhét" (értsd: nem kiabáltak) a bizottsági munka nyilvánosságának részlegessége miatt, mert attól tartottak, a szocialista képviselők és/vagy a kormány képviselője esetleg amiatt nem támogatják a benyújtott módosító indítványokat. A KB megállapítja, hogy ez a stratégia nem vált be, így viszont pártunk és kormányunk képviselői csendben és villámgyorsan szavazhattak le minden "humanizáló" javaslatot."

Amikor egy újságíró olyan kötetlen magánbeszélgetés során szerzett információkat tesz közzé, amelyeket a beszélgető partnere kifejezetten abban a tudatban osztott meg vele, hogy az nem kerül nyilvánosságra, akkor azt nem "A KB információjának" nevezzük, hanem átverésnek. Hogyha pedig mindez oly módon történik, hogy önkényesen emel ki az újságíró egyetlen felmerült megfontolást a hosszabb beszélgetésből, csúsztatásnak.

Egy magánbeszélgetés során valóban megosztottam Virág Tamással azt a dilemmámat, hogy miután nem engedtek be az Alkotmányügyi bizottság február 23-i ülésére szabadúszó újságíróként, a március 16-i ülésre már kénytelen leszek a pride.hu főszerkesztőjének igazolásával jelentkezni, hiába tartom a sajtószabadság korlátozásának, hogy nemcsak az állampolgárokat zárja ki a házszabály a bizottsági ülésekről, de még az újságírók között is válogatnak. Indokom alapvetően az volt, hogy itt és most sokkal fontosabbnak gondolom, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat jobbítását célzó módosító indítványok ellen felmerülő minisztériumi érveket megismerjük és ezáltal érdemben vitatni tudjuk, mint hogy a sajtószabadság miatt verjem a tamtamot, amit megtehetek később is, anélkül, hogy azzal fontos muníciótól fosztanám meg a melegjogi érvelést.

A bizottsági ülésen egyedüli melegaktivistaként vettem részt, csak az én beszámolómból értesült a nyilvánosság az előterjesztő hányaveti késéséről és a "csendes" leszavazásokról. Ezt a beszámolót linkelte Virág Tamás is posztjához. Utólag is azt gondolom, hogy indokolt kompromisszumot kötöttem.

A melegek bűnösök, ámde isten megbocsátó

Melegnek lenni bűn, ámde isten megbocsátó, tudtam meg egy civil szervezet közleményéből március 9-én, abból az alkalomból, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt tárgyalta az országgyűlés emberi jogi bizottsága. Különösebben nem is lepődtem volna meg, hiszen valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a bizottság évek óta meghallgat válogatottan homofób vallási szektákat is a melegeket érintő családjogi, tehát nem vallási kérdések kapcsán, amíg tudomásomra nem jutott, hogy a közleményt kiadó PFLAG egyesület melegszervezetnek tartja magát. Illetve nem is melegszervezetnek, hanem olyan szervezetnek, ami „sokkal több”, „első”.

A dolog innen vált érdekessé, ahogy mondani szokás.

Az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében 2009. március 9-én 12 órai kezdettel újra tárgyalja az azonos neműek élettársi kapcsolatának törvényjavaslatát.

Közleményük mindjárt egy félreértésre okot adó pontatlansággal kezdődik, hiszen az előző, 2007-es törvényben szabályozott bejegyzett élettársi kapcsolat nem csak az azonos nemű párokra vonatkozott (de még a 2005-ös SZDSZ javaslat sem), így a bizottság most először foglalkozott olyan előterjesztéssel, amelyre illik az "azonos neműek élettársi kapcsolatának törvényjavaslata” megjelölés.

Meghívást kaptunk a bizottsági ülésre, s az ülés után a Parlamentben várjuk a sajtó képviselőit.

A bevezetés folytatása meglehetősen szabadon interpretálja azt a helyzetet, hogy a bizottság több meleg- és nőszervezetet is megkeresett azzal, hogy a meghallgatáson egyetlen felszólalásra van lehetőség, ezért egyeztessék véleményeiket egymás között a szervezetek, és jelöljék ki maguk közül azt az egyetlen szervezetet, amelyik képviselni fogja egyeztetett álláspontjukat. Ez a választás a kilenc melegszervezetet összefogó Magyar LMBT Szövetségre esett, csak a Szövetség ügyvivője, Steigler Sándor kapott meghívást a Parlamentbe, és csakis ő szólalt fel a javaslat általános vitára alkalmasságát támogató oldal nevében. Amennyiben a bizottság által előzetes egyeztetés lefolytatása céljából megkeresett többi szervezettől is jelen voltak a bizottsági ülésen, ők mint hallgatóság voltak jelen, nem pedig mint meghívott felszólalók.

Az első, amit még a szüleimtől tanultam, hogy minden embert fogadjak el olyannak, amilyen, függetlenül a bőrszínétől, a vallásától, a testi fogyatékosságától és természetesen a nemi identitásától.

Mivel a szöveg egészében az „azonos nemű párok” kifejezést használja a nyilatkozat, rendkívül problémás, hogy ezekkel az azonos nemű párokkal kapcsolatban a nemi identitásra, mint egyedüli tiszteletben tartandó jellemzőre hivatkozik, és nem említi mellette a szexuális irányultságot. Bár a transzneműek között is vannak homoszexuálisok, általánosságban mégsem tekinthetjük az azonos nemű párválasztást a transzneműek jellemzőjének. Hogy nem egyszeri tévedésről van szó, mutatja, hogy a PFLAG elnöke néhány nappal későbbi nyilatkozatában már egyenesen az értelmezhetetlen „nemi orientációról” beszél:

Én, mint több gyermekes heteroszexuális családanya, meg vagyok róla győződve, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolattól a gyermekeim nemi orientációja nem fog megváltozni, attól a gyermekeim nem fognak a saját nemükhöz vonzódni, hogy az azonos nemű párok törvényes jogokkal élve élhetnek együtt.

Visszatérve a március 9-i szövegre, már meg is érkeztünk az érvelés szívéhez, a bibliázáshoz:

A második dolgot, ami fontos volt mindig nekem, a lelkipásztorunk tanította meg, még pedig azt, hogy a Szent Biblia Isten szava. Tudom, hogy sokan azzal érvelnek, a Bibliában benne van az, hogy a homoszexualitás bűn, de a 103. Zsoltárban az is benne van, hogy az Isten nem a bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Azt, hogy sokan azzal érvelnek, ami a Bibliában van, a családjogi törvényalkotás kapcsán csak egyféleképpen lehet visszautasítani: az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos elve nem teszi lehetővé a törvényalkotók számára, hogy bizonyos egyházak szent könyvére hivatkozva hozzanak minden állampolgárra kiterjedő hatállyal törvényeket. Az kétségtelen, hogy az Emberi jogi Bizottság súlyos hibát követett el akkor, amikor egy családjogi kérdésben nemcsak az érintettek véleményét hallgatta meg, hanem olyan nem érintettekét is, mint a Hit Gyülekezete, vagy az Életvédő Fórum; és nem is csupán nem érintettek fejthették ki a véleményüket, de érvelésük vallási tartalma folytán sem volt figyelembe vehető a Bizottság részéről, vallási szervezetek meghívásáról lévén szó, előre látható módon.

Ugyanilyen súlyos hibát követett el a PFLAG Egyesület is, amikor a törvényalkotás folyamatába tévedésből beemelt bibliai hivatkozásokat érdemben, további bibliai hivatkozásokkal szándékozott megcáfolni, ahelyett, hogy azokat általában vallási tartalmuk okán utasította volna vissza. De hibának tartom a Magyar LMBT Szövetség részéről is, hogy egyáltalán felmerülhetett, hogy ezt az alapvető félreértésen alapuló nyilatkozatot a Szövetség ügyvivője felolvassa a Bizottság előtt. Csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy idő hiányában a levezető elnök nem tette lehetővé a PFLAG nyilatkozatának az ismertetését a Szövetség ezt kezdeményező ügyvivőjének.

Tovább tetézi a bajt, hogy a PFLAG vallásos érvelése tartalmilag is erősen kifogásolható, megbélyegző. Azzal, hogy hivatkozik rá, de meg sem próbál érvelni ellene, elfogadja, megerősíti, mi több, terjeszti azt a vallásos véleményt, hogy a melegek bűnösök. Közismert, hogy ez a vélemény vallásos alapon is erősen vitatható, többek között Birtalan Balázs is érvelt ellene Halállal lakoljanak? című könyvében (IV.5. A homoszexualitás erkölcsisége), a téma irodalma, a bibliai hivatkozások értelmezése szerteágazó és bonyolult kérdéskör. (Az Öt Kenyér olvasóterme) Egy reflektálatlan kijelentés a bűnösségről, bizony, ezen a területen is hozzá nem értésről árulkodik.

Egy történet: Adva van egy azonos nemű pár, akik hosszú évek óta boldogan, szeretetteljes kapcsolatban élnek. Egy napon az egyik fél balesetet szenved, súlyos állapotban kerül kórházba, a párja, amikor ezt megtudja, rohan hozzá, de zárt ajtókba ütközik. Az intenzív osztályon fekvő beteghez ugyanis csak a hozzátartozók léphetnek be. Nem lehet ott a szeretett társ mellett, nem foghatja a kezét. A beteg néha magához tér, s csodálkozva és szomorúan tapasztalja, hogy az az ember, akivel eddig boldogan élt, nincs mellette, nem érti, hogy miért? Betegünk sajnos meghal, a társa még el sem búcsúzhatott tőle, nem lehetett vele, s nem biztosíthatta szeretetéről. Csak az évek óta nem látott rokonok mehettek be hozzá, akik sokkal kevesebbet jelentettek neki, mint a kedvese.

A szöveg tanmese jellegű része is tartalmaz további tévedéseket, így például a de facto élettársak eddig is hozzátartozók (de nem közeli hozzátartozók) voltak (Ptk. 578/G. § (1) „Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. (2) Ezeket a szabályokat kell alkalmazni - a házastársak kivételével - a közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is.” A megfogalmazásból: „más hozzátartozók” kitűnik, hogy az élettársak Ptk-beli meghatározása eddig is hozzátartozóknak tekintette az élettársakat.) Ugyanilyen rossz, pontatlan példa az egészségügyi törvényre hivatkozás, ami szintén széles körben megengedte eddig is meghatalmazott kijelölését súlyos betegség esetére.

Összességében a nyilatkozat olyan jószándékú, ám hozzáértés hiányában könnyedén megcáfolható tévedésekkel zsúfolt, és így sokat ártani képes fércmunka benyomását kelti, amit indokolatlanul emelt ki a PFLAG Egyesület a más melegszervezetekkel a parlamenti bizottság kérésére lefolytatott egyeztetési folyamatból.

„Előterjesztőt továbbra sem látok”

Nem nyilvánított véleményt a kormány a névviselésről

2009. március 16-án, hétfőn 11 óra 30 perckor tárgyalta a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében az Alkotmányügyi Bizottság 7. (a módosított napirend szerint utolsó) napirendi pontként a T/ 8847. számú, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokat. A kormány képviselője elkésett a névviselés tárgyalásáról, míg az anyakönyvvezetők szabad megválasztására és a külföldi állampolgárokkal szabadabban köthető bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó módosító indítványokat nem támogatta.

*****

A 7. napirendi pont megtárgyalásának szó szerinti leirata:

[A bizottságnak 15 MSZP, 11 Fidesz, 2 KDNP, 1 SZDSZ, összesen 29 tagja van, a többséghez 15 szavazat szükséges. A módosító javaslatok magyarázata és a képviselők pártállása a szerző kiegészítése.]

Levezető elnök: A T/8847. számú, a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítványainak megvitatása, ebből van összesen… tíz darab, előterjesztőt továbbra sem látok, úgyhogy az előterjesztő álláspontjának hiányában fogjuk a véleményünket kialakítani.

Egyes számú indítvány, Gusztos Péter [SZDSZ], Donáth László [MSZP], ami összefügg a kettessel, négyessel. [A három módosítás együtt a névviselést tenné lehetővé az azonos nemű párok számára.] Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen észrevétel? Nincsen, akkor ki támogatja? …el kéne dönteni! Ki támogatja az egyes, kettes, négyes indítványt?

Elvetettük, mert egyharmadot sem kapott.

Akkor a hármas, Szabóné Müller Tímea [MSZP] indítványa. [Leszbikus bejegyzett élettársak számára tenné lehetővé, hogy másoknak petesejtet adományozzanak, miközben a törvényjavaslat azt megtiltja, hogy ők maguk reprodukciós eljárásban vegyenek részt.] Ki támogatja?

Tizenöt igennel támogatjuk.

Négyes, az már volt.

Ötös. [Kapcsolódik a kilenceshez. A két módosítás lehetővé tenné, hogy valaki több bejegyzett élettársi kapcsolatot is köthessen érvényesen.] Rubovszky György [KDNP] indítványai. Salamon képviselő szót kért:

Salamon László (KDNP): Egy mondatot indoklásul mert itt a korábbi törvénynek a vitája kapcsán ezt a vitát már letudtuk. Mind az ötös javaslat, mind pedig a kilencesre vonatkozóan. Azzal indokoljuk az elhagyásra irányuló két indítványunkat, hogy az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát a házasság szintjére helyezi.

Levezető elnök: Igen, köszönöm szépen, megérkezett a minisztérium képviselője, kérdezem, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolathoz érkezett-e? … Foglaljon helyet… az ötös indítványnál tartunk, az ötös indítványt Salamon képviselő úr megindokolta, szeretnénk hallani a kormány álláspontját ezzel kapcsolatban!

Előterjesztő: Köszönöm szépen a szót…

Levezető elnök: Mielőtt nyilatkozik, a nevét és beosztását ha hozzátenné…

Előterjesztő: Mezei Nóra vagyok, [beosztása nem érthető] és az ötös módosító javaslattal kapcsolatban, ez az egészségügyi törvény módosítására irányul…

Levezető elnök: Nem, ez Csjt. 7. szakasz … [bekiabálások: bejegyzett élettársi kapcsolat] … a részletes vitához benyújtott végleges ajánlás 5. pontja, Rubovszky György, Lukács Tamás és Salamon László indítványa.

Előterjesztő: … kapcsolatban a kormány álláspontja az, hogy, természetesen…

Levezető elnök: Támogatja a kormány, vagy nem támogatja? Nem támogatja. Kérdés, hogy a többség megvan-e? Ki támogatja?

13 szavazatot, egyharmadot kapott, tehát elvetettük.

Hatos [Törölné a bejegyzett élettársak tartási kötelezettségét élettársuk gyermekével szemben.], kormány? Nem támogatjuk. Salamon képviselő úr?

Salamon László (KDNP): Nem tartjuk kívánatosnak, hogy azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata gyermekek nevelésére irányuljon, ezért javasoljuk a vonatkozó rendelkezés elhagyását.

Levezető elnök: Köszönöm szépen, más észrevétel? Nincsen. Ki támogatja az indítványt?

13 igen mellett elvetettük, egyharmadot kapott.

Hetes [szövegjavítás], kormány? Támogatja. Kormány támogatja. Megjegyzés? Nincs. Ki támogatja az indítványt?

16 igennel elfogadtuk.

Nyolcas, [hatosra vonatkozóan kérdésre] egyharmadot kapott és nem támogattuk, mert 13 igennel elvetettük, nyolcas következik [Az anyakönyvvezetők megválasztására vonatkozó korlátozás elhagyása.], kormány? Kormány nem támogatja. Kormány nem támogatja, ki támogatja?

1 szavazat kapott, egyharmadot sem kapott, elvetettük.

Kilences [Kapcsolódik az ötöshöz. A két módosítás lehetővé tenné, hogy valaki több bejegyzett élettársi kapcsolatot is köthessen érvényesen.], kormány? Nem támogatjuk. Répássy alelnök úr?

Répássy Róbert (Fidesz): Az alkotmánybíróság kimondta, hogy nem lehet azonos jogállású személy a házastárs és a bejegyzett élettárs, nem lehet azonos abban, hogy a büntető jogban, büntetőjogi szempontból a bejegyzett élettárs és a házastárs azonos megítélés alá essen. Ezért nem javaslom, hogy a házasság évszázados, mi több évezredes tilalmait megváltoztassuk a kordivat kedvéért. A bigámia az a kettős házasságkötés büntetése, maradjon továbbra is a kettős házasságkötések büntetése, ne emeljük büntetőjogi szempontból azonos szintre a bejegyzett élettársakat és a házastársakat.

Levezető elnök: Köszönöm szépen, van-e további észrevétel? Nincsen. A kormány kíván-e reagálni az elhangzottakra? Nem kívánunk. Köszönöm, aki tehát támogatja a kilences indítványt, kérem kézfelemeléssel jelezze!

13 igen, egyharmadot kapott, de elvetettük.

Tízes [Lehetővé tenné, hogy magyar állampolgárok korlátozás nélkül köthessenek bejegyzett élettársi kapcsolatot más államok polgáraival.], kormány? Nem támogatjuk. Nem támogatja a kormány. Van-e észrevétel? Aki támogatja, kérem kézfelemeléssel jelezze!

16 igennel elfogadtuk.

És ezzel a napirend tárgyalását és a bizottság ülését befejeztük. Köszönöm szépen!

Kállai Ákos
pride.hu

Meleg téma a Parlamentben

A Szimpozion Egyesület 2008. szeptember 6-án számolt be a miniszterelnök által kezdeményezett Magyar Demokratikus Charta megalakulásáról (a Népszabadság beszámolóját átvéve), közölve az aláírók listáját is, közöttük az egyesület ügyvezetőjének, Virág Zsoltnak az aláírásával. Gréczy Zsoltnak, a miniszterelnök kommunikációs tanácsadójának blogbejegyzése szerint ("De ott vannak nemzetközi hírű írók, szociológusok, koreográfus, világhírű karmester, a filmszakma nagy öregjei és ifjú titánjai, költő és történész, a demokratikus ellenzék képviselője, 1956 hőseinek leszármazottjai, roma-, valamint melegszervezet képviselője, több egykori és mai liberális képviselő, egy volt kisgazda politikus, újságírók, üzletemberek, orvosok, pedagógusok, kereskedelmi televíziók médiasztárjai.", Navracsics égése, 2008. szeptember 9.) aláírásával szervezetét, a Szimpozion Egyesületet képviselte.

Más melegszervezetek és melegaktivisták nem csatlakoztak a kezdeményezéshez, és amikor a miniszterelnök informálisan kereste a kapcsolatot melegszervezetekkel, visszautasították a csatlakozást a Chartához. Nem tudhatom biztosan, hogy ennek a kudarcnak a hatására született-e meg a nagy ötlet, miszerint Gyurcsány Ferenc maga fogja kérni, hogy Chartájához ne szervezetek, hanem személyek csatlakozzanak ("A chartához szándékosan nem a kilencvenes évek elején használt demokratikus jelzőt illesztettem, hanem a magyar jelzőt. Azt gondolom, hogy ez a legszélesebb közös befogadó keret. Nem a különféle szervezetek csatlakozására számítok.", Vízben, földben az ország kincse, Népszava, 2008. július 26.), akiknek a neveit olvasva sokkal kevésbé feltűnő, hogy hiányzanak a melegek. Az azonban biztos, hogy olyan szüksége volt egy melegaktivistára, mint egy falat kenyérre, és ebben a helyzetben írt alá Virág Zsolt. Így esett meg aztán az a furcsaság, hogy a miniszterelnök tanácsadója egy miniszterelnöki kérésre magánszemélyként aláíróról állította, hogy aláírásával melegszervezetet képvisel.

*****

"Meleg téma a Köztársaság Napján a Parlamentben" címmel jelent meg beszámoló a Szimpozion Egyesület honlapján Virág Zsolt melegaktivista felszólalásáról a Köztársaság Napja alkalmából 2009. január 30-án a Bibó István Közéleti Társaság és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége által szervezett megemlékezésen. A beszámoló szerint Virág Zsolt a Szimpozion Egyesületet is képviselte a Parlamentben, és felszólalására Gyurcsány Ferenc (MSZP), Kende Péter, Kuncze Gábor (SZDSZ), Zsigmond Attila (MDF), Bitó László és Hanti Vilmos felszólalása mellett került sor.

Többször is végigolvastam az egész beszédet (a meleg vonatkozású rész kiemelése itt olvasható), mert először nem hittem el, hogy egy ismert melegaktivista a törvényhozás színhelyén, a miniszterelnök és más pártpolitikusok előtt, a nagy port kavart alkotmánybírósági döntés és a meleg bejegyzett élettársi kapcsolatról éppen csak megindult kormányzati egyeztetés idején elmondott beszédében egy szóval sem említi meg a jogkiterjesztés fontosságát. Aztán megtaláltam: "Sokan azt mondják, nekünk melegeknek egyenlőek az esélyeink, jogaink, minek erről beszélni."

Ennyi. Sokan úgy gondolják, hogy a melegek jogilag egyenlőek, és ezt Virág Zsolt a későbbiekben semmilyen módon nem árnyalja, magyarázza, cáfolja, vitatja. Minek erről beszélni, és tényleg, nem is beszél róla. A beszéd egyébként meglehetősen terjedelmes, és van benne szó sok mindenről. Sok mindenről, amit nem kényelmetlen hallania a miniszterelnöknek.

*****

Hogy a mai napra rendelt Lévai Katalinunk is meglegyen, ezt a meghívót találtam a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének honlapján: "Dr. Lévai Katalin, európai parlamenti képviselő, az MSZP Emberjogi és Gyermektagozat alelnöke, a Holokauszt Emlékőrzéséért Egyesület elnöke meghívja Önt a „Politikusok és civilek összefogása a kirekesztés ellen” című Kerekasztal-beszélgetésre. 2008. november 7., péntek, 10 óra, Holokauszt Emlékközpont, 1093 Budapest, Páva utca 39. Meghívott előadók: Mocsonaki László, a Háttér Társaság a Melegekért, ügyvivője". Majd Lévai Katalin blogjában: "Mocsonaki László, a Háttér Társaság a Melegekért ügyvivője azt kifogásolta, hogy a melegek és leszbikusok sajnos még mindig nem "szobatiszták" a politika számára."

Úgy tűnik tehát, hogy lehetséges jogkövetelő, kritikai hangnemben felszólalni akár egy politikus által szervezett, politikusokkal összefogást hirdető rendezvényen is. Csak akarni kell. Akár azon az áron is, hogy nem fogják meghívni a miniszterelnökkel együtt beszédet tartani a Parlamentbe.

Lévai Katalin díjakat osztogat

Olvasom a Nők Lapjában "Emberséges civilek" címmel, hogy "Emberség-díjat kapott decemberben öt civil kezdeményezés. Az Európai Feminista Kezdeményezés által alapított díjat a társadalmi összefogásért, a demokráciáért, a hátrányos helyzetűek támogatásáért, a kisebbségek védelméért ítélték oda a Tarka Magyar! mozgalomnak, a Magyar Demokratikus Chartának, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE), a Szociális Chartának, és a Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésért elnevezésű ökopolitikai szervezetnek. A díjakat Lévai Katalin európai parlamenti képviselő adta át", képaláírás: "Lévai Katalintól vehette át a jeles díjat Morvayné Bajai Zsuzsanna, a NOE elnökhelyettese is". (Lévai Katalin a Nők Lapja Cafén vezeti blogját, a Nők Lapja írásait is közölni szokta, "Női létünk" című interjúsorozatának első vendége a Nők Lapja főszerkesztője volt.)

Morvayné Bajai Zsuzsanna kedves ismerősünk, a tavalyi melegfesztivál nyitónapján általam szervezett beszélgetésre egyedüliként jött el a meghívottak közül. (Miután tisztáztam a NOE-vel, hogy a nyilvánosan beharangozott bejegyzett élettársi kapcsolat elleni alkotmánybírósági beadványukat nem kívánják nyilvánosságra hozni, ámde hajlandók beszélgetni róla. Amikor később kiderült, hová is hívom őket, már nem mondták vissza a részvételt, viszont a későbbiekben Pálfi Balázsnak a Szigetre szóló meghívóját nem fogadták el.)

Megtudhattuk tőle, hogy nem ismer melegeket, a NOE-nek nincsenek meleg tagjai, és nem is tartja elképzelhetőnek, hogy legyenek, hiszen az alapszabály rögzíti a házasság tiszteletét, márpedig szerinte elképzelhetetlen, hogy törvényi lehetőség híján melegek a NOE által elismert módon alapítsanak családot. Mindazonáltal úgy gondolja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény a melegeknek sem volt jó, erről ugyan nem kérdezett meg melegeket, de a melegeknek egyébként sem törvényi megoldásokat kell keresniük a problémáikra.

Lévai Katalin a beszélgetésünk előtt egy-két órával nyitotta meg a melegfesztivált a Művész Moziban, így talán remélhetem, hogy a beszélgetés híre hozzá is eljutott, de ha mégsem, az bizonyos, hogy a NOE bejegyzett élettársi kapcsolat elleni beadványát és álláspontját, melyet később még egy nyilatkozattal megerősített a NOE, ismernie kellett. Szintén közismert Sólyom László köztársasági elnöknek a NOE tagjaként a NOE megalakulási ünnepségén világgá röpített sziporkája, miszerint "a család és a házasság, intézményi szinten nincsenek veszélyben. Az Alkotmánybíróság ... megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy a magyar Alkotmány szerint a házasság férfi és nő kapcsolata". Talán nem kell sokat magyaráznom, hogy aki fél, retteg a melegek jogegyenlőségétől, az homofób. Akkor is, ha köztársasági elnök.

A dolognak külön pikantériája, hogy Lévai Katalin nem csupán egy homofób, antifeminista szervezetet tüntetett ki egy feminista szervezet nevében, hanem még kifejezetten a melegekre is hivatkozott a díj átadásakor: "kitűnő ötletnek tartja ezt a civil kezdeményezést, mert részt vett az idei melegfelvonuláson, a európai és a hazai Demokratikus Chartának egyik alapító tagja, ezért több módon is érintett", illetve külön is kiemelte, milyen jó dolognak tartja, hogy "színes a paletta, mert olyan személyiségek kaptak díjat, akiknek szervezetei reprezentálják a hagyományt, védik az anyaságot". Szerintem igazán színes és toleráns akkor lett volna, ha a Magyar Gárdát is kitünteti.

Lévai Katalin, az idei Operabál fővédnöke Franco Nero díszvendéggel együtt nyitja meg a bált február 21-én. Gondolom, ott meg a mélyszegénység felszámolásáért fog küzdeni.

A homofóbia ellenzésének joga (teljes szöveg)

A homofóbia ellenzésének joga

2004. januárjában Anders Fogh Rasmussen liberális dán kormányfő az azonos nemű párok templomi házasságkötésének joga mellet foglalt állást egy interjú során. Néhány hónappal később a dán homoszexuálisok szervezete „Az év lazaca” díjjal tüntette ki bátor kiállásáért a kormányfőt, aki a díjat büszkén vette át a koppenhágai városházán. Révész Sándor véleménye szerint (A homofóbia joga, május 22.) hibát követett el a dán kormányfő is, és hibát követett el a dán homoszexuálisok szervezete is.

Szerintem pedig Révész Sándor téved.

A KDNP, miután a korábbi években többször is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az azonos nemű párok helyzetének jogi rendezését nem a házasság, hanem egy másik jogintézmény keretei között tudja csak elképzelni, tavaly decemberben nem szavazta meg a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, egy hónapja pedig a törvény megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Alig száradt meg a tinta a beadványon, a katolikus egyházfő egy római vallási ceremónián máris sietett leszögezni, hogy a magyar országgyűlés által elfogadott, a köztársasági elnök által pedig aláírt törvény alkotmányellenes. A Kereszténydemokrata Néppárt, a Katolikus Egyház és a római pápa köztudomásúan a magyar alkotmány kérlelhetetlen ellenségei. Nincs annál mulatságosabb, mint amikor a politikai létüket állam és egyház szétválasztása alkotmányos alapelvének tagadására feltevők politikai vereségükért alkotmánybírósági beadvány útján kívánnak elégtételt venni. Kósáné Kovács Magda szocialista európai parlamenti képviselő móka és kacagás helyett „ideológiai nyomást” fedezett fel ebben az édes kis közjátékban, ami persze nem helyes, mert a római pápának éppúgy lehet véleménye a magyar alkotmányról, mint egy New York-i taxisnak. Csak aztán úgy állja a kritikát is.

Ezeket az előzményeket azért fontos észben tartanunk, mert Révész Sándor az általa bírált közlés előzményeitől is, körülményeitől is eltekintett, és még pontatlanul is idézett. Az előzmény, hogy egymással összefonódva, párt és egyház közös, összehangolt politikai manővert hajtott végre. A körülmény, hogy az SZDSZ Új Generáció utcai demonstrációja, az Alkotmány átadása az egyházi képviseletnek, ezt a politikai szereplést bírálta. A pontatlanság, hogy Léderer András nem „arra kérte az egyházak képviselőit, hogy tartózkodjanak a homofób megnyilvánulásoktól”, amint Révész idézi, hanem arra kérte „a pártok és egyházak képviselőit...”. És ez bizony lényeges különbség, mert a pártok és egyházak együttes említéséből a felszólítás előzményével és körülményével is együtt már adódik, hogy csak az egyházak politikai tevékenységére vonatkozott a felszólítás. Nem gondolom tehát, hogy Révész Sándor azt bírálta volna, ami elhangzott; de azt gondolom, hogy akkor se lenne igaza, ha azt bírálta volna.

„Egy világi politikus nem szólíthat föl egyházakat arra, hogy változtassák meg nézeteiket a bűnről és a szexualitás moráljáról.” – állítja Révész Sándor. Valóban nem. De Léderer még akkor sem szólított volna föl erre, ha csak az egyházakat, minden jelentésmódosító körülménytől mentesen szólította volna fel arra, hogy „tartózkodjanak a homofób megnyilvánulásoktól”. A tartózkodás homoszexuális felebarátaink kirekesztésétől ugyanis egyáltalán nem feltételezi a bűnösségükről vallott nézeteink megváltoztatását. Hihetem azt, hogy a homoszexualitás fertelmes bűn Isten előtt, és gondolhatom emellett azt is, hogy nekem nem feladatom ezen a világon a bűnösök megbüntetése. Ezt azonban Révész Sándor is tudja, hiszen ő írta néhány hónapja, hogy „ha valamit nem akarunk üldözni, az nem jelenti azt, hogy azonosulunk vele.”. (Üldöz vagy tagad?, 2007. szeptember 12.) Ha pedig tudja, csak arra gondolhat, hogy a katolikus (vagy bármely más) egyház hitelveiből nemcsak az következik, hogy a homoszexualitás fertelmes bűn, de az is, hogy a híveknek a bűnösöket ki kell rekeszteniük; így aztán a kirekesztés abbahagyására történő felszólítás ezt a hitelvet valóban érinti. Ez az érvelés azonban egy konkrét vallás konkrét hitelveire épít, vagyis vallási érvelés. És ezen a ponton kerül szembe saját magával Révész Sándor. Mert csak akkor tudhatom, hogy egy eredendően világi felszólítás, mint amilyen az állampolgárok egy csoportjának kirekesztésétől való tartózkodás, valamely vallás hitelveit érinti, ha az adott vallásnak híve vagyok. Márpedig egy politikus, amint azt nagyon helyesen maga Révész is megjegyzi, mint politikus, szükségképpen minden valláson kívül álló, tehát nincs, nem lehet tudása arról, hogy a politikai meggyőződéséből fakadó racionális cselekvései hogyan érintik a különféle vallásokat és hiteket. Léderer András akkor járt volna el jogtalanul, ha politikusként figyelembe vette volna, hogy világi felszólítása érinti-e valamely vallás hitelveit, és mérlegelésétől függően felszólításából kihagyta volna az érintettnek gondolt egyházakat. Egy vélemény nem attól lesz vallásos, hogy formailag az egyházakra vonatkozik, hiszen az egyházak lehetnek polgári jogi személyek, lehetnek politikai közszereplők és még sok minden más is, amely viszonyokban vallási jellegük irreleváns. Ha általában szólítunk fel egyházakat, felszólításunk tartalmától függ, hogy felszólításunk az egyházak vallási viszonyait érinti-e. De politikusként nem arról kell tudnunk, hogy világi jellegű példamutató, a közvélemény tudatosságát formáló felszólításaink milyen kapcsolatba hozhatók a különféle vallások hitelveivel, hanem csak arra kell ügyelnünk, hogy felszólításunk maga legyen következetesen világi. Az egyházakat nem illeti meg kivételes bánásmód társadalmi szerepeikben, semmi sem védi őket, ami ne védene mindenki mást is. Ha egy egyház a demokratikus közvélemény előtt fogalmaz meg politikai véleményt, nemcsak lehetséges, de szükséges is ugyanúgy bírálni, mint minden más véleményt. Ha racionális indokai vannak, akkor racionális indokait; ha pedig hitére hivatkozik, akkor azért, mert rombolja a közügyek racionális megvitathatóságába vetett közbizalmat azzal, hogy olyan indokokra hivatkozik, amely indokok igazságának a belátásához az indokokba vetett előzetes hit szükséges. Vagyis a látszat ellenére semmilyen indokát nem adta véleményének. Csak a véleményben érvényesített vallási szempontok tehetik a véleményt vallásossá.

De tévedés az is, hogy az ilyen vélemény pusztán attól demokratikusnak tekinthető, hogy a demokratikus állam megtűri a hangoztatását és politikai képviseletét, amint azt Zalatnay István véli. (A „homofóbia” törvényesítésének joga, június 3.) A keresztény állam megteremtésének célja, mely a keresztény hitelvekből fakadó erkölcsi ítéletek törvényi rangra emelését jelenti, az alkotmányos berendezkedés elleni nyílt támadás. Akkor is az, ha a demokratikus állam eltűri ennek a célnak a politikai képviseletét a Kereszténydemokrata Néppártnak, a Magyar Igazság és Élet Pártjának, a Jobbiknak és az Új Demokratikus Koalíciónak, feltéve, hogy antidemokratikus céljaikat demokratikus eszközökkel kívánják elérni. A demokrácia ugyanis éppen abban különbözik a nem demokratikus államformáktól, hogy nem a politikai vélemények tartalmának, hanem csak a képviseletükre használt eszközöknek a demokratikus voltát követeli meg. És éppen ezért fordulhat elő, hogy demokratikus úton hatalomra kerülő fundamentalista pártok demokratikus eszközökkel tesznek kísérletet a demokrácia megszüntetésére, akár a demokrácia híveinek fegyveres ellenállását is kiváltva. A KDNP nem politikai céljainak antidemokratikus voltában különbözik az iszlámista pártoktól, amint Zalatnay gondolja, hanem csak helyzetében. A magyar társadalom kulturális vallástalansága következtében ugyanis esélye sincs nemcsak a kétharmados parlamenti többség megszerzésére, de akár csak az önálló parlamentbe jutásra se. Mivel pedig lehetőségeik korlátozott voltát maguk is érzékelik, fundamentalista követeléseik, mint a melegek törvényi kirekesztése, alkotmányos szempontból viszonylag visszafogottnak tűnhetnek.

Ha egy vélemény megfogalmazásának van világi, szigorúan és következetesen világi módja, akkor az a vélemény még akkor sem érinti a hitéletet, ha erről az egyházak nem világi szempontjaik szerint mást gondolnak. Ma a templomi házasság a társadalom többsége számára egy vallási tartalmától megfosztott családi ünnep, hasonlóan a karácsonyhoz vagy a húsvéthoz. A templom, az orgona, a papi ceremónia és az eskü kerete egy társadalmi eseménynek, díszlet, és semmi egyéb. Ha egy politikus ebből a társadalmi valóságból kiindulva helyteleníti kisebbségi családok kirekesztését ebből a hagyományos, magas presztízsűnek gondolt környezetből, lehet világi véleménye akár a templomi házasság megnyitásáról is. Természetesen ügyelnie kell rá, hogy a nyomásgyakorlásnak, beavatkozásnak, kényszerítésnek még a látszatát is kerülje, hiszen a magánszférán belüli kirekesztés jogszerű. De világi véleménye lehet, és azt hangoztathatja is.

(Az írás rövidített változata, Révész Sándor válaszával a Népszabadságban jelent meg 2008. június 25-én.)

Lévai Katalint megeszik reggelire

Lévai Katalin volt csütörtökön az első politikus, aki a melegfelvonulás betiltását kifogásoló támogató nyilatkozatot adott ki, mindjárt a melegfesztivál megnyitását is bejelentve. Így aztán különösen fontos, mit tesz és mond a felvonulás betiltása ellen. Mindjárt pénteken korán kelt, hogy még madárcsicsergéskor a médiacirkuszba vethesse magát. A mutatvány azonban nem sikerült.

[...] Süveges Gergő: Azt mondta az imént, hogy többszázezres közösségről van szó. Hányan szoktak részt venni ezen a felvonuláson?

Lévai Katalin: Sok ezren, nem tudok pontos számot, nem is lehet tudni, de nagyon sokan, ez egy látványos, sok ezres felvonulás. Nyilván nem mindenki megy el, mert sokan nem is értenek egyet azzal ahogy felvonulnak, ez egy másik kérdés, ízlésbeli különbségek lehetnek, nem erről vitatkozunk, arról vitatkozunk, hogy joguk van és igényük is van sok százezer embernek arra, hogy az identitásukat megmutassák.

Süveges Gergő: Miért érzik elengedhetetlen szükségét, hogy az identitásukat megmutassák?

Lévai Katalin: Gondolja csak végig, hogy milyen volt a megítélése a melegeknek, az elmúlt évtizedekben: volt, amikor betegségnek tartották, volt amikor azt gondolták, hogy ez egy deviancia, még ma is vannak olyan országok, ahol üldözik őket, halálbüntetéssel büntetik néhány afrikai országban a melegeket. De Magyarországon is nagyon komolyan és nagyon sokáig, a mai napig is élnek előítéletek velük szemben és nagyon sokféle diszkriminációnak voltak kitéve. Ez egy új jelenség, nagyon komoly felszabadulást jelent a melegek számára, most már nem kell magukat sem betegnek, sem deviánsnak, sem kirekesztettnek érezniük, hanem vállalhatják önmagukat és ennek nincsenek ilyen negatív következményei, mert hogy van olyan törvényünk, amelyik kimondja, és ez az antidiszkriminációs törvény, amely kimondja azt, hogy nem lehet senkit szexuális orientációja miatt hátrányosan megkülönböztetni.

Süveges Gergő: Tehát akkor ez a felvonulás részben az előítéletek leküzdésére szolgál. Gondolja, hogy a felvonulás eddigi tapasztalatai alapján ez a menet, ez a típusú menet alkalmas arra, hogy az előítéleteket leépítse?

Lévai Katalin: Erről mindig nagyon komoly viták folynak, sokan a melegek közül is ellenzik azt, hogy ilyen nagyon harsány megjelenések legyenek, de ha az egy...

Süveges Gergő: Gondolom, nem véletlen az, hogy a több százezres közösségből, ahogy Ön mondja, ezek szerint egy-két százaléknyian vesznek részt ezen a felvonuláson.

Lévai Katalin: Igen, de gondolja csak meg, ez minden közösség esetében így van. Az emberek többsége nem megy ki az utcára, csak néhányan, akik szeretik magukat megmutatni. Mondom, köztük is vannak viták, lehetnek ízlésbeli viták, mégis az, hogy ott vannak, az fontos.

Süveges Gergő: Önnek mi a véleménye arról, hogy ezek a felvonulások elsősorban, legalábbis külső szemlélő számára inkább provokáló jellegűek, mint a büszkeséget hirdetik.

Lévai Katalin: Valóban, megvan ez az aggályom nekem is, hogy nem biztos, hogy jó, hogy provokálnak. Én a jog eszközeivel szoktam védeni, vagy a jog eszközeivel szoktam kiállni bármilyen kisebbség mellett, és azt mondom, hogy nézzük meg, hogy mit mondanak a jogszabályok. Emberi jogi kérdésnek tekintem ezt a kérdést, és nagyon megértem azt, hogy fontos emberek ezreinek, hogy megjelenjenek és megmutassák magukat, láthatóvá tegyék magukat, mert ott nyeri el egy kisebbség a jogát, az egyenrangúságát, amikor láthatóvá válik. Ez egy hihetetlenül fontos szempont, minden kisebbség számára, hogy megmutassa magát, én egy ilyen közösség vagyok, akik nagyon sokfélék vagyunk. Semelyik kisebbség nem alkot homogén tömeget, vannak köztük olyanok, akik inkább megmutatják magukat, akik inkább szeretik ezeket a látványos megjelenési formákat, nem biztos, hogy ez...

Süveges Gergő: A látványossággal nem is lenne probléma, a provokációval van probléma. Engem személyesen sért, hogy mondjuk rózsaszín ruhában, papnak öltözve, feszületet lóbálva vonulnak fel a homoszexuálisok az Andrássy úton. Én értem, hogy nem lehet mindent jogi kategóriákba gyömöszölni, de vajon Ön, hogyha azt mondja, hogy jogi eszközökkel lép fel a jogaikért, jogi eszközökkel vagy a személyes hitelével, befolyásával nem tud azért is tenni, hogy mások számára, mondjuk a többség számára ez ne legyen provokatív?

Lévai Katalin: Szoktunk ilyen beszélgetéseket folytatni, rendeztem közmeghallgatást melegek számára, szoktam találkozni meleg szervezetekkel éppen azért, hogy ilyen kérdéseket megbeszéljünk. Hallom tőlük is nagyon gyakran, hogy ők sem örülnek annak, hogy exhibicionisták megjelennek, mert sokan attól félnek közülük, hogy ezzel éppen a lényegét veszik el. De ha úgy fogjuk föl, úgy közelítünk hozzá, mint egy népünnepélyhez, mint jópofa heppeninghez, ahogy ez nagyon sok országban...

Süveges Gergő: De azért a jópofaságnak nagyon sok eleme provokatív. Nagyon sokan, akik az Andrássy úton végigsétálnak, vagy ott laknak, a fényképeket vagy a felvételeket látják, azok, hát valljuk be Budapest lakosságának a nagy része, én nem készítettem felmérést, de a nagy része ezt nem jópofának, hanem kifejezetten provokálónak és bántónak érzi.

Lévai Katalin: Így van, és van is egy ilyen szándék, hiszen amikor egy kisebbséget évtizedeken keresztül elnyomnak, akkor amikor előjön, akkor nagyon gyakran provokál. De gondolja csak meg, Ön azt mondja, hogy Önt sérti az, hogy ilyen provokatív módon jelennek meg. Az árpádsáv is nagyon sok embert sért és mégis árpádsávos zászlókkal vonulnak most már nem tudom hány éve emberek és ez a többség számára lehet, hogy nagyon kellemetlen látvány, mégis el kell fogadni. Mindenki mondja el a saját véleményét ezzel kapcsolatban, ez csak elősegít egy normális vitát, ami nagyon jó, mert bekerül abba a diskurzusba ez a kérdés, ami mindenképpen előrevihet minket.

Süveges Gergő: Ennek a normális vitának vajon része-e idén a plakát, amely szerintem különösen bántóra sikeredett. Hogy lehet egy melegfelvonulást két öt-hat éves félmeztelen kisfiúval és egy kislánnyal hirdetni?

Lévai Katalin: Igen. Hát ez nem szerencsés megoldás én szerintem sem.

Süveges Gergő: A megnyitójában, ugye, Ön fogja megnyitni ezt a néhány napot, felvonulást július 2-án, ha jól emlékszem, a megnyitójában vajon fog-e utalni arra, hogy mindamellett, hogy nagyon örülünk annak, hogy a jogaikat érvényesíthetik, azért kötelességeik is vannak.

Lévai Katalin: Mire gondol, milyen kötelességeikre? Természetesen minden állampolgárnak vannak kötelességei.

Süveges Gergő: Hát például arra gondolok, hogy a kisebbségek jogaira nagyon próbálunk odafigyelni, hogy ők érvényesíteni tudják a jogaikat, de azért a többségi társadalommal, amelyben élnek, a többségi társadalommal szemben vannak olyan jellegű kötelességeik is, mint például, hogy ne sértsék mások érzékenységét.

Lévai Katalin: Amikor arról beszélünk, hogy jogok és kötelezettségek, ami nagyon helyes, mert együtt lehet őket csak kezelni, akkor én elsősorban arra gondolok, hogy ugyanolyan állampolgárokról beszélünk, mint bárki más.

Süveges Gergő: Csak másképpen viselkedő állampolgárokról ezen a felvonuláson.

Lévai Katalin: Egy bizonyos vonatkozásukban eltérnek a többségtől, ezért nevezzük őket kisebbségnek, mert valamennyiükre az az egy bizonyos vonatkozás jellemző. Nekem, az én számomra és az ő számukra is teljesen természetes az, hogy kötelezettségeik vannak, ugyanolyan állampolgárok, be kell tartaniuk azokat a normákat, amelyek egy demokráciában betartandó normák. Ezeket ők be is tartják. És hogyha van egyszer egy évben egy ilyen felvonulás, amelyiken lehet, mondom, vitatkozni, hogy most kinek az ízlését sérti, és kinek nem, akkor arról vitatkozzunk. De arról ne vitatkozzunk, hogy joguk van-e ahhoz, hogy megmutassák magukat. Hogy hogyan, az egy vita tárgya lehet.

Süveges Gergő: Provokáció mentes felvonulást kívánok! Köszönjük szépen, hogy a vendégünk volt.

(Napkelte Címnapstory, 2008. június 13. 06:20)

No, nézzük akkor, hogy mit nem mondott el Lévai, amit el kellett volna mondania, és mit mondott el, amit viszont nem kellett volna elmondania.

A résztvevők számánál az első és legfontosabb oka a viszonylag kis részvételnek, hogy a homoszexualitás nyílt vállalása, ami a felvonuláson való részvételből következne sokak számára, akikről azért valamilyen formában már általában sejt valamit a környezetük, még mindig nagyon súlyos kirekesztést, elutasítást von maga után a legtöbb esetben. Arról nem is beszélve, hogy ez a társadalmi elutasítottság éppen tavaly csapott át a felvonulók elleni nyílt fizikai erőszakba. Ezek után a riporter részéről két alkalommal is cinikusan a megfélemlített felvonulók alacsony számáról érdeklődni, Lévai Katalin részéről pedig nem elmondani ezeket az okokat hiba.

Különösen, ha ezek helyett Lévai a felvonulás melegek közötti vitatottságáról kezd el beszélni, kétséget sem hagyva afelől, hogy ez az ellenérzés elsősorban őt érdekli igazán és a saját fenntartásait csomagolja a melegek vitájába. Különben észrevenné, hogy saját maga válaszol magának: "Semelyik kisebbség nem alkot homogén tömeget". Márpedig, ha egy heterogén közegben minden elképzelhető kérdés vitatott, nemcsak a felvonulás létjogosultsága, módja és értelme, de a jogkövetelés létjogosultsága és mértéke is, egészen a minden jogkövetelést és minden felvonulást, valamint a homoszexuális identitást is elutasító álláspontokig, mi értelme azzal érvelni, hogy egy kérdés vitatott? Hiszen ez nem a kérdés, a felvonulás vagy a felvonulás konkrét módjának a sajátossága, hanem azé a kisebbségi közegé, amelyben minden elképzelhető másféle felvonulás is vitatott lenne.

A megmutatkozás igényénél csak a felszabadító belső szükségletről beszél Lévai, ami persze egy fontos ok, azzal együtt, hogy egy olyan nyilvános alkalmat teremtsünk a melegbárok zárt magántere után, amikor a melegek és barátaik vannak többen, elfogadó közeget teremtve; de ugyanilyen fontos az is, hogy másoknak megmutassuk magunkat, és hogy az egyenlő jogainkat követeljük.

Az előítéletek leépítésénél fontos lett volna hangsúlyozni, hogy a felvonulásnak nincs olyan közvetlen célja, még az arra vonatkozó, szerintem átgondolatlan igények megfogalmazása ellenére sem, hogy előítéleteket azon a módon építsen le, hogy az előítéleteknek ellentmondó képet mutatnak magukról a felvonulók. Ellenkezőleg, mivel az ilyen fellépés csak az előítéletek megerősödését eredményezné azáltal, hogy elfogadja és megerősíti viszonyítási pontként az előítéleteket, a cél csakis az lehet, hogy a felvonulók egy olyan sokszínű képet mutassanak magukról, ami minden elképzelhető előítéletnek és társadalmi elvárásnak egyszerre mond ellent. Ennek a módja pedig az, hogy a felvonulás nyitott és befogadó minden vélemény, önkifejezés, öltözködés, megjelenés és önreprezentáció előtt, és zárt minden erkölcs, ízlés, hagyomány, többségi vagy kisebbségi érzékenység érvényesítése előtt. A felvonulás hatását csak a saját megjelenésük és véleménynyilvánításuk befolyásán keresztül alakíthatják a résztvevők, a saját sokszínűségüket adva hozzá a felvonulás sokszínűségéhez.

Ami már tényleg elképesztő, hogy Lévai Katalinak egy szava sincs arra az igényre, hogy a felvonulóknak "kötelességük", hogy ne legyen sértő véleményük. Ha a műsorvezető szerint állampolgári kötelesség, hogy másokat ne sértsünk, akkor először is a melegek jogegyenlőségét kellene megteremteni, ide értve a házasságot, az örökbefogadást, a névviselést és a reprodukciós jogaikat; aztán pedig felhagyni a kirekesztésükkel, megbélyegzésükkel, sértegetésükkel, mindez ugyanis sérti a melegeket. Sérti őket az is, ha egyházak a jogi és hitéleten belüli kirekesztésüket szorgalmazzák nyilvános megszólalásaikban, ha bűnösnek, tisztátalannak, természetellenesnek tartják őket. Engem pedig személyemben sért, ha egy műsorvezető súlyosan homofób, alpári módon vezet egy műsort.

Az ugyanis hazugság, hogy "rózsaszín ruhában, papnak öltözve, feszületet lóbálva vonulnak fel a homoszexuálisok". A tavalyi felvonuláson egy felvonuló vonult fel papi ruhában, rózsaszín bibliával, keresztet lóbálva, a több száz vagy ezer résztvevőből. A többes szám tehát hazugság. Nem tévedés, ugyanis Süveges Gergő módszere, egyetlen homoszexuálisnak tételezett viselkedését kivetíteni a homoszexuálisokra, maga a színtiszta előítéletképzés. Arról az általánosításáról már nem is beszélve, hogy a felvonulók miért lennének "homoszexuálisok"? Ha a politikailag korrekt "meleg" kifejezést használná, annak az értelmezése megengedné valamennyi szexuális kisebbségi megnevezését, de nem, ő a "homoszexuálist" használja, ami kizárja a biszexuális, transzvesztita és transzszexuális értelmezést.

Tisztázzunk valamit: nem tilos papi ruhát felvenni, nem tilos rózsaszín Bibliát a hónunk alá csapni és nem tilos keresztet lóbálni. Mindez bőven belül van a véleménynyilvánítás szabadságán. Senki jogát nem vonja kétségbe, hogy azt gondoljon a papokról, Bibliáról és keresztről, ami neki jólesik. Senki hitének, vallásának a gyakorlását nem akadályozza. Nem hasonlítható össze, nem említhető egy lapon az egyházak azon jogkorlátozó igényével, amely elvitatja a szexuális kisebbségek egyenlő jogait. Az arra vonatkozó igény, hogy a nyilvánosan elhangzó vélemények ne sértsék a keresztény vallású embereket és személy szerint a műsorvezetőt (!), csakis egy keresztény diktatúrában lenne megvalósítható, ahol a keresztény vallás bírálata törvényileg van betiltva. Annak a káros volta, hogy a fesztivált megnyitó politikus semmit sem tud válaszolni egy előítéletes és diktatorikus műsorvezetői igényre, hanem zavarában maga is leexhibicionistázza a felvonulókat, nehezen becsülhető túl.

A végső összeomlás is bekövetkezik mindjárt ezután, amikor a fesztivál plakátjára vonatkozó, racionális érvelésként ki nem bontott műsorvezetői "kritikára", amely így ismét alpárian buzizó és pedofilozó véleménynyilvánításként jelenik meg kérdés helyett, már formálisan sincs semmi mondanivalója Lévai Katalinnak a megtört "igen"-en kívül. A fesztivált megnyitó politikus szerint tehát a felvonulók közé exhibicionisták férkőznek be, akiket csak az árpádsávos zászlót lobogtatókhoz lehet hasonlítani, a fesztivál plakátja pedig sértő és szerencsétlen.

De akkor miért is nyitja meg ezt a fesztivált?

Lévai Katalin nem először ad hangot a felvonulással szembeni ellenérzéseinek a Nap-kelte reggeli adásában, 2003-ban is szinte ugyanígy értett egyet az ugyanilyen elfogult és előítéletes Bánó Andrással. Virág Tamás kifogásolta ezt az akkori Magyar Hírlapban "A rossz tündér" címmel, amely kritikára a fesztivál szervezői válaszoltak emlékezetes módon megvédve a hibázó minisztert. Talán mégis inkább hagyni kellett volna, hogy tanuljon a hibájából.

Az öngyűlölő buzik esete a fesztivál plakátjával

Már tavaly is kiverte a biztosítékot néhány öngyűlölő buzinál a házasság követelése. A HotBull nevű pornóoldal (!) hirdetett meg ellenállást a jogegyenlőséggel provokáló fesztivál ellen. Az oldalra való belépéskor a következő felhívás fogadta a látogatót:

Ne menj felvonulni idén

Olyan célt kellene ilyen fesztiválon megfogalmazni, melynek reális esélye van. Amivel a meleg társadalom valamennyi tagja azonosulni tudna. Csak még inkább feldühítjük a homofób világot az idei szlogennel.

Nem a holtomiglan a fontos, hanem az együttélésnek az elfogadása. A házasság nem két azonos nemű közötti kapcsolat, hanem a család szent kötelékének pecsétje. Az együtt élésnek az élettársi kapcsolat pontosan tökéletes formája. Annak elfogadtatása, mint házassággal azonos jogok, az egy igazán reális cél, mellyel bárki azonosulni tudna.

Ha egyet értesz ezzel, akkor tartsd magad távol az idei fesztiváltól, hogy ne növekedjen a hazai társadalom ellenszenve a melegek iránt.

Nekik nem tetszett Szetey Gábor előbújása sem, mert a buziság magánügy; az általuk bojkottált felvonulást kísérő erőszak okán a KDNP-t is megszégyenítő relativizálást vágtak le arról, hogy a szervezők és felvonulók is felelősek; majd bocsánatkérésre szólították fel a szervezőket, amiért nem cenzúrázták a felvonulókat.

Később a Gay Bears nevű pornóoldal (!) is csatlakozott hozzájuk, de ők már taktikusabban, megelőző csapást igyekeztek mérni a jogkövetelés rémére, azt kérve, hogy a fesztivál szervezői vonják be a 2008-as téma és szlogen kiválasztásába a különféle pornó-, ismerkedési weboldalak és bárok képviselőit is, hogy az minden melegnek ínyére legyen, ideértve elsősorban a minden politikai követelést visszautasító "normális, hétköznapi" melegeket is. Szerencsére egy semmire sem jó találkozót leszámítva a kezdeményezés még idejében elhalt.

Az ironikus a dologban az, hogy Szetey Gábor maga is osztotta véleményüket, miszerint a buzikat törvényi szinten kell elkülöníteni; és nem azért, mert nem látott pillanatnyi politikai esélyt a házasságra, hanem mert a melegházasság szerinte sérti azokat, akik a házasságot szentségnek tartják. Velük együtt maga is kifogásolhatónak vélte a felvonulást, amelyen nem vett részt. Álláspontját idézem, mert nem közismert:

Verebes István: Én nem voltam ilyen fesztiválon, egyébként, tulajdonképpen nem mond ellent semmi annak, hogy ne vegyek részt egy ilyenen, éppen a dolog társadalmi üzenete miatt. De azért, bizonyos ízlésbéli kifogásaim azért, amit látok a televízióban, lehet, hogy csak azt mutatják, ott azért, abban volnának, hát hogy mondjam, kifogásaim.

Szetey Gábor: Szerintem fontos erről beszélni, megmondom miért. Jól láthatóan ebben a kérdésben két világ létezik. Az egyik világ, ahol ezek a bizonyos színpompás, hatalmas felvonulások vannak, ha kell, több millió emberrel

Verebes István: Azt jelenti, hogy ez a kirakata a dolognak?

Szetey Gábor: ...van egy másik világ, ahol pedig helyenként politikai tiltással, véres acsarkodással, rendőri közbeavatkozással zajlik. A helyzet az az, hogy mi szerintem a két világ között vagyunk. Hozzáteszem, meggyőződésem, hogy Magyarország egy társadalmilag elfogadóbb, toleránsabb és nyugatibb ország, mint gondolnánk. Ebbe a világba azért az is beletartozik, hogy az érintett embereknek, a melegek és barátaiknak a túlnyomó többsége, különös tekintettel azokra, akiknek van félnivalójuk, van vesztenivalójuk, van egzisztenciájuk, van pozíciójuk és sorolhatnám, nyilvánvalóan ők lesznek azok, akik nem mennek el. Tisztelem azokat, akik elmennek, de ettől függetlenül, ennek megfelelően nagyobb a valószínűsége annak, hogy olyan dolgok történnek, amelyek egyébként most is történtek, amelyeket egyébként nem feltétlenül tartok helyénvalónak, hozzátéve, hogy bizonyos reakciók lehetséges, hogy annak köszönhetően történtek, hogy...

Verebes István: Megint csak azt mondom színházi emberként, ha Ön most egy nőies ruhában jön ide be, olyan sállal és úgy, ahogy ábrázolni szokták közhelyesen, klisészerűen a homoszexuálisokat, egy filmben vagy egy színházban, amit egyébként én nem szeretek, mert azt gondolom, hogy nem ez a lényege,

Szetey Gábor: Ez így van.

Verebes István: ...hanem a lelkület a lényeg, és én pedig ezzel szemben azt játszanám, hogy én egy heteroszexuális vagyok, egy olyan macsó vagyok, hogy a nőket én aztán... akkor mind a ketten irritálnánk,

Szetey Gábor: Ez igaz.

Verebes István: ...Ön irritálna engem, én irritálnám Önt, mert valamit tüntetőleg mutatnánk, amihez egyébként senkinek semmi köze.

Szetey Gábor: Egyetértek vele, és én csak azt gondolom, hogy még egyszer, most is voltak olyan... én is láttam olyan képeket, ami nekem sem tetszett. Csak azt mondom, hogy ennek mi az oka. Az egyik oka az az, hogy... még egyszer, becsülve az embereket, nagyrészt olyanok tudnak erre eljönni, akiknek nincs vesztenivalójuk, nincs félnivalójuk, másrészt pedig azért azt se felejtsük el, hogy tudomásom szerint két órán keresztül azt üvöltötték a fülükbe, amit üvöltöttek a fülükbe.

(MTV, Napkelte, 2007. július 14. 07:18)

Csak ő politikusként volt öngyűlölő, ámde nyíltan buzi, és ez minden véleményegyezés ellenére is elviselhetetlennek bizonyult a "politikai követelésektől és személyektől mentes" buzik számára. Akik ugyanolyanok, ha meg mégsem, akkor diszkréten.



Tehát ilyen előzmények után, idén természetesen már az "Egy család vagyunk" jelmondat nyilvánossá válása után azonnal megindult az áskálódás a fesztivál ellen. Nyitotta a sort a Gay Bears május 13-án, különösebb mondanivaló nélkül, a jogkövetelést kifogásolva; következett a TrollH nevű blogger május 29-én, talán csak a "Nem azt mondom, lehet extrémen kinézni, de ne gusztustalanul..." örökbecsűvel megtoldva Gay Bears mondanivalójának hiányát; AdamT pedig az öngyűlölő melegek után a szokásos heteró értetlenkedést adta elő, május 30.

A pedofilozó plakátgyalázást a témára rácuppant Gay Bears kezdte június 1-jén 22:21-kor, először közölve a plakátot (nyilván, a budapestpride.hu után, ahol 10:53-kor tették elérhetővé) ; őt követte Gus június 3-án; az igazi áttörés azonban 5-én következett be, amikor egy velvet blog és a plakátokra vonatkozó véleményeknek helyet adó blog után ráharapott a pedofília témájára a közismert uszító portál is, a rájuk jellemző alpári és ökölrázó stílusban.

A második, kislányos plakátot június 6-án 13:01-kor tették közzé a budapestpride.hu-n, melyről San értesítette a pride.hu közönségét a "Felvonulni vagy nem? Meleg és Leszbikus Fesztivál" topikban 15:14-kor. Innen kezdve már nem volt megállás, csak percek kérdése volt a botrányt szimatoló média bevétele, a Magyar Nemzet 13:54-kor, a Hírszerző 14:10-kor közölte a hírt; ezután a Velvet és újra a Magyar Nemzet következett, már kidolgozott, részletes cikkekkel. Végül a Népszabadság Lapzsemléje is beadta a derekát, a Hírszerzőt és a közismert uszító portált idézve.

A színvonal persze más kérdés, rejtély, hogy a Velvet miért egy bulvár cicababát, Steiner Kristófot kérdezett messze legnagyobb terjedelemben az esetről, aki saját bevallása szerint még életében nem vonult fel, tehát köze nincs a felvonulásra buzdító plakáthoz. Gondolom, viccesnek találták, ahogy egy hidrogénszőke, összeönbarnítozott, cicanadrágos buzifiú megrója a többi cicanadrágos buzifiút, amiért maskarában parádéznak. A Mások pedig, a fesztivál plakátját bojkottáló véleményével elérkezett dicstelen működésének mélypontjához, bebizonyítva, hogy nem véletlenül szűnt meg a magazin nyomtatott kiadása. Nem kár érte.

Az állami gyermekmentő tündér sem tétlenkedett sokáig, benyomta a vészvillogót és iziben nyilatkozni kezdett, hiszen kit érdekel, hogy a plakátokon szereplő gyermekek szülei megfelelő tájékoztatást kaptak a felvételek céljáról és felhasználásáról, és ennek ismeretében adták beleegyezésüket. Forgó Györgyné "nagyon csodálkozna azon, ha ez az eset elkerülné Szabó Máté ombudsman figyelmét". Nos, ezen én is csodálkoznék, miután Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azzal a nyilvánvaló hazugsággal utasította vissza a Szociális és Munkaügyi Minisztérium klubtermében június 6-án Progress - Együtt az egyenlőségért! program 6., "A szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés lehetőségei" címmel megrendezett szemináriumára szóló meghívását, hogy hivatalához az elmúlt tizenkét évben még nem érkezett ebben a témában panasz. Kivéve persze, hogy 2008. januárjában érkezett hivatalához panasz a témában, melyet 1716/P/2007-5. számú állásfoglalásában úgy összegzett, hogy "Ön beadvánnyal fordult az adatvédelmi biztoshoz, melyben a véradást megelőző szűrés során kitöltendő adatlapnak a leendő donor esetleges múltbéli homoszexuális kapcsolatára vonatkozó kérdését kifogásolta".

Mivel úgy tűnik, ez nem mindenki számára egyértelmű, ideírom, hogy a plakátok jók. Nagyon jók. Köszönet érte a BBDO reklámügynökségnek. (Két utolsó plakát, az első kettő összehasonlításként mutat külföldi reklámokat gyerekekkel.)

Kóka János: Javított kiadás

Jó egy évvel ezelőtt, a Kóka János és Fodor Gábor közötti SZDSZ elnökválasztási csata első felvonásában először Kóka János foglalt állást 2007. február 24-én "Esélyegyenlőség" címmel közzétett dolgozatában a regisztrált élettársi kapcsolat mellett: "Az azonos neműek számára lehetővé kell tenni a házassággal azonos státuszú regisztrált párkapcsolatok létesítését.", majd Fodor Gábor tette ugyanezt "Szabadságjogok – Új kihívások, válaszok" című, március 14-i programjában: "Be kell vezetni a házassággal azonos jogokat biztosító regisztrált élettársi kapcsolatot – Csehországhoz, Szlovéniához, Spanyolországhoz, Nagy-Britanniához, Hollandiához, Németországhoz hasonlóan –, összhangban a 2006-os választási programunkkal.". Jól meg is bíráltam mindkettőjüket, amiért csak a 2006-os koalíciós kompromisszumot merték felvállalni 2007-ben az SZDSZ saját programjaként, a tényleges jogegyenlőséget biztosító házasság helyett. (Ugyanolyan férfiak, Népszabadság, 2007. március 29.)

2008. június 7-én újra elnököt választ az SZDSZ, ismét Kóka János és Fodor Gábor a két elnökjelölt. A Magyar Narancs május 27-i száma közölt kampányinterjút Kóka Jánossal, aki beszélt, ha nem szerkesztették ki az erre vonatkozó kérdést, akkor magától a melegek egyenjogúsításáról is:

MN: Fodor Gábor világosan beszél olyan csoportokról, akiket megnyerne a párt számára. Milyen SZDSZ-t akar ön?

KJ: Kívánom, hogy Fodor Gábor nyerje meg őket, akár elnök, akár nem. Egyébként ő is, én is olyan liberális pártban gondolkodunk, amelyik nem köt kompromisszumot a párkapcsolatok egyenjogúsításában, az oktatási deszegregáció, az ügynökmúlt feltárása vagy a titoktörvény módosítása ügyében.

MN: Két éve még nem voltak ilyen fontosak ezek a szempontok. Miért lennének most hitelesek?

KJ: De fontosak voltak. Ott vannak az aláírt koalíciós szerződésünkben. Például az azonos nemű párok együttélése ügyében több dolog történt az elmúlt egy évben, mint korábban bármikor.

MN: Az eredmény Szetey Gábornak legalább annyira tulajdonítható, mint önöknek, akik éppenséggel harcolhattak volna akár a házasságért is.

KJ: Nézze, nem fog tudni felbosszantani. Ha sikert érünk el, akkor is azt mondják: ez nem is az SZDSZ érdeme. Mi nem fogadjuk el az iskolai szegregációt, és azt se, ha békés tüntetőket vernek. És érthető a gazdaságpolitikánk is. Magyarország gazdasági bajai ma jelentősek, és jórészt az állam túlköltekezéséből, a magas adókból következnek.

Az interjú körülírását Kóka János 2008. június 2-án "Független, önálló SZDSZ, II. félidő" címmel közzétett programjának egyértelmű megfogalmazása pontosította, miszerint "A kisebbségi csoportok jogegyenlőségét részben a jogszabályok módosításával (azonos nemű párok házassága, fogyatékkal élők foglalkoztatásának szabályozása), ... kell erősíteni.".

Fodor Gábor ellenben elnöki programjában kerüli a konkrét ígéreteket, "Mindenkinek joga van a fenyegetettség-mentes életre: elfogadhatatlan, hogy bárkinek a létét, a karrierjét, az előmenetelét veszélyeztessék etnikai hovatartozása, szexuális orientációja, neme, családi állapota vagy bármi egyéb miatt. Morálisan elfogadhatatlan és egyidejűleg irracionális is." – írja "Megújuló SZDSZ - vitairat" címmel, majd ugyanezt ismétli meg "Megújuló SZDSZ – tartalmi pillérek" néven később is: "Le kell rombolni a falakat a munkapiacra történő belépés előtt, le kell rombolni a társadalmi mobilitás öröklött gátjait, a faji, vallási, etnikai, nemi, szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés évszázados makacs bástyáit és minden egyéb hátrányos helyzetből fakadó falakat.". Házasságról, örökbefogadásról tehát egy szó se.

És akkor marad a szomorúság. Mert tulajdonképpen Kóka János ígérete sem valami bátor. Az önmagában nem túl eredeti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat után, ha egy párt egyáltalán akar kezdeni valamit a melegek emancipálásával, már csak a házasság maradt, mint elképzelhető cél. Annak meg adott a jogi tartalma, a férfi és nő törlése. Ebben túl sok nézetkülönbség, vita nem lehet közöttük. Már csak az a kérdés, ki merik-e mondani, és ha kimondták, teszik-e.

Fodor Gábor megint nem merte. Azután nem merte, hogy tavaly ő is előterjesztője volt a veszni hagyott házassági javaslatnak. Ez egyszerre mutatja az akkori javaslat komolytalanságát, amit a bizottsági leszavazás után a párt magára hagyott, és Fodor Gábor elvi politizálásának hiányát.

A KDNP alkotmánybírósági beadványa a bejegyzett élettársi kapcsolat ellen

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1015 Budapest, Donáti u. 35-45.

Tárgy: megsemmisítési kérelem
Kelt: Budapest, 2008. április 28.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 1. §-ának b) pontja, valamint 21. §-ának (2) bekezdése alapján

i n d í t v á n y o z z u k

a T. Alkotmánybíróságnál a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény (továbbiakban: Törvény) alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és a jogszabály megsemmisítését.

Álláspontunk szerint a Törvény egészében alkotmányellenes az alábbi okok következtében:

1. Az Alkotmány 15. §-a szerint "a Magyar Köztársaság védi a házasság és család intézményét."

Véleményünk szerint a Törvény sérti az Alkotmány 15. §-át, mert a "bejegyzett élettársi kapcsolatot" joghatásait tekintve gyakorlatilag a házasság szintjére helyezi. A jogi rendezést illetően a Törvény kizárólag a közös gyermekké fogadás és a névviselési szabályozás területén (Törvény 2. § (1) bekezdés második mondata) tesz különbséget a házasság és a "bejegyzett élettársi kapcsolat" között. A két jogintézmény lényegében azonos szabályozását az alábbi rendelkezések valósítják meg:

"2. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) házasságra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell. A Csjt. közös gyermekké fogadásra és a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra.
(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik,
a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,
b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy élettársakra,
c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára,
d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,
e) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra
is megfelelően alkalmazni kell."

Mindezekre tekintettel a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat között szignifikáns különbség nincs.


2. Miként az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozatában kifejtette, "a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását."

A Törvény szerint a "bejegyzett élettársi kapcsolat" azonos neműek között is lehetséges, így a Törvény az 1. pontban idézet szabályozás eredményeként a "bejegyzett élettársi kapcsolat" elnevezés alatt lényegében az azonos neműek házasságát intézményesíti.

Amikor az Alkotmánybíróság az azonos neműek együttéléséből eredő jogi szabályozási problémákat vizsgálta, többféle megoldást ajánlott a jogalkotó számára, melyekre a jogalkotó a Ptk. 578/G. §-a (1) bekezdésének módosításakor tekintettel is volt. Lehetősége lett volna a jogalkotónak az Alkotmánybíróság határozata szerint arra is, hogy az élettársaknak megfelelő jogállást az azonos neműek számára külön jogintézményként biztosítsa. Ezzel szemben nincs alkotmányos lehetőség arra, hogy a határozatban foglaltakat megkerülve, az azonos és különnemű párok kapcsolatát lényegében házasság jellegét öltő közös jogintézményként szabályozza. Amíg ugyanis a különnemű személyek szabad választása, hogy például közös gyermekeikre tekintettel házasságban vagy élettársi kapcsolatban éljenek, alkotmányjogi problémákat nem vet fel, addig az azonos nemű pároknál a házasság akadályba ütközik. A szabályozás eltérő jellege nem sérti az azonos méltóságot, de a különbség figyelmen kívül hagyásával történő egységes rendezés viszont összeegyeztethetetlen a házasság Alkotmányban védett intézményével. Ezért a Törvény ez okból is alkotmányellenes.

3. Álláspontunk szerint az Alkotmánynak a gyermeki jogokra vonatkozó rendelkezései, a gyermekek jogai, és ezek védelme szorosan kapcsolódik a család védelméhez, a család állami támogatásához, illetve a nőknek, mint anyáknak a védelméhez. A gyermeki jogok, mint speciális alapjogok a jogrendszerben több irányban érvényesülnek.

Az Alkotmány 67. §-a (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."

Ez az alapjogi védelem összefügg a házasság és a család együttes védelmével. Az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) határozatának már idézett megállapítása szerint: "A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: "A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.""

A közös gyermekké fogadás Törvényben szereplő tilalma nem zárja ki, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat keretében azonos neműek együttélésében gyermek (valamelyikük gyermeke) felügyelete, nevelése valósuljon meg. Ez pedig - a Törvény említett tiltó rendelkezéséből következően még a Törvény alkotóinak szándéka szerint is - olyan nem kívánatos helyzetet jelentene a gyermek számára, amelyben a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében említett megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését nem lehetne biztosítani. Ilyen helyzetet a törvényalkotó az azonos neműek együttélésének, mint jogi köteléknek intézményesítésével - különösen kvázi házasság formájában - nem mozdíthat elő. Ezért a Törvény sérti a gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jogát.

4. Álláspontunk szerint a Törvény nemcsak a házassággal való lényegi azonosság vagy nem kellő elválasztás miatt alkotmányellenes, de azért is, mert nincs alkotmányos alapja arra, hogy különbséget tegyen a törvényalkotó a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolat között. A kétféle élettársi kapcsolat jogi létezése indokolatlan és diszkriminatív. Nincsen semmilyen alkotmányos indoka annak, hogy a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolatnak eltérő jogi szabályozása legyen, illetve, hogy a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket eltérő jogok és kötelezettségek illessék meg, illetve terheljék. Az ezt figyelmen kívül hagyó megoldás az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőség szabályát sérti.

5. Álláspontunk szerint a szabályozás ellentétes a jogbiztonság és a jogállamiság követelményével, mert a jogviszony rendezése a megalkotott törvényben rendkívül hiányos. A Törvény 2. §-a (2) bekezdésének rendelkezései túl általánosak. Ennek következtében a Törvény az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt szabállyal is ellentétes ("A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.").

A Törvény előterjesztője expozéjában maga állította, hogy a szabályozás teljessé tételéhez 105 törvény, illetőleg jogszabály módosítása szükséges, ehhez képest ennek megtörténte nélkül került sor az új jogintézmény felállítására. Tovább növeli a jogbizonytalanságot, hogy a jogalkotó a törvény hatályba léptetésének konkrét dátummal egy későbbi időpontban jelöli meg, azonban semmi biztosíték nincs arra, hogy a szükséges változtatások a jogrendben az adott időpontig megtörténnek. Sérti a jogbiztonság követelményét a Törvény azért is, mert semmi sem indokolja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat a Ptk. rendszerén kívül kerüljön szabályozásra, kiváltképpen akkor nem, amikor egységes Ptk. megalkotására készül az országgyűlés. Ez az eljárás egyébként ellentétes a jogalkotási törvénnyel.

6. A Törvény 13. § (1) bekezdésének első mondata a Csjt. módosításával házassági akadálynak minősíti a "bejegyzett élettársi kapcsolatot".

"13. § (1) Érvénytelen a házasság, ha a felek valamelyikének korábbi házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata - kivéve, ha bejegyzett élettársak kötöttek egymással házasságot - fennáll."

Ez a rendelkezés megítélésünk szerint házasságellenes. A házasság intézményével szemben a jogalkotó - a fennálló házasságot kivéve - egyéb együttélési formákat nem értelmezhet házasságkötési akadályként. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűntének esetleges rendezetlensége nem vezethet a megkötött házasság érvénytelenségéhez. A törvényben szabályozott fenti házassági érvénytelenségi szabály ezért ellentétes a házasságnak az Alkotmány 15. §-ában előírt védelmével.

7. Ha a Törvény jelenlegi formájában hatályba lépne, úgy pl. lehetetlenné válna az özvegyi nyugdíj intézménye, hiszen a törvény ezt a fogalmat a regisztrált élettársak között bevezetné, és hátrányosan különböztetné meg a nem regisztrált élettársakat. Ellentétes a jogalkotási törvénnyel, hogy semmiféle számítás ennek költségvetési kiadásaira, társadalmi hatásaira nincs.


8. Véleményünk szerint sérti az Alkotmány 15. §-át a Törvény azon rendelkezése, amely a családjogi törvény, mint háttértörvény alkalmazását írja elő. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában kifejtette, hogy a házasság és a család egymással szorosan összefüggő intézmény, ezért a családjogi rendelkezések alkalmazhatósága olyan esetben, amikor ezek a feltételek nem adottak, nem megengedhető.

Előbbiekből következően a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény sérti az Alkotmány már fent említett 2. § (1) bekezdését, a 15., 67. §-ait, illetve a 70/A. § (1) bekezdését.

Mindezek alapján indítványozzuk a T. Alkotmánybíróságnál a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CXXXIV. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és e jogszabály megsemmisítését.

Dr. Rubovszki György
Frakcióvezető-helyettes

Dr. Lukács Tamás
országgyűlési képviselő

Dr. Salamon László
országgyűlési képviselő

Sólyom László beszéde a NOE megalakulási ünnepségén 2007. október 28-án

A köztársasági elnök ritkán említi beszédeiben az LMBT kisebbséget, ezért fontos, hogy az ilyen alkalmakról pontosan tájékozódjunk. Értsük, hogy pontosan mit mondott, a beszéd egészéhez képest mekkora terjedelemben és milyen hangsúllyal. Ezért adom közre a beszéd teljes szövegét, annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak az első bekezdés foglalkozik a melegek emancipációs törekvéseivel.

Tisztelt Ünneplő Közösség, kedves Nagycsaládosok!

Isten éltesse a 20 éves NOE-t!

Amikor kiadványokon vagy másutt a NOE jelvényével – Noé bárkájával – találkozom, mindig megragad ez a szimbólum, s azt gondolom, valóban ez a társaság viszi át az életet az özönvízen túlra. Azonban meg kell gondolnunk, hogy valóban itt van-e az özönvíz, avagy ma éppen apad-e, tehát szeretnék jót is meg rosszat is mondani. Azok a fogalmak és intézmények ugyanis, amelyek minket éltetnek, vagyis a család és a házasság, intézményi szinten nincsenek veszélyben. Az Alkotmánybíróság – teljesen észrevétlenül – egy héttel ezelőtt megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy a magyar Alkotmány szerint a házasság férfi és nő kapcsolata. Ez összhangban van számos nemzetközi alapokmánnyal. Ugyanígy a család fogalmáért sem kell aggódnunk. Ha azonban az ezekben az intézményekben zajló folyamatokat nézzük, akkor fogyást és instabilitást tapasztalunk. Nem ismertetem a statisztikai adatokat a házasságkötések és a válások arányáról, arról, hogy mennyi a csonka család, a családok átlagosan hány gyermeket vállalnak, s végső soron milyen kevesen vagyunk nagycsaládosok. Tény, hogy Európa szerte tapasztaljuk az öregedõ társadalom jeleit, miközben a nagycsaládosok egyértelműen egy ellenkező trendet képviselnek. Minden társadalomtudománnyal foglalkozó ember tudja, hogy a valóságban egyszerre vannak jelen ellentétes mozgások. A nagycsaládosok értékrendje, az Európában érvényesülő tendenciák ellenére, egy cseppet sem konzervatív olyan értelemben, hogy idejétmúlt lenne, vagy hogy ötven vagy száz évvel ezelőtti mintákhoz kötődik. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit a NOÉ és a nagycsaládok képviselnek, korszerű, sőt jövőbemutató válasz azokra a dilemmákra, amelyekkel Európa szembenéz. Teljesen egyetértek a sokszor hangoztatott NOE jelszóval, hogy a sok gyermek nem probléma, hanem a megoldás. Hogyha tágabb perspektívában nézzük a kisebbségbe szoruló nagycsaládokat az elöregedő Európában, ha kinyitjuk a szemünket az egész világra, akkor látjuk, hogy mindez fordítva van: Európa szorul kisebbségbe a népességfogyással és az elöregedéssel, hiszen a Föld népessége robbanásszerűen növekszik. Érdekes, hogy amióta a klímaváltozás előtérbe került, a népesedési problémát, a túlnépesedés kérdését hivatalosan egyre kevesebbet emlegetik. Pedig erről nem hallgatni kell, hanem a gazdasági növekedést, a környezetszennyezést, a világ és az egyes országok szociális kettészakadását, a megtermelt és a környezeti javak igazságos elosztását egymással összefüggő problémaként kell kezelnünk.

Engedjék meg, hogy kitekintsünk a világra: említettem már a klímaváltozást. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett fejlett világban, vagy általában az északi féltekén uralkodó, csakis a növekedésre irányuló termeléssel és a fogyasztási szokásokkal
a vesztünkbe rohanunk. Múlt héten hozták nyilvánosságra az UNEP legújabb jelentését, a Geo 4-et, amelyik az utóbbi húsz évben a környezeti és társadalmi helyzet romlását állapítja meg. Bármennyire is a környezetvédelem felé fordul ma az ipari társadalom, a környezet állapota gyorsabban romlik, az idővel futunk tehát versenyt.

Arra is figyelnünk kell, hogy ezzel párhuzamosan, még egy ennél is nagyobb változás várható. Nemcsak a külső világban kell felkészülnünk, és versenyt futnunk az idővel, hanem a sokat emlegetett biológiai-tudományos forradalom összekötve a nanotechnológiával, összekötve az informatika rettenetesen gyors fejlődésével szintén azt követeli, hogy teljesen új szemmel nézzünk a világra. Nemcsak kívül, a természeti környezetben változik meg minden, s nemcsak ehhez kell egy új emberképet, egy új embereszményt állítanunk, hanem belül is. Az emberi test és személyiség eddig elképzelhetetlen mértékű beavatkozásnak lesz kitéve. Ennek fényében be kell látnunk, hogy a múlt évtizedek kérdései, például a megtermékenyítés, az abortusz voltaképpen ezer éve ugyanolyan kérdések, és lényegében új választ sem tudtunk adni rájuk. De föl kell készülnünk minőségileg más, új problémákra. Ezt csak azért jegyzem meg, mert azok az értékek, melyeket a nagycsaládosok képviselnek, segíthetnek, hogy ezekre a kihívásokra jó választ találjunk.

És akkor hadd térjek rá végre a NOE-ra is, hiszen két olyan aspektusa van, amit mindenképpen ki kell emelnem. Az egyik, a NOE, mint érdekérvényesítő nagy szervezet, a másik pedig a NOE, mint működő közösségek hálózata. A NOE a magyar társadalomban talán a legelismertebb civil szervezet, a legnagyobb, és létszámát, erkölcsi tartalékát tekintve biztos, hogy a legelsők között van. Azt hiszem, hogy ez nem csoda, hiszen a nagycsalád eleve erre nevel.

Ami a NOE-t, mint érdekérvényesítő szervezetet illeti, itt sajnos a mérleg inkább negatív. Nem akarok ünneprontó lenni, nagyon röviden szeretném elmondani, hogy megkapom a NOE-tól azt a sok elemzést, és azt a rengeteg panaszt is, amelyeknek az a summája, hogy igaz, történnek erőfeszítések az állam részéről a családtámogatás terén, de az egész modell nem a nagycsaládokra van szabva. A meghozott pici korrekciók nem elegendőek, nem veszik igazán életszerűen figyelembe azt, hogyan él egy nagycsalád, mik a szükségletei. Ha például több gyereket többfelé kell hordani, ez már nem fér bele bizonyos kedvezményes időkeretekbe. Vagy a jövedelem-kiegészítések és kompenzációk messze nem elegendők. De nem ezeket szeretném sorolni. A kérdés az, hogy mindaz, amit a NOE csinál, ahogy próbálja a nagycsaládok érdekeit és a jövő érdekeit érvényesíteni, miért ennyire szegényes eredménnyel jár. Egyszerűen a NOE küzdelmeiben is megmutatkozik, hogy a civil társadalomnak Magyarországon mennyire kevés eszköze van. Nagyon fontos ezért tudatosítani, hogy a NOE-nak, és az egész civil szférának az ereje a pártsemlegesség. Ahogy a NOE kitartott amellett, hogy nem áll be semmilyen politikai párt mögé, és nem vesz részt közös akciókban sem, ugyanúgy ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ha kritizálja a kormányprogramot, a mindenkori kormány olyan intézkedéseit, amelyek szemben állnak a NOE értékeivel és szükségleteivel, akkor az nem politikai ellenzéki akció, hanem egyszerűen kiállás a saját érdekek mellett. Nem szabad attól megijedni, hogy például ha a NOE kritizálja az egészségügyi átalakítás terveit, akkor besorolják az ellenzék közé. A NOE saját nevében beszél, saját hátterével, saját szakértői alapján,
saját érdekei érvényesítéséért. Nagyon örülök annak, hogy a NOE élőlánca és tüntetése szépen sikerült, sőt példamutató volt. Szeretném hangsúlyozni, hogy a köztársasági elnök odafigyel minderre, és vállalja a NOE értékeit.

Ami a NOE-t, mint közösségek hálózatát illeti: civil szívem mindig örül, hogy a NOE nem egy bürokratikus szervezet, hogy itt minden helyi szervezet önállóan intézi az ügyeit. Érdekesen tükrözi a különféle országrészek más-más mentalitását, más-más gazdasági helyzetét, hogyan működnek az ottani nagycsaládos egyesületek. Így egészen más volt a soproni találkozó, s most legutóbb a bodrogköziekkel, Nyíregyházától Sárospatakig, érintve az egész északkeleti országrészt. Vannak egészen kicsi, nagyon aktív, és sok százas, másként tevékeny társaságok. Mindegyik a maga módján rendkívül szeretetre és tiszteletre méltó. Csak fejet tudok hajtani az előtt az önzetlenség előtt, ahogy az egyes helyi szervezetek szervezői, mozgatói ezeket a tisztségeket és feladatokat viselik, ahogy időt áldoznak rá, rengeteget szerveznek, és ahogy meg tudnak mozgatni példamutatóan egész városokat és egész megyéket. Annak is örülök, hogy a helyi szervezetek általában jóban vannak a helyi önkormányzatokkal. Nagyon fontos, hogy van együttműködés. Egyrészt támogatást kaphatnak a szervezetek, igen gyakran helyiségeket, másrészt ők is sokat tudnak segíteni az egész településnek.
Szívből üdvözlöm azt is, hogy a határon túl is alakultak nagycsaládos szervezetek, volt szerencsém velük találkozni többször is. Teljesen igaza van Elnök Úrnak, hogy ez szintén kifejezi a nemzet egységét és a közös felelősségünket a nemzet megmaradásáért.

Van egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Meg szoktam kérdezni minden helyi találkozón, hogy mi a helyzet a cigánysággal. Látnunk kell, hogy Magyarországon él egy több mint hatszázezres, tehát igen nagy létszámú kisebbség, amelynek egyik jellemzője a sok gyermek. Tudjuk, rengeteg a nagycsalád a cigányok között. Azt is tapasztaltam, hogy rendkívül kicsi az átjárás a többségi kultúrába épülő nagycsaládos közösségeink és az ő nem egészen integrált közösségeik között. Tudom, ez nem azon múlik, hogy bármelyik helyi szervezet elzárkózna. Mint mondják, kicsi az érdeklődés, vagy csak olyankor van, amikor ruhát, élelmet vagy más segélyt lehet kapni. Ami persze a NOE tevékenységi körébe tartozik, de nem ez a fő feladata, hanem a közösségformálás és együttlét. Ez a jövő egyik kikerülhetetlen kérdése, hiszen ahol még egyáltalán van jelentős számú nagycsaládos, az pontosan a cigányság. Ahogy nemzeti feladat integrálni – integrálni és nem asszimilálni – a cigányságot a többségi társadalomba, méghozzá a gyerekeken elkezdve, az iskolákon keresztül, éppígy a NOE-nak is feladata van ezen a téren.

Végül engedjék meg, hogy visszatérjek a születésnapra, hátunk mögött hagyva a gondokat és feladatokat. Ilyenkor azt szokták kívánni, hogy még sok boldog születésnapot. Ez azonban NOE-ra egyáltalán nem áll, hiszen a NOE nem öregszik. Azok, akik húsz évvel ezelőtt megalakították az egyesületet, most már nagyszülők lettek, és még nagyobb lett a család. És ez így fog menni, amíg világ a világ.

dr. Sólyom László

[+/-] mutasd/rejtsd el a bejegyzést