Család, karrier, "munkából kivett" nők

Nemrég, pár héttel a megjelenése után, meglepő cikket találtam a Népszabadságban. (Redőnyszindróma a címe, Ranschburg Jenőt mutatja be.) Persze csak azért meglepő, mert engem mindig meglep, ha valakik "a nők" ilyenségével-olyanságával magyaráznak valamit, illetve ha a nők munkavállalásának tulajdonítanak, ezzel indokolnak társadalmi jelenségeket. Meglep és balsejtelemmel tölt el -- nem véletlenül.

Ránki Péter cikke először egy jelenetet ír le 1944-ből. RJ-t, a nyolcéves kisfiút másokkal együtt a téglagyár felé terelik a nyilasok. Akik meg nézik őket az ablakokból, lehúzzák a redőnyt. Talán ez az alapja annak, hogy RJ célja az, hogy elősegítse az autonóm, határozott belső értékrenddel rendelkező gyerekek és felnőttek nevelkedését. Eddig nagyon is rendben van a cikk.

Hanem azután így folytatódik (egy interjúfélébe átcsapva):

– Veszélyesen neveletlen felnőttekkel találkozni manapság a játszótéren, vagyis a társadalomban. Jelentős társadalmi csoportok inkább problémáik kiszolgáltatottjai, mint urai, magatartásukat – benne a politikai kezdeményezőkét is – nem a tudás, nem az ész, hanem ösztönös késztetések, barbár tónusok, irracionalizmus jellemzi. Miféle erők, miféle hatások éledtek és miért? Miért nem lehet mozgósítani például az ön által a nevelés számára fölhalmozott muníciót? – kérdem a pszichológust.

– Kezdjük a családdal. Alapvető baj van a férfi-nő szerepekkel, a nővel az otthonon kívül, a férfival az otthonon belül. Ezek egyik aspektusa a család értékvesztettsége. Ha például kimondom azt a szót, hogy karrier, mindenki otthonon kívüli dologra gondol, senkinek se jut eszébe, hogy otthonon belül is lehet karriert csinálni: egészséges, jól szocializált, az életben jól működő embereket fölnevelni. Felbillent a pálya, valahol alul, észrevehetetlen szinten van a család. A többség kifelé vágyik belőle. Ma tíz házasságból hat válással végződik, a maradék négyből kettő nagyon súlyos konfliktusokkal működik tovább. Ebben a családban magára marad a gyerek. Nagy probléma az is, hogy mivel a nő a családon kívüli karrierre szocializálódott, ha eljön az ideje, nem tud mit kezdeni a gyerekkel, és a gyes által biztosított idejével. A jelenséget – a munkából kivett, gyerekével összezárt anya lelki rongálódását – négy fal konfliktusnak nevezi a szakirodalom.

– Sérül a szülő, sérül a család, magányos agyerekek, rosszul kirótt szerepek – fogalmazom címszavakba az elhangzottakat. – Van ennek köze ahhoz, hogy rémes késztetések alapján szerveződnek manapság – néha még egyenruhát is viselő – csoportok?

– Van. És riasztó, hogy békés, a társadalmi otthonosság élményét adni képes csoportok pedig egyre fogynak, már csak alig-alig vannak. Hát gyűlölet, antiszociális indulat kell ahhoz, hogy hatékony közösségek alakuljanak ki? Igaz, ezeket a nagypolitika jelenségei is inspirálják, mert jó részüket ugyancsak a gyűlölet mozgatja. Ez észellenes, irracionális folyamat, amit elmélyít a jelentős tömegek azon hajlama, hogy ösztönök alapján cselekedjenek, és mint a juhok kövessék a kolompzúgást, ha tetszik, a vezért.

A nácoid eszmék jelenlétének a társadalomban, a fiatalok között (is) az volna az oka, hogy a nők dolgoznak? Valaki kimutatta, hogy a dolgozó és / vagy karrierjüket is szerető nők gyermekei hajlamosabbak az irracionalizmusra, a nácoid csoportokhoz való csatlakozásra? A sok rossz házasság oka is az, hogy a nők dolgoznak és lehet karrierjük is? Valaki kimutatta volna, hogy azok a nők, akik dolgoznak szülés előtt, nagyon rosszul érzik magukat, ha otthonmaradnak a gyerekükkel, és ezért rosszul nevelik? És mi van azokkal a nőkkel, akik a gyereknevelés mellett is dolgoznak? Ők nem nevelhetnek jól gyereket? Ugyan már! RJ tényleg azt akarja mondani, hogy a társadalom bajainak gyökere az, hogy a nők dolgozhatnak és sokan szeretnek is dolgozni? A férfiaknak pedig semmi szerepük sincs a családban, a gyerekeik szocializálásában? És amikor a nők még nem dolgoztak? Akkor minden rendben volt a szocializációval? Rémes hivatkozás, tudom, de a cikk vége éppen ezt mondja: "1944 ősze volt. A kisfiú, ahogy nézelődött, le-lemaradt a többiektől. Egy 14 év körüli srác lelépett a járdáról és belérúgott." Őt vajon ki szocializálta? Meg a többi hozzá hasonló akkori fiatalt? Akkor azért még nem volt tele az ország dolgozó, karrierjüket szerető nőkkel.

A "nagypolitika feszültségei" mellett nem lehet máshol keresni a problémák gyökerét? Csak a nők munkavállalásában? Akkor miért van az, hogy amerikai felmérések szerint a munkahellyel rendelkező nők boldogabbak, mint a többiek? Vajon mi a jobb a gyerekeknek: ha az anyjuknak van a családon kívüli élete is, és boldogabb, vagy ha nincs, és frusztráltabb? És miért is tenne az jót a világnak, ha a nők az otthoni munkát tartanák "a karriernek"? Kinek tenne jót? RJ azt nem elemezgeti, holott nagy nemzetközi szakirodalma van, hogy a férfiaknak és a családoknak mennyire jót tesz, ha kiveszik a részüket a család életéből, és nem csak a karrierjükre gondolnak. Ha megvan a munkamegosztás: az értelmes élet lehetősége a társadalomban és az idő az együttlétre otthon. Szerintem ehhez éppen a nők munkavállalása (is) szükséges -- no és a férfiak részvétele a családban.

Nagy, nagyon nagy hiba ezt az érvelést (nem mellesleg: alátámasztatlan érvelést) sulykolni a Népszabadságban. S még az is vele a baj, hogy éppen az irracionalizmusban elveszett nácoid gondolkodású emberek eszméit támasztja alá. Többnyire ők is éppen azt mondják, hogy a nőknek megvan a helye: otthon.

Ez a cikk egyébként nyilvánvalóan nem elsősorban interjú, hanem afféle riport keretébe ágyazott interjú. Nem biztos, hogy minden benne van, amit RJ mondott, és nem biztos, hogy csak az van benne, amit RJ mondott. De amit a cikk, úgy ahogy van, sugall, az biztosan kifejtetlen, alátámasztatlan, könnyen még tovább egyszerűsíthető, ártalmas, mert irracionális érvelés.

Női ruhában

Hümm. Letartóztattak és valószínűleg alaposan megvertek egy orosz művészt, mert női ruhában ábrázolta Putyint -- írja a Prae.hu. Azt nem írják, hogy ezzel mit szándékozott mondani, de azt igen, hogy kormánykritikusnak tartják. A női ruhában való ábrázolás tehát kritika -- de miért is? Miért biztos, hogy a női ruha a művész ellenérzéseit tükrözi? Ha pedig így van, a művésznek ellenérzései vannak, akkor miért éppen a női ruhába öltöztetéssel fejezi ezt ki? Miért nem mondjuk főrendőrnek vagy afféle Döbrögi uraságnak öltözteti kritikája tárgyát? A hab a tortán, hogy a női ruhába öltöztetést a rendőrség "mocskolódásnak" nevezi. A legjobb esetben a művész viccelni akart, és megmutatni, hogy a rendőrség /az állam nem érti a humort, aminthogy nem is érti. De akkor a cikkíró sem. Rossz esetben meg, mondanom sem kell, az van, hogy a női ruha degradálja a hatalmas férfit.

Azok a férfiak, akiknek lányuk van, liberálisabbak

Via Feministing. (Ők hivatkoznak a forrásra.)

Rebecca Warner (szociológus) és Ebonya Washington (közgazdász) kutatásai szerint azok a férfiak, akiknek egy vagy több lányuk van, kevésbé konzervatívak.

A kutatás amerikai és kanadai mintán készült. Legfőbb tanulsága, hogy a nemek egyenlőségét elősegítő politikákat többen támogatják azok közül, akiknek lányuk van. Ez különösen igaz az apákra. Akiknek csak lányuk van, azok sokkal valószínűbben támogatnak feminista nézeteket, vagy pl. a pozitív, megerősítő megkülönböztetés eszközét.

Az amerikai kongresszusi képviselők szavazatait áttekintve látható, hogy azok a férfi politikusok, akiknek lányuk van, sokkal nagyobb valószínűséggel támogatják a reproduktív jogokat, vagy akár a rugalmas munkaidőt.

Hm. Mi bizonyíthatná ennél jobban, hogy a konzervatív nőpolitika nem jó a nőknek? -- kérdezi Samhita, az idézett blogírás szerzője. (Meg én.)

Az Inter Alia Alapítvány kilépett a Magyar LMBT Szövetségből

Az Inter Alia Alapítvány a Magyar LMBT Szövetség 2009. január 25-i megalakulásától kezdve aktívan részt vett a szövetség munkájában, különösen a bejegyzett élettársi kapcsolatról kialakított véleményének megformálásában és képviseletében, a parlamenti folyamatok nyomon követésében.

A Fővárosi Bíróság 16.Pk.60.149/2009/1. számú, a szövetség által 2009. március 14-én a kézhez vett végzésében – többek között – felszólította a szövetséget, hogy törölje alapszabályából a 4.3 [tudományos tevékenység, kutatás], 4.6 [gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet] és 4.11 [bűnmegelőzés és áldozatvédelem] pontokat, mivel „olyan közhasznú tevékenységek kerültek feltüntetésre, amelyek nem koherensek a szövetség céljaival”.

A szövetség április 5-én, vasárnap megtartott ismételt alakuló közgyűlésén hosszú, demokratikus és érdemi vita után azt a döntést hozta 3:5 szavazati arányban, hogy eleget tesz a bíróság első felszólításának és törli alapszabályából a kifogásolt részeket.

Mivel az Inter Alia Alapítvány nem ért egyet a szövetség döntésével, azt elveivel, célkitűzéseivel és egész eddigi működésével ellentétesnek tartja, és azt a szövetség kisebbségben maradt tagjaként sem kívánja a továbbiakban felvállalni és képviselni, úgy döntött, hogy kilép a szövetségből. Alapítványunk barátsággal válik el a többi melegszervezettől és a későbbiekben önállóságunkat megőrizve, így a számunkra vállalhatatlan döntésektől elhatárolódva nyitottak és készek vagyunk a további együttműködésre.

Inter Alia Alapítvány

Sándor Bea
Kállai Ákos

Módosító javaslatok a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslathoz

A törvényjavaslathoz ma 8 módosító javaslatot nyújtottak be, ezek itt olvashatók (az első rubrikára (Irsz.) kell kattintani).

1 és 3. módosító: A KDNP javaslata, hogy ne legyen büntetendő, ha valaki két személlyel is bejegyzett élettársi kapcsolatra lép, illetve BÉK mellett házasságban is él / házasságra lép valaki mással. Szerintük ugyanis a BÉK-et nem szabad egy szinten kezelni a házassággal. Attól eltekintenek, hogy a BÉK ugyanolyan vagyonjogi és örökösödési jogi hatásokkal jár, mint a házasság, tehát érdekes volna, ha ez a bigámiát támogató javaslatuk elfogadást nyerne.

2. Módosító, szintén a KDNP-től: a Családjogi tv. ne módosuljon aszerint, hogy a bejegyzett élettárs is köteles eltartani partnere gyermekét. Mert szerintük "nem kívánatos", hogy azonos nemű élettársak gyermeket neveljenek. Azzal nem foglalkoznak, hogy a véleményüktől függetlenül számos azonos nemű élettárs nevel most is gyermeket, és hogy a gyermeknek joga van a legnagyobb anyagi biztonsághoz. Ami szerintük nem kívánatos, az számukra nincs, vaskalap.

4. módosító, Szabóné Müller Tímeától (MSZP). Szerinte az rendben van, hogy bejegyzett élettársak nem jogosultak asszisztált reprodukciós eljárás igénybevételére (vagyis egy leszbikus pár nem folyamodhat azért, hogy egyikük mesterséges megtermékenyítéssel megfoganjon), és ez szerinte "életszerű" is (igaz, történetesen az a tény, hogy sok leszbikus pár vállal így gyermeket, és ami van, arra érdekes rásütni a bélyeget, hogy "nem életszerű"), illetve "általánosságban támogatható cél" (homofóbok számára persze, általánosságban). De mivel kevés a petesejt-donor, szerinte lehetővé kellene tenni, hogy bejegyzett élettársak egymásnak, vagy valaki bejegyzett élettársa a testvérének petesejtet adományozhasson. Röviden: ez azért bizarr. Az első eset eleve abszurd, hiszen a másik bejegyzett élettársként nem vehet részt asszisztált reprodukciós eljárásban. A második csak bizarr, és nem hinném, hogy ez a törvény kell hozzá.

5. módosító, Gusztos Péter (SZDSZ) és Donáth László (MSZP): bejegyzett élettársakat is megillethesse a névváltoztatás joga, vagyis különböző formákban felvehessék egymás nevét (átvétel, kötőjeles kettősnév), ahogyan a házastársak.

6. módosító, Gusztos Péter (SZDSZ) és Donáth László (MSZP): ne kizárólag két magyar állampolgár léphessen bejegyzett élettársi kapcsolatra, hanem legyen elegendő, ha a pár egyik tagja magyar állampolgár vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik.

7. módosító, Gusztos Péter (SZDSZ) és Donáth László (MSZP): bármely anyakönyvvezetőnél lehessen bejegyzett élettársi kapcsolatra lépni, és ne csak egyes erre kijelölt anyakönyvvezetőknél.

8. módosító: Gusztos Péter (SZDSZ): szövegjavítás, egy benne felejtett hiba javítása.

5., 6., 7.: igen, igen, az lenne jó, ha a Parlament ezekkel együtt fogadná el a BÉK-törvényt, ahogyan azt az LMBT szövetség is javasolta hétfőn.

Háttér-vélemény

Az AB decemberi döntése után mind a miniszterelnök, mind az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium gyorsan kijelentette, hogy megoldást keresnek, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye minél hamarabb elérhetővé váljon az azonos nemű párok számára. Az IRM december végén megkérte az LMBT jogvédő szervezeteket, hogy írásban küldjék el véleményüket arról, hogy az AB-döntés után milyen BEKA-törvényt szeretnének. Ilyen véleménnyel csak a Háttér Társaság a Melegekért állt elő. Ez hamarosan a honlapjukon is olvasható lesz, de addig is (engedélyükkel) közzétesszük itt.

A Háttér Társaság a Melegekért véleménye a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény alkotmánybírósági megsemmisítése és az új törvényjavaslat kidolgozása kapcsán (2009. január 20.) hatter_bek2009jan.pdf

Kizártak

A Magyar Narancs múlt heti számában interjút közölt Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével. Megkérdezték az AB bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló döntéséről is. (Ld. ezt a korábbi bejegyzést.) Paczolay érdekes új identitást definiál a melegek és leszbikusok számára: a házasságkötésből kizártaknak nevezi őket. (Előbújás: Anya, apa, én egy házasságkötésből kizárt vagyok.) Node idézem a vonatkozó részt:

MN: Egy másik sokat vitatott téma: a bejegyzett élettársi kapcsolat (bék). A törvényt megsemmisítő határozat bírálói szerint ilyen alapon a válást is betilthatná a testület, hiszen az is gyengíti a házasság intézményét.
PP: Ez egy nagyon nehéz kérdés volt, a kilenc bíró kilencféleképpen közelített a problémakörhöz. Bár az egy szem különvélemény nem ezt tükrözi, a vita rendkívül árnyalt volt. Az alapvető morális, erkölcsi attitűdök, felfogások mozdultak meg. Nincs ebben semmi különös, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjait például a nagy kérdésekről - eutanázia, abortusz - alkotott felfogásuk alapján kategorizálják, ez sokszor még a kinevezésükben is szerepet játszik. A kiindulópont az volt, hogy nálunk az alaptörvényben külön szerepel a házasság védelme - a Lajtán túli országokban ilyet ritkán látni. Ráadásul 1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke, de azt elismerte, hogy a kérdés megítélésében dinamikus fejlődés tapasztalható a történelemben. Tehát ezt az intézményt nem lehet megszüntetni, illetve a házasságot más hasonló intézményekkel szemben védeni kell. Az elénk került törvényben viszont volt egy olyan általános utaló szabály, mely szerint a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni minden egyéb vonatkozásban a bejegyzett élettársi kapcsolatra. Az előadó bíró, Lenkovics Barnabás előkészítő anyagában egyebek között azt a megoldást is felvetette, hogy a házasság nem sérül, ha a két intézmény között van egy szignifikáns különbség. Márpedig van egy ilyen: az örökbefogadás tilalma. De a vita végén az volt a konszenzusos vélemény, hogy ez kevés, a bejegyzett élettársi kapcsolat megkettőzi a házasság intézményét.
MN: Nem lehetett volna a tizennégy évvel ezelőtti határozatot felülbírálni?
PP: A többség most úgy döntött, hogy az 1995-ös álláspontról nem mozdulunk el. A jelenleg lehetséges élettársi kapcsolatot egyébként az Alkotmánybíróság terjesztette ki az azonos neműekre. Most pedig kimondtuk: ha a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, akkor nem lehet elvitatni a házasságkötésből kizártaktól, hogy egy ahhoz hasonló intézmény keretei között éljenek. Úgy tudom, a kormány már készül a megfelelő szabályozás kidolgozására.

Szóval nagyot vitáztak. Ez azért jó, vagyis még mindig jobb, mint ha mindegyikük egyértelműen konzervatív és heteroszexista érveléssel állt volna elő.

"(..) nálunk az alaptörvényben külön szerepel a házasság védelme - a Lajtán túli országokban ilyet ritkán látni." Hát nem csoda. A házasság olyan intézmény, amely jelentős hagyományokkal rendelkezik kultúránkban. Miért kellene külön védeni? Pontosan mit jelentene ez a védelem? Rendben, élhessen vele, aki élni akar. De ha valaki nem, akkor hogyan lehetne erőltetni? Miért kellene bármilyen (alap)törvényi szabályozással tenni ezt?

"Ráadásul 1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke, de azt elismerte, hogy a kérdés megítélésében dinamikus fejlődés tapasztalható a történelemben. Tehát ezt az intézményt nem lehet megszüntetni, illetve a házasságot más hasonló intézményekkel szemben védeni kell." De vajon mi a két mondat közötti kapcsolat? Hol az ellentmondás? 1. A konzervatív országokban csak különneműek házasodhatnak, a nyitottabban gondolkodó népeknél meg az azonos neműek is, és egyre több olyan állam van, amely ezt lehetővé teszi. 2. Ki akarja megszüntetni a házasságot? És hogyan kell védeni? Ha a védelem azt jelenti, hogy egy bék nem járhat ugyanolyan jogokkal (hiszen ezt mondta utoljára az AB), akkor is hol az ellentmondás? Az azonos neműek közötti házasság nem szünteti meg az intézményt. Az intézmény pont úgy virulhat a legjobban, ha különnemű és azonos nemű párok is házasodhatnak, és ha a sáncolásos védelem csak úgy érvényesülhet, hogy a bék intézménye kevesebb jogot biztosít, mint a házasság, akkor legyen, de a bék is legyen egyformán nyitva mindenki előtt. A homofóbia érvei egyszerűen nem szoktak logikusak lenni.

Szolgálati közlemények

Kedves Olvasók, nem tűntünk el az éterben! Csak azért nem született néhány napig blogbejegyzés, mert az Inter Alia jövőbeli terveivel voltunk elfoglalva.

Konkrétan: pályázatot írtunk (és még most is írunk). Eleddig nem kellett ilyet tennünk (ami jó, mert nem sok élvezet van benne) -- hiszen a múlt évben (az IAA működésének első évében) csak kétféle dolgon ügyködtünk: írtuk a blogot, ami persze önkéntesmunka, és kiadtuk Leslie Feinberg regényét, a Kőkeményt (Stone Butch Blues). Az utóbbi bőven elvitte az alaptőkénket, de hát régi terv volt... Mindenesetre jó lenne, ha a nyomdára költött összeg visszaáramlana az alapítvány kasszájába (merészen azt gondoltuk, hogy vissza fog, és akkor más céljainkra költjük, pl. a honlap fejlesztésére, átstrukturálására), de nem úgy tűnik, hogy vissza fog, vagy ha igen, akkor nagyon lassan teszi ezt. (Kiszámoltam, a könyveladásokból most 15%-nál tartunk.) De azért fogyogat a könyv az Írók boltjából, ma épp hívtak, hogy vigyünk még, de azonnal. Annyira könnyen nem megy, holnap este tudunk odajutni, remélem, addig nem keresik sokan, vagy ha igen, akkor visszatérnek csütörtökön. Ma is jelent meg róla recenzió, az Irodalmi Centrifuga lapján. (Gordon Agáta írta.)

De a pályázatokra! Amit a közeli jövőben tenni szeretnénk, az főleg az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatával és a gyermekneveléshez való jogukkal (közös szülőség) kapcsolatos. Konkrétan: kutatni, interjúzni, jelentést írni, győzködni, történeteket megjelentetni papíron és online, netes fórumot teremteni. A blog mindenesetre megy tovább, csak jelezni akartam, hogy nem tűntünk el.

Nők és gazdaság

A HVG évvégi számának (2008/51-52.) végén van egy kis humorsarok. Ezzel a kis bevezetővel kezdődik:

Kedves Gyerekek! Ha még nem tudtok olvasni, akkor ezt a részt ugorjátok át, vagy kérjétek meg az anyukátokat, hogy olvassa fel nektek hangosan. A HVG azt jelenti, hogy heti világgazdaság, amiből a heti az, amihez csak hetet kell aludni, a világgazdaság meg valami olyasmi, hogy az apukák honnan szerezzék meg azokat az érdekes papírlapokat meg csilingelő kincseket, amikből játékokat lehet venni. (...) Megint eltelt egy év (...), és most sok gyerek apukája szomorú. Biztos tudjátok, hogy vannak brókerek, ők azok, akik nyakkendőben járnak fekete táskával, és bankközi devizaügyleteket kötnek. Most ők is nagyon szomorkodnak (...).

Hát igen. Az anyukák felolvasnak, az apukák meg azok, akik a pénzt keresik. Meg ők a világgazdaság is. És persze a brókerek és egyéb pénzemberek is biztosan mind hímneműek. Szép kis évlezárás.

Néhány megjegyzés az új év(ezred)re:

Kedves gyerekek, a világgazdaság az, amelyben a nők végzik a Földön az összes munka kb. kétharmadát, a fizetések (érdekes papírlapok és csilingelő kincsek) alig 10 %-áért. Nagyon sok nő és anyuka dolgozik ám fizetésért (hát még megfizetetlenül mennyit dolgoznak!). És ha munkanélkülivé válik, vagy a családjából bárki munkanélkülivé válik, akkor nagyon sok nő és anyuka is szomorú. És gyerekek, ti abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy olyan országban élhettek, ahol meglehetősen sok nő és anyuka közgazdász és pénzügyi szakember, a Magyar Nemzeti Bank egyik alelnöke is nő, és a Monetáris Tanács tagjai között is akadnak nők és anyukák. Az viszont nem szerencsés, hogy a lapok, amiket a szüleitek olvasnak, még mindig tele vannak elképesztő nemiszerep-sztereotípiákkal.

Bejegyzett élettársi kapcsolat, az Alkotmánybíróság döntése

Hétfőn, december 15-én az Alkotmánybíróság döntött a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényről. A döntés szerint a 2007 őszén elfogadott törvény (2007 évi CLXXXIV. tv.) alkotmányellenes, ezért január 1-én nem léphet hatályba. De mit is jelent az AB döntése? (Teljes szövege itt olvasható.)

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény (BÉK) egy olyan új jogintézményt hozott volna létre, amely egyformán vonatkozott volna különnemű és azonos nemű párokra. A bejegyzett élettársak a törvény szerint sok területen azonos jogokat élvezhettek volna a házastársakkal -- kivéve azt a lehetőséget, hogy gyermeket (akár egyikük biológiai gyermekét) közösen örökbefogadjanak.

Az AB határozatának 2. pontja azt mondja, hogy a törvény alkotmányellenes lett volna, 1. pontja viszont megállapítja, hogy "az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes".

A döntés lényege tehát az, hogy a BÉK intézménye csak a különnemű párok szempontjából alkotmányellenes, mégpedig azért, mert a BÉK nagyon hasonlít a házassághoz, az AB pedig védené ettől az új intézménytől a házasság intézményét.

Az AB-hez egyébként 6 olyan beadvány érkezett, amely alkotmányellenesnek nevezte a törvényt. Ezek egytől egyig azt erősítgetik, hogy a BÉK hasonlít a házassághoz, és ezért alkotmányellenes, s persze lényegi (vagyis inkább leglényegesebb) elemük a homofóbia is. Az egyik nagyon abszurd érvelés:

Jogalkotói mulasztásnak tartja emellett, hogy a Béktv. nem garantálja megfelelően az érintett tisztségviselők (anyakönyvvezetők, közjegyzők) lelkiismereti és vallásszabadságát, ők ezért a „házasság intézménye mellé alacsonyabb jogszabály által rendelt intézménnyel szemben támasztott lelkiismereti aggályaik, kulturális, vallási, erkölcsi megfontolásaik ellenére is kötelesek annak létesítésekor és megszüntetésekor közreműködni”.

Igen, az egyház és az állam intézményi bizony függetlenek egymástól ebben az országban. Aki elsősorban az egyház törvényeit akarja követni, az majd pap vagy szerzetes lesz -- aki viszont állami intézmény képviselője, annak munkáját nem befolyásolhatják vallásos érzületei. Igen érdekes volna, ha egy anyakönyvvezető nem volna hajlandó közreműködni korábban elvált emberek házasságában, mert egyháza nem ismeri el vagy helyteleníti a házasságok felbontását. Olyan érvelés is van, amely szerint kizárólag a férfi és nő közötti házasságkötés "méltó az emberhez", node ezen a ponton abba is hagyom a bigott vélemények ismertetését, ennyi bőven elég.

Az AB fenntartja azt a véleményét, hogy csak különneműek házassága alkotmányos, ugyanakkor kimondja, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a házassághoz hasonló jogi elismerés:

3.2.2. A házasság mint alapvető társadalmi intézmény alkotmányi védelmének fentebb kifejtett követelménye azonban értelemszerűen nem érvényesül azok vonatkozásában, akik azonos nemük következtében nem köthetnek egymással házasságot. (...) Míg a különnemű párok esetében a „házasság vagy élettársi kapcsolat” szabad választás kérdése, addig az azonos neműek jogi lehetőség hiányában nem dönthetnek úgy, hogy a házasság kötelékébe lépnek az élettársi viszony helyett. Hangsúlyozva tehát, hogy bár a házasságon kívüli párkapcsolati formák védelmének kötelezettsége sem a különböző neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az Alkotmány 15. §-ában foglalt, a házasság és család védelmét előíró „intézményvédelmi kötelezettségéből”, az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés és a védelem igénye — mivel ők házasságra nem léphetnek — az emberi méltósághoz való jogból [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.] levezethető. (...) Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat a de facto élettársi viszonyhoz képest valódi — eddig számukra nem biztosított — elismerést és jogi védelmet nyújtana. Egy ilyen — a de facto élettársi kapcsolathoz képest privilegizált — jogintézmény célja egyfelől a regisztráció lehet, ami az élettársi viszony fennállásának bizonyítását könnyíti meg. Másfelől a törvényhozó az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát mint jogi keretet lényeges alanyi — személyi és vagyoni — jogosultságokkal és kötelezettségekkel, mint tartalmi elemekkel töltheti ki olyan mértékben, hogy ezáltal számukra új személyi státus keletkezzen. E körben lehetősége van arra, hogy miután a házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben áttekintette, azok közül a megfelelőket alkalmazni rendelje az azonos nemű bejegyzett élettársakra is, illetve, hogy az egyenlő méltóságú személyként történő kezelés követelményét szem előtt tartva a szexuális irányultságból adódó különbségeket figyelembe vegye.

A házasságkötési joggal rendelkező különböző nemű személyek helyzetét az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata nem befolyásolja, különösen nem sérti, vagy veszélyezteti. A házasság támogatására, védelmére, ösztönzésére vonatkozó — az Alkotmány 15. §-ából következő — állami intézményvédelmi kötelezettség ugyanis kizárólag azok vonatkozásában értelmezhető, akik házasságkötési joggal és lehetőséggel rendelkeznek. Csak az ő esetükben nem lehet alkotmányosan létrehozni egy, a házassággal „majdnem” azonos tartalmú más jogviszonyt. Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48-49.]. Egy ilyen új jogintézmény nem sérti, nem is veszélyezteti a házasság Alkotmány által kiemelten védett helyzetét (az Alkotmány 15. §-át), illetve a különböző neműeknek szintén az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett házasságkötéshez való jogát.

Vagyis az AB azt fejtegeti hosszasan, hogy az azonos neműeknek minden alkotmányossági aggály nélkül meg lehet teremteni egy olyan új jogintézményt, amely a házassághoz sok tekintetben hasonló jogokat garantál, ámde nem házasság a neve.

Leszögezi azonban az AB azt is, hogy fenn kell tartani a különbséget azokon a területeken, amelyek a "az ilyen kapcsolat természetéből adódnak". Persze a gyermekvállalásra és a szülővé válás lehetőségére gondolnak az azonos nemű párok esetében. Ez szomorú. A "természet" szó használata különösen az.

A döntés után két alkotmánybíró párhuzamos indokolása következik (mindketten "a házasságot védik", és hangsúlyozzák, hogy szűkre szabnák az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatához fűződő jogokat, ha a törvényhozó előáll egy újabb BÉK-törvénnyel), illetve Bragyova András különvéleménye -- ő elfogadta volna a BÉK-törvényt úgy, ahogy van (illetve volt). Érdemes végigolvasni okfejtését a változó társadalmi konvenciókról és a nekik való megfelelésről. (Kedvenc mondataim, "azért jó, hogy van ilyen alkotmánybíró is" címszó alatt: "Más kérdés, hogy a társadalom konvencionális morálja menyire helyes a kritikai morál szemszögéből." És még: "Mint említettem már a többséggel egyetértek abban is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű párok számára alkotmányos, mert ők házasságot nem köthetnek, így a házasság alkotmányos védelme nem is terjedhet ki olyan párokra, amelyek nem tartoznak a házasság fogalma extenziójába (terjedelmébe). Ha az Alkotmány a körte alkotmányos védelmét írná elő, az őszibarack körtével azonos védelme nem sérthetné a körte Alkotmányban előírt védelmét. A fentebb felhozott érvek alapján (mint konvencionális erkölcsi szokást, tényként) magam is elfogadom, hogy a házasság mai alkotmányos fogalma nem tartalmazza az azonos neműek tartós és jogilag — akár, mint a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényben, személyi állapotként — elismert párkapcsolatát. Ebből viszont az is következik, hogy az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolata eleve nem állhat semmilyen kapcsolatban, így ellentétben sem, a házasság alkotmányos védelmével.")

Az AB döntése tehát hangsúlyozza, de alaposan, hogy az azonos neműek számára megteremtett BÉK intézménye egyáltalán nem alkotmányellenes. Most tehát a jogalkotónál és a Parlamentnél a labda: vagyis úgy tűnik, hogy ha a kormány akarja, hamarosan életbe léphet az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvény.

Kapcsolódó hírek, cikkek:

A miniszterelnök felkérte az igazságügyi minisztert, hogy készítsen elő egy új törvényjavaslatot. + LMBT szervezetek tüntetése.

Ónody-Molnár Dóra cikke az AB döntéséről

Alkotmánybírósági döntés

Az Alkotmánybíróság december 15-én, hétfő délután 14 órakor nyilvános teljes ülésen hirdeti ki a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságával kapcsolatos határozatát.

Izgalmas. Korábban már jelent meg hír arról, hogy az LMBT jogvédő szervezetek tartanak az Alkotmánybíróság döntésétől, már csak azért is, mert nagyon gyorsnak tűnik, és igazán az elutasítás (a törvény megsemmisítése) esetén van jelentősége a korai, a tv. januári életbelépését megelőző döntésnek. Ugyanakkor az AB szóvivője így nyilatkozott:

- Az időpontból nem lehet jósolni - ezt már Sereg András, az Alkotmánybíróság szóvivője közölte. Szerinte, ha van rá lehetőség, akkor az Alkotmánybíróság mindig igyekszik egy jogszabály hatálybalépése előtt dönteni. Most is ez történik, de ez nem utal arra, hogy a megsemmisítés mellett fognak határozni.

Kinek van kedve tippelni a döntésre? Nekem most nincs, de annál inkább várom a kommenteket. Forward gaily!

Újabb cikk "a nemek háborújáról"

A Népszabadság legutóbbi Hétvége mellékletében jelent meg Féderer Ágnes cikke a gyermekelhelyezésről. A cikk már a címével (Apák és anyák háborúja) a nemekhez köti a gyermekelhelyezés kérdését, és ezt a megközelítést mindvégig erőteljesen alkalmazza, tehát erősen gender-témájú, tehát érdeklődve olvastam el. Ámde több ponton igen homályosnak találtam.

Az erőszakosabb, önérvényesítőbb szülők esélyesebbek a gyerekelhelyezési perekben. Majdnem biztos, hogy az szerzi meg a jogot a nevelésre, akivel a gyerek él, semmi más nem számít, se a gyerek neme, se az, hogy kié volt eredetileg a lakás - dr. Grád András, jogász, pszichológus, egyetemi tanár, és dr. Körös András, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke számokkal, tényekkel bizonyította két évvel ezelőtt: tévhit, hogy a bíróságok inkább az anyák javára ítélnek gyerekelhelyezési ügyekben.

A felütés első mondata világos. Az utolsóval együtt értelmezve pedig azt mondja, hogy nem a szülők neme számít, ha nem tudnak megegyezni arról, hogy válásuk esetén ki nevelje tovább a gyerekeket, hanem az, hogy melyikük mennyire akarja a gyerekeket nevelni. Rosszabb esetben ez azt is jelentheti, hogy az adott szülő nem alkalmasabb a gyereknevelésre, csak éppen erőszakosabb, és erőteljesebb az önérvényesítő képessége. Mondjuk azt, hogy a gyerek neme ebben a kérdésben nem számít, én értem. Vagyis helyesnek gondolom. Pontosan miért is számítana? A "kié volt eredetileg a lakás" pedig másik kérdés -- vagyonjogi ügy.

A cikk azzal folytatódik, hogy a szülők többsége, 90 %-a közös megegyezéssel válik el, és ilyenkor a gyerekeket szinte mindig az anya neveli tovább. Ez pedig azt jelenti, hogy a közös megegyezéssel váló férfiak nem is akarnak élni azzal a lehetőséggel, hogy a gyerek velük maradjon. Ha a szülők pereskednek a gyerekekért, az esetek 40%-ában az apáknál maradnak.

Ezután azt mondja a cikk, hogy "a békében szétválók esetében általában a férfi költözik el". "A jogászok szerint közrejátszik ebben a társadalmi értékrend is, 'milyen anya az, aki elhagyja a kölykét'. És mivel az anyák nem nagyon hajlanak kompromisszumokra a kicsik esetében, az apák önként törődnek bele a helyzetükbe. Nem hiszik el, hogy bölcsődés- vagy óvodáskorú gyereküket nekik is ítélheti a bíróság."

Lássuk csak: tehát a nők részben a társadalom nyomására, gender-mintákba kapaszkodva akarják nevelni a gyerekeket. Az apák viszont azért nem akarják nevelni őket válás esetén, mert a nők kompromisszumképtelenek (mit jelent ebben az esetben a kompromisszum? a korábban idézett, rémesnek tűnő megoldást, az egy hét itt, egy hét ottot vajon?), illetve mert eleve nem hiszik el, hogy győzhetnek. De ezt honnan tudjuk? Honnan tudjuk, hogy hány apa akarná nevelni a gyermekét, ha az anyák nem akarnák maguknál tartani őket, hányan nem bíznak a számukra kedvező ítéletben, és hányan akarnak direkt elköltözni otthonról, és az anyánál hagyni a gyerekeket? Ez így egy kupac előítélet: a galád / hagyományokba kapaszkodó anyák képe, meg a kisemmizett apáké. Egy ilyen erős állítást, akár a kutató jogászok teszik, akár a riport írója, jó lenne valahogyan bizonyítani is.

Aztán itt egy másik illusztráló történetke:

Imre azt meséli, kizárólag a gyerekek érdekében nem vált el már sokkal korábban. Szép házban éltek, a feleségét is kedvelte, boldog ugyan nem volt vele, ám ezt ügyeletes barátnőkkel ellensúlyozta.

Talán leélte volna az egész életét így, ha nem találkozik össze Nórával. Hamarosan számvetésre kényszerült: 45 éves, most még elkezdheti elölről, mérlegelt, és döntött. Megpróbált a lehető legnagyvonalúbb lenni, ott hagyott mindent a családnak, albérletbe költözött, ahova csak a ruháit vitte magával. Két gyereke (16 és 17 éves) azóta alig áll szóba vele. Nem bocsátják meg neki, hogy "önző szempontok miatt" vetett véget közös életüknek. A férfi türelmesen kivár, reménykedik, vezekel. Közben telnek az évek, és ő egyre jobban a perifériára szorul. Nem tudja, ki udvarol a lányának, és milyen egyetemre készül a fia, aki egyszer a szemébe vágta: még arra se volt képes, hogy harcoljon értük.

Imre tehát élt egy vacak kapcsolatban: neki is meg a feleségének is olyan volt a kapcsolatokról alkotott képe, hogy ez belefért, a szeretet nélküli együttélés "a gyerekek érdekében". Egy ilyenben a gyerekek csak sérülhetnek, persze, és ebben jól benne van mindkettejük döntése, de erről itt nem esik szó. Arról esik, hogy Imre végül úgy döntött, elköltözik új szerelme miatt, a gyerekek pedig nem akarnak beszélni vele. És a beszámoló tónusa sajnáltatja Imrét, aki türelmes, reménykedik, vezekel, büntetésben van -- mert a felnőtt gyerekei nem hajlandók beszélgetni vele. Node miért nem? Az anyával való háborúság miatt? A rossz gyermekelhelyezési döntés miatt? Az nem szerepel a történetben, hogy Imre akarta volna nevelni a gyerekeket... Ha viszont azok nem akarnak valódi kapcsolatot fenntartani vele, annak talán nem elsősorban a gyermekelhelyezés problémássága az oka, hanem az is lehet, hogy a kapcsolatuk soha nem volt igazán tartalmas. Nehezen tudom elképzelni, hogy ha az lett volna, a gyerekek nem akarnának vele többé megosztani mindenfélét.

A riportban többször is megjelenik az az állítás, hogy baj, hogy az ellenzéses perekben a gyerek legtöbbször annál a szülőnél kerül elhelyezésre, akinél a bírósági eljárás megindulása előtt volt. Holott "a megegyezéses válásnál említett 90 százalékos arány helyett ilyenkor az anyák fele tarthatja biztosan magánál a gyereket (...)".

Vagyis ha a szülők vitáznak arról, hogy ki nevelje a gyereket, mert mind a ketten szeretnék, az anyák esélye alig több mint 50%. Ami elég kiegyenlített.

Ez esetben viszont miért ez a kifejezetten nőket hibáztató szövegrész, alább?

Az anyák általában minden fegyvert bevetnek a pillanatnyi előny megszerzéséért, azaz nem kockáztatják, hogy az apák a bírósági pecsét megszáradása előtt - akár csak átmenetileg is - magukhoz vegyék a gyerekeket, és közben netán bizonyíthassák, alkalmasak a nevelésükre.

Hiszen éppen azt látszik mutatni a kutatás, hogy ha bármelyik szülő nagyon akarja a gyereknevelést, akkor magánál igyekszik tartani a gyerekeket, és ebben az arány szinte fele-fele a nemek között.

Gender-szempontból nagyon vicces a következő családtörténet is:

Zoltán egyedül neveli két fiát. Azt mondja, fel sem merült, hogy az anyjukkal menjenek, amikor az bejelentette: válni akar. (...) - Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű helytállnom családfenntartóként és szülőként egyszerre - meséli Zoltán, aki úgy érzi, folyamatosan bizonyítania kell, alkalmas mindkét szerepre. Napi 10 órát dolgozik, emellett esténként vacsorát készít, kikérdezi a leckét, reggel pedig uzsonnát csomagol. A hétvége a mosásé, takarításé, bevásárlásé. Pihenésre ritkán jut ideje, szórakozni nem jár el, "most az a legfontosabb, hogy a fiaim velem vannak".

Most erre mit kell mondani? Hogy szegény, szegény ember? És vajon egy kétgyermekes elvált anya élete nem ilyen? Nem napi sok órát dolgozik, este leckét kikérdez, főz, mos, takarít? Vagy ez természetes, egy férfitól viszont (el)váratlanul nagyszerű? De ha nem várjuk ezt el, akkor miért tartanának igényt a férfiak a gyereknevelésre, amikor az nyilvánvalóan mindezzel jár? De tovább:

Amikor megkérdezem tőle, milyen a gyerekek viszonya az édesanyjukkal, aki egy másik férfi miatt költözött el, nem válaszol azonnal.

Ó. Most nyilvánvalóan azt kell megint mondani, hogy szegény ember. De vajon a cikkben idézett többi történetben, amikor egy-egy férfi lépett le egy másik nő miatt (esetleg "ügyeletes barátnői" voltak), miért nem említődött az elhagyott nő is hasonló hangsúllyal?

Amúgy a férfi ezt mondja még: "A kicsivel néha találkozik, a nagy viszont nem hajlandó szóba állni vele, haragszik rá. A volt feleségem hiába hívta segítségül a gyámhatóságot a láthatások miatt. Nem tiltom a fiúkat az anyjuktól, de küldeni se fogom őket hozzá, ez azért érthető, nem?"

Igen, érthető. Ha egy gyerek nem akar valakivel találkozni, akkor nagyon is jó, ha nem kényszerítik erre. Csak az a furcsa, hogy fentebb a cikk implikációja szerint szomorúnak kellett lennünk, mert a "vezeklő" Imrével nem akartak találkozni a gyerekei, miután egy másik nő miatt felrúgta a házasságát (holott a kapcsolatuk nyilván másféle szempontokból is rossz volt), itt viszont meg kell értenünk, hogy a gyerekek nem akarnak találkozni galád anyjukkal, miután egy másik férfi miatt felrúgta a házasságát. Érdekes.

A Grád-Körös-Jánoskúti kutató trió úgy látja, a bíróságok az "állandóság elvét" helytelenül helyezik minden más elé. "(...) Sokkal fontosabb lenne ennél, hogy a gyerek a nevelésére valóban alkalmasabb szülővel éljen."

Igen, az utóbbi a legfontosabb. De mi utal arra, hogy a gyakorlat üres elv, és nem a gyerek nevelésére valóban alkalmasabb szülőnél tartózkodnak a gyerekek a per lefolyása alatt? Ez megint alátámasztatlan állítás.

Az aktákból egyébként az is kiderül, hogy a gyerek neme egyelőre nem szempont az elhelyezésnél. Pedig az azonos nemű szülői mintára fokozottabban szüksége lehet, a minták pedig nem csereszabatosak.

Hm. Jó lenne azért azt hinni, hogy a vita esetén a bíróság a szakértői segítségével meg tudja állapítani, kinél lesz jobb elhelyezni a gyerekeket. Szerintem riasztó érvelés, hogy eleve jobb a gyerekeknek az azonos nemű szülőknél -- a nevelésre való alkalmasság ugyanis nem a nemeken múlik. Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja, hogy a gyerekekre nem csak a szülői minták hatnak, hanem ezer más minta és személy is, a tágabb családban, az iskolában, mindenhol. Nem hiszem, hogy ha egy anya egyedül neveli a fiát, vagy egy apa egyedül neveli a lányát, azok eleve hátrányosabb helyzetben lennének a többiekhez képest (márpedig a fenti érvelés ezt implikálja).

Meg hát mi is ez a nemi meghatározottságú szülői minta? A sztereotípiák szerint: apuka dolgozik, aktív, többet keres, magasabb a társadalmi státusza, időnként barkácsol és megszerel ezt-azt, magabiztos bizonyos szociális helyzetekben, szigorú, ámde szeretetteljes, elfoglalt; anyuka pedig általában szintén dolgozik, de nem hajt a sikerre, mert számára a család az első, különben sincs esélye gyorsan előrejutni a ranglétrán, kevesebbet keres, nap mint nap sokat házimunkálkodik (ő végzi a családban mindenki személyes karbantartását, főz, mos és takarít, beteget ápol), bizonyos társas helyzetekben bizonytalanabb, mint a férfiak, a férfiaknál többet törődik a külsőjével, stb., nem is tudom, még mik vannak. És ez így jó? Ezzel minddel egyetért Féderer Ágnes? Ezt a mintát tovább kell adni, de feltétlenül? És az nem is "igazi" apa / férfi, akire itt a második dobozba rakott tulajdonságok és viselkedési módok illenek inkább, ahogyan nem "igazi" anya / nő az sem, akire az első doboz tulajdonságai és viselkedési módjai? Vagy ezt is a jogászok mondták, és nem FÁ? Ő csak leírta? (Nem idézet...) Szomorú, akárhogy is van. Rég láttam ekkora reflektálatlan sztereotípiagyűjteményt, és csodálkozom, hogy a cikket író FÁ jegyzi mindezt.

Leslie Feinberg: Kőkemény

A regény, amelyet az Inter Alia Alapítvány adott ki magyarul, a 6. a Magyar Narancs 11-es irodalmi sikerlistáján! A lista és egy kicsi a Kőkeményről itt olvasható.

További információk, írások a regényről pedig itt.

16 akciónap a nők elleni erőszak ellen

A 16 akciónap rendezvényei javában folynak: a programok itt nézhetők meg. Felkerülnek a honlapra a megnyitón elhangzott beszédek is (baloldalt a menüben lehet kiválasztani őket: eddig Benkő Fruzsina prostitúcióról és Borbíró Fanni a médiában megjelenő nők elleni erőszakról szóló beszéde került fel, valamint Álmosd Róbert, az Amnesty International Magyarország igazgatójának a megnyitóbeszéde).

És íme egy külön programajánló:

******

Rendszerbe zárva:
Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nők és gyerekek elleni férfierőszak jelenségét ma Magyarországon?

A NANE és a Patent Egyesület egy éves kutatási és stratégiai pereskedési programja eredményeinek bemutatója

2008. december 4. 15:00-17:30
Sirály Kávézó, 1061 Budapest, VI. kerület, Király utca 50.

A rendezvény 15.00-15.30 között regisztrációval és állófogadással kezdődik, előreláthatólag 17.30 óráig tart.

Kérjük jelezze részvételi szándékát név és intézmény megjelölésével. Kérjük, továbbítsa ezt a meghívót mindazoknak, akiket a kutatás eredményei érdekelhetnek.

A NANE és a Patent Egyesület 2007-ben egy éves programot indított, melyben a nők és gyerekek elleni férfierőszakkal kapcsolatos gyámhatósági, bírósági, igazságügyi pszichológusi és rendőri gyakorlatot vizsgálták - ennek eredményeit mutatjuk be a záró rendezvényen.

Dr. Spronz Júlia ügyvéd (Patent Egyesület) ismerteti a stratégiai pereskedést és az annak keretében vitt ügyek tanulságait. Dr. Czene Magdolna bíró bemutatja a távoltartás alkalmazását a jogintézmény 2006-os bevezetése óta kezdeményezett összes távoltartási eljárás áttekintése alapján. Az igazságügyi pszichológus szakértők felmérésére támaszkodva a TÁP Színház dramatikus formában mutatja be, hogy a szakértők gyakorlata elfogult a nők elleni erőszak elkövetőinek pártján. Ezután Kuszing Gábor pszichológus (Patent Egyesület) összefoglalja a szakértők körében végzett szóló kutatás főbb eredményeit. Benkő Fruzsina szociális munkás (NANE Egyesület) azt mutatja be, hogy a NANE Egyesület segélyvonalának hívásnaplója szerint az intézményrendszer szereplői hogyan hibáztatják az áldozatokat és keresnek felmentést az elkövető számára.

Háttér
A két egyesület jogsegély-szolgálata 30, a jogrendszer tesztelése és későbbi fejlesztése, szempontjából stratégiai fontosságú ügyet vett górcső alá 2007-2008 folyamán, és számos jellemző, tendenciózusan előítéletes gyakorlatot észlelt a családon belüli erőszak női és gyerek áldozatainak jogai érvényesítése során. Az esetek illusztrálják az írott jognak és jogalkalmazásnak a férfierőszakot megengedő, támogató és megerősítő gyakorlatát.

Dr. Czene Magdolna bíró áttekintette a 2008 novemberéig eddig indított összes (328) távoltartási eljárást. Vizsgálata szerint van olyan megye, ahol a hatóságok nemhogy nem rendeltek el, de még csak nem is kezdeményeztek egyetlen távoltartó intézkedést sem. Következtetése szerint a jelenlegi jogszabály az eljárási nehézségek és az eljárás lassúsága miatt nem alkalmas az áldozatok hatékony védelmére.

Kuszing Gábor pszichológus gyerekelhelyezés, szexuális bűncselekmények és veszélyeztetés esetén vizsgálta az igazságügyi pszichológus szakértők gyakorlatát. Az igazságügyi szakértők kulcsszerepet játszanak ezekben az eljárásokban: véleményüket a bíróságok gyakran egy az egyben átveszik, nélkülük szinte soha nem döntenek ilyen ügyekben. A kutatás eredményei szerint már az eljárás maga, és a szakértők is elfogultak az elkövetők pártján, mert elsősorban a sértettek szavahihetőségét vizsgálják. A záróeseményen a TÁP Színház művészei dramatizált formában jelenítik meg egyes szakértők különlegesen ellentmondásos viselkedését.

Benkő Fruzsina szociális munkás a NANE Egyesület bántalmazott nők számára fenntartott segélyvonalának naplóját elemezte. Eredményei azt mutatják, hogy a pszichológusokon kívül a rendőrök, a szociális munkások és az ügyvédek is gyakran az áldozatot hibáztatják, miközben felmentést keresnek a bántalmazás elkövetőjének.

A projekt bemutatásával nem a megbotránkoztatás a célunk - bár az objektív adatok fényében ez nem zárható ki. Célunk azonban, hogy felhívjuk a jogalkalmazókat az előítéletes szemléletmód és gyakorlat megváltoztatására, rámutassunk a jogalkalmazás fejlesztésének sürgős szükségességére. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy a bizonyítékok felmutatásával segítsünk a jogalkotónak azonosítani azokat a területeket, amelyeket pusztán a jogalkalmazás fejlesztésével nem lehet megfelelő szintre hozni, és ezzel felhívjuk a döntéshozókat a jogalkotásra.

Könyvek a diszkriminációról a közoktatásban

Program:

a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete, a Gondolat Kiadó és a L'Harmattan Kiadó könyvbemutatója november 25-én (délelőtt 11-kor, kár):

Berényi Eszter - Berkovits Balázs - Erőss Gábor:
ISKOLAREND. KIVÁLTSÁG ÉS KÜLÖNBSÉGTÉTEL A KÖZOKTATÁSBAN

Erőss Gábor - Kende Anna (szerk.):
TÚL A SZEGREGÁCIÓN. KATEGÓRIÁK BURJÁNZÁSA A MAGYAR KÖZOKTATÁSBAN

Pallas Páholy, 1054 Budapest, Alkotmány u. 15.
2008. november 25. (kedd), 11 óra

A köteteket bemutatja: Szalai Júlia szociológus (MTA SZKI)

Kaliforniai nem a melegházasságra

Magyarországon is több lap beszámolt róla, hogy Kalifornia államban az elnökválasztással egy időben tartott népszavazás nemet mondott a melegházasságra, holott azt korábban lehetővé tették az állam politikusai és legfelsőbb bírósága. A Glóbusz.net szerint ennek az az oka, hogy a korábbinál több latin-amerikai szavazó vett részt a választásokon, hogy Obamára szavazzon, ebben a kérdésben viszont konzervatívok voltak. (Ezt a lap a New York Times egyik cikkére alapozva írja.) Számos szerző viszont felhívja rá a figyelmet, hogy lehet a latin- vagy afrikai-amerikai szavazókat hibáztatni, csakhogy ez leginkább az értékelők rasszizmusát tükrözi. A szavazás másnapján felháborodott fehér melegek támadtak fekete melegekre, akik ráadásul Obama-párti kitűzőket viseltek, tehát elég nyilvánvaló volt, hogy nem őket kellene hibáztatni. (De hát az ilyen hibáztatósdinak éppen az a lényege, hogy mindenkire, egy csoport/-nak vélt valami/ minden tagjára vonatkozik.) Ahogyan Pam Spaulding írja, a szavazók töredéke volt csak fekete; és az is jó kérdés, hogy az LMBT mozgalom eleget tett-e azért, hogy meggyőzze a nem fehér és középosztálybeli szavazókat (akikkel általában foglalkozik, és akikből nagyrészt összeáll). Egyébként a csekély, 2%-os többséget könnyen okozhatta az is, hogy a 8. sz. beadvány a melegházasság betiltása mellett érvelt, tehát az ellenzőknek kellett igennel szavazniuk, az egyenlőségpártiaknak viszont nemmel. Nem tudható, hogy ez hány embert tévesztett meg, hányan szavaztak igennel abban a hitben, hogy ezzel támogatják az egyenlőséget. 2% eltérés esetén ez is lényeges kérdés.

Érdekes, hogy Kaliforniában a döntéshozók minden szintjét megjárta ez a kérdés: a választott politikusokét, az állam legfelsőbb bíróságáét, a "népét". Magyarországon még a politikusok sem támogatják az azonos nemű párok egyenlőségét (a túlnyomó többségük nem). És egy népszavazás eredménye pláne nem 52-48% volna. Talán ezért is fordítanak az LMBT szervezetek viszonylag kevés energiát arra, hogy a "népet" győzködjék -- úgy tűnik, inkább a politikusok meggyőzése a céljuk. Igaz, megfelelő fórumok híján igen nehéz a győzködés. Viszont tény, hogy több lap elutasítja az LMBT témákkal, jogi kérdésekkel foglalkozó cikkek közlését. Sőt, nemrég egy fizetett hirdetés megjelentetését tagadta meg egy női lap. A hirdetés olyan leszbikus nőket keresett volna, akik túl vannak az ötvenen, és beszélnének arról, hogy milyen volt az életük 20-30 évvel ezelőtt, vagyis részt vennének egy "herstory" film készítésében. Így nehéz is részt venni a társadalmi térben és diszkurzusokban.

Törvények

A héten:

1. A Parlament új szabályozást fogadott el a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban. Eszerint a jövőben gyűlöletbűncselekményként büntethető a lakosság egyes csoportjai, köztük a szexuális kisebbségek elleni erőszak is. A törvényjavaslat letölthető itt. Ugyanakkor személyiségi jogi per kezdeményezhető, ha valaki "nagy nyilvánosság előtt a nemzeti, etnikai hovatartozás, a vallási meggyőződés vagy a szexuális irányultság által meghatározott csoportot sértő, céljában vagy hatásában megalázó vagy félelemkeltő magatartást tanúsít". Ez a tv-javaslat itt olvasható (pdf). Már csak Sólyom Lászlónak kell aláírnia, illetve az Alkotmánybíróságnak nem elmeszelnie.

2. A családon belüli erőszak miatti távoltartási szabályok szigorításáról szóló törvényjavaslatot hétfőn általános vitára alkalmasnak találta az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság. Igaz, az SZDSZ javaslatát az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felpuhítaná. Viszont "a tárca dolgozik egy olyan szabályozáson is, amellyel az erőszakot észlelőket lehetne számon kérni. Tehát azoknak, akik tapasztalják, hogy egy családban erőszak történik (például védőnő, pedagógus, gyerekorvos), jelezniük kellene ezt a hatóságnak."

Agresszió, nők

A Feministingen nemrég megjelent egy kis írás a nők/lányok közötti agresszióról. A bejegyzés szerzője éppen egy előadásra készült erről a témáról és a nők/lányok testképéről. A készülődés közben pedig az jutott az eszébe, hogy mennyi keserű percet szerzett neki mások kritikája középiskolás korában, és mennyi keserű percet szerzett nyilván ő is másoknak. A barátaival rendszeresen leültek, és elhatározták, hogy igazat mondanak egymásnak, de keményen. És ilyenekkel álltak elő: "Tom azt mondta, hogy ronda cuccokban jársz. Gondoltam, jobb, ha tudod." Vagy: "Nem áll jól neked ez a frizura. Már akkor akartam mondani, amikor először láttam, de nem akartalak megbántani." Vagy: "Dani nem akar már veled járni. Engem szeret."

Mindezt azért írja, hogy felhívja a figyelmet egy könyvre (Rachel Simmons könyvére), amit igen jónak tart. A könyv a lányok közötti agresszióról szól, no meg annak alapvető okairól. Megvilágítja, hogy a nők hogyan kritizálják és idegenítik el egymást (és persze magukat), és hogyan nem tisztelik a másikat (és persze magukat).

A könyv sokakat elgondolkodtatott. A blogszerző szerint immár ki lehet mondani nyilvánosan is, hogy a nők/lányok képesek az agresszióra. De arra nem sok megoldás született még, hogy mit is kezdhetünk ezzel az új területtel, a kapcsolatokon belüli agresszióval (rejtett lelki bántalmazással). Hogyan lehet ezen változtatni? A könyv szerzője létrehozott egy tábort a dolog tudatosítására.

Végezetül pedig azt a kérdést teszi fel a blogszerző az olvasóknak, hogy ők mit gondolnak: miért van az, hogy a kamaszlányok és a felnőtt nők versengenek, leszólják egymást, rombolva a másik önértékelését (= passzív agresszív manipuláció). És hogyan lehet ezt megállítani?

Miközben olvastam, arra gondoltam, hogy az igaz, hogy erről érdemes gondolkodni, de van az a zavaró mítosz, mely szerint a férfiak nem agresszívak egymással, hanem kifejezetten bajtársiasak, míg a nők ugye passzív-agresszívan marják egymást (pl. munkahelyeken). Hát nem tudom. Én úgy látom, hogy a férfiak is keményen versengenek, vagyis nem látom a különbséget. Inkább azt gondolom, hogy már maga a kérdésfelvetés zavaró sztereotípiákat vonszol magával. Viszont: az biztos, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia, mikor és miért (passzív-)agresszív másokkal, és hogyan oldhatná meg a saját problémáit, hogy ne legyen az.

De ha már választ keresünk a kérdésre, belevágok:

1. A férfiak versengése talán azért tűnik fel kevésbé, mert jobban meghatározza a viselkedésüket az előzetes tudásuk hierarchikus viszonyaikról. Lehet tudni, ki a vezér és ki nem az, kinek van több ebből-abból, ki az erősebb és nemtommibb, és ki dolgozik jobb beosztásban / ki focizik jobban. Így nem manifesztálódnak annyira a kis bajvívásaik.

2. Az elnyomottak általában irigyek egymás sikereire. Akit frusztrál, hogy csak a szépségével "győzhet", lehet "sikeres", vagy aki a neme miatt nem lehet sikeres, az leszólja a köreibe tartozókat, merő frusztrációból.

Ez a kettő jutott most az eszembe. Majd elolvasom az idézett Feministing-bejegyzéshez írt kommentárokat is, de közben megkérdezem, ti, olvasók, mit gondoltok erről a kérdésről?

Nina Simone

Nina Simone-t azóta szeretem, amióta először hallottam. Először a hangja ragadott meg, azután az is, amit és ahogyan énekel.

Most megjelent egy gyűjteményes kiadása, a Feminist Review szerint igen jó válogatás. Tartalmaz egy 27 perces dokumentumfilmet is, 1970-ből, és ez 100%-ig a zenei és előadói munkájáról szól, nem is említi a magánéletét, ami olyan gyakori nőművészek esetében.



És itt van még egy dala.

És egy szép laza:

Életminőség, családbarát munkahely, esélyegyenlőség

Konferencia és kerekasztal-beszélgetés a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központjának és a Közép-európai Egyetem Társadalmi Nemek Tanulmánya tanszékének közös szervezésében

Időpont: 2008. november 12. szerda, 9-16 óra
Helyszín: CEU, Budapest, V. Nádor utca 9., Gellner terem

Mennyire és hogyan családbarátok a mai magyar vállalatok? Milyen hatással vannak a családbarát intézkedések, illetve a munka általános minősége a dolgozók egészségére, teljesítőképességére, jólétére? Milyen családbarát modellek léteznek külföldön és melyek képzelhetők el ezek közül itthon? Milyen társadalmi és gazdasági vonzatai lehetnek a családbarátság elvének és gyakorlatának? A gazdasági fejlődés megtorpanásának időszakában különösen fontosakká válnak ezek a kérdések, melyekre előadások és egy kerekasztal-beszélgetés keretében keresünk választ.

Az előadások egy része az Európai Bizottság Quality of Life in a Changing Europe című most záruló nemzetközi összehasonlító kutatási projektjének eredményeiről számol be, mások a családbarátság hazai gyakorlatáról, illetve ennek eredményeiről és buktatóiról szólnak. A kerekasztal beszélgetés során gyakorlati szakemberek és kutatók segítségével a hazai helyzetről, illetve a lehetséges fejlődési modellekről beszélünk.

Konferenciánkra szeretettel várunk minden érdeklődőt, mind kutatókat, mind a társadalmi élet gyakorlatibb területein dolgozó szakembereket.

Program röviden:
9:00 - 9:30 Regisztráció, kávé
9:30- 12:30 Megnyitó majd konferencia-előadások, közben 15 perc kávészünet
Felkért előadók: Frey Mária (SZMI), Kispéter Erika (CEU), Lehoczkyné Kollonay Csilla (CEU), Nagy Beáta (Corvinus Egyetem), Primecz Henrietta (Corvinus Egyetem), Rédai Dorottya és Fodor Éva (CEU).
12:30- 13:30 Ebéd
14:00- 16:00 Kerekasztal-beszélgetés
Résztvevők: Borbíró Fanni (FIONA), Dénes Gábor (Menedzserek Országos Szövettsége), Keveházi Katalin (Jól-lét Alapítvány) Koltay Luca (Fővárosi Esélyegyenlőségi Módszertani Iroda és Programiroda), Lechoczkyné Kollonay Csilla (CEU), Nagy Beáta (Corvinus Egyetem), Solti Andrea (Shell Hungary Rt.)

Kérjük, részvételi szándékukat november 6-ig jelezzék Rédai Dorottyának.

Sandra Harding az "alulról jött" tudományokról

A Feminist Review írásának kivonata Sandra Harding Sciences from Below: Feminisms, Postcolonialities, and Modernities c. könyvéről:

Harding könyve a tudományokról szóló kutatások társadalmunkban betöltött szerepéről szól. Ez a diszciplína a tudományos tudást annak történelmi, filozófiai és társadalmi kontextusában vizsgálja. Harding azt mondja, hogy a tudományág (a tudományok kutatása) nem igazán vesz tudomást a feminista és posztkoloniális stúdiumok eredményeiről, holott ezek a tudományágak és mozgalmak a történelem, a tudás és a hatalom kapcsolatát vizsgálják nagyon alaposan.

A könyv persze nem laza, könnyű olvasmány. Akikre Harding gyakran hivatkozik: Angela Davis, Patricia Hill Collins, Gayatri Spivak és Chandra Mohanty. Könyvének címéről írva bell hooksra utal, aki szerint a margó/kiszorítottság a radikális gondolkodás potenciális helye. A könyv azt mondja, hogy a tudomány és a tudás létrehozása a (normákhoz képest tekintett) periférián is létrejöhet. Ez esetben ez a "globális délt" jelenti, illetve a modern tudomány férficentrikus nézetein való kívülállást, + a jól ismert bináris oppozíciók (modernitás/hagyomány, maszkulin/feminin) meghaladását.

A tudás/tudomány kisajátítását Harding gyarmatosításként írja le, és azt elemzi, hogy ez hogyan növeli a szakadékot a gazdagok és as szegények között, és hogyan vezetett a mai gazdasági, társadalmi és környezeti problémákhoz, amelyek leginkább a "délti féltekét" érintik. Elmélet és politikai elemzés sikeres ötvözete a könyv.

Az ismertetőt írta: Lizzy Shramko

Skizofrénia, önéletrajz

Idefordítom (rövidítve) a Feminist Review egyik könyvismertetőjét:

(Részben azért figyeltem fel rá, mert nemrég olvastam a WHO felmérésének eredményéről: Magyarországon nagyon rossz a helyzet a pszichiátriákon. Elmaradottság, lepusztultság, szakemberhiány, stigmatizáció -- ezek vannak. Persze ismertek az okok: a szakmában nem forognak nagy pénzek, hálapénzek; és semmi sem kötelezi a kórházakat, hogy ne diszkrimináljanak, amikor arról döntenek, hoyg mely osztályaikat fejlesztik.)

Elyn Saks: A középpont elmozdul

Ritkán van lehetőségünk beszámolókat olvasni skizofréniával diagnosztizált emberektől. Ezért a betegséget még ma is sokat félreértelmezik, összekeverik pl. a tudathasadással, viccelődnek vele. Elyn Saks könyvének részben az a célja, hogy ezen változtasson.

Saks Floridában nőtt fel. A betegség korai jelei már középiskolai és egyetemista éveiben is felbukkantak nála, de első komoly összeomlása akkor következett be, amikor az Oxfordi Egyetemen diplomázott. Kórházba került, és először fogott beszélgetős terápiába. (Ez utóbbit erősen ajánlja, bár viszonylag ritkán használják a skizofrénia kezelésére.) Saks leírása egyszerre élmény- és tényszerű.

Történetének tartóoszlopai a kapcsolatai: terapeutákkal, barátokkal, a családjával, és később a férjével. Megmutatja, hogy a szeretet mennyire hatékony támasz, még egy ilyen komoly és elkerülhetetlenül fel-feltörő mentális betegségben is. És támasz az is, hogy tanul: Saks a jogfilozófia egyetemi tanára lett, szakerülete a mentális betegek joga. Tudományos munkája összefonódik azzal, hogy elfogadja a betegségét. Képviseli azok érdekeit, akik erre nem annyira képesek, mint ő, és közben megtanulja elfogadni, hogy a skizofrénia milyen szerepet játszik az életében -- és azt is tisztábban látja, hogy nem ez az egyetlen, ami meghatározza. A könyv bátor, felkavaró és eredeti mű.

Az ismertetőt írta: Gemma Cooper-Novack

A szegénységről

Mostanában két elgondolkodtató írást is olvastam a nyomorról és a kirekesztettségről. "Egyelőre nem látom, hogy valódi, érdemi, koncepciózus döntések születnének" -- így fejeződik be Trychydts írása, és így Ladányi Jánosé (a Zóna című filmről): "Ne áltassuk tehát magunkat: a "zóna" már Magyarországon is jelen van! Ott van a szélsőségesen szegregált magyar településrendszerben, az európai viszonyok között példátlan mértékben szegregált magyar iskolarendszerben, a foglalkoztatás rendkívül alacsony színvonalában, a renitenskedők megfékezése érdekében a "gárda" segítségét kérő polgármesterekben, a törvényekkel tudatosan szembenálló segélyezési gyakorlatot kialakító önkormányzatokban, a gyermekes családok házába Molotov-koktélt hajító "ismeretlen tettesekben", a hol brutális, hol tehetetlen rendőrségben, az elbizonytalanított, megfenyegetett igazságszolgáltatásban, a különböző paramilitáris alakulatokban, az árnyék-titkosszolgálatokban, az újra beidegződő öncenzúrában -- és abban, hogy mindez, és még sok más is lassan teljesen megszokottá válik számunkra." És tényleg.

IA olvasnivalók

Magyarországon is terjed az altatós nemi erőszak. „Budapesten minden hétvégén látnak el olyan betegeket, akiknek az italába csempésztek a Gina fantázianéven is ismert, GHB-tartalmú kábítószerből - mondta az InfoRádiónak Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa. (…)"Szinte nem telik el nálunk úgy hétvége, hogy ne jelentkeznének páciensek, akikkel szemben szexuális visszaélést követtek el a drog segítségével" - fogalmazott a főorvos.”

Hm. A szexuális visszaélés (így nevezi a cikk végig) elég enyhe megfogalmazás, nekem legalábbis eufémizmusnak tűnik. Amiről szó van, az szexuális erőszak. Annak is egy különösen súlyos formája, ami ellen az áldozatnak esélye sincs védekezni. És szerintem a “randidrog” megnevezéssel is baj van: egészen kedves a konnotációja, az a baj vele. Csakhogy itt nem egy kellemes “randiról” van szó, és nem egy kis szabadon választott drogozásról.

Plusz kérdés: ha ez ennyire gyakori, ha minden hétvégén jelentkeznek ezzel nők egy budapesti kórházban, akkor hol vannak a tájékoztató / figyelmeztető anyagok, televíziós szpotok, effélék?

***

Ónody-Molnár Dóra cikke a segélyekről

***

Bumberák Maja: Nőmagyar (esszé-írás az Irodalmi Centrifuga honlapján)

***

Angol nyelven:

A Feministingen nemrég megjelent egy bejegyzés arról, hogy milyen elképesztő ideáik vannak egyes bébiruhagyártóknak: megjelentek például az amerikai üzletekben magassarkú lány bébicipők. Azután ajánlanak egy írást a bébiruhákról, amit érdemes elolvasni. Ez a vége:
„A fiúk és lányok számára tervezett babaruhák részben azért ennyire különbözőek, mert a babákon gyakran nem látszik a nemük. Ha csak pelenkában vannak, nehéz megmondani, hogy egy baba lány vagy fiú. Ám a nemek szerint felosztott társadalom egyáltalán nem díjazza az androgünitást, s éppen ezért olyan nagy a ruhák szerepe. A ruhák üzennek – burkoltan és nyíltan. A fiúruhák azt mondják, hogy legyél aktív, bátor, élvezd a lakáson kívüli tereket, és legyen fizetett munkád. A lányruhák viszont mintha nem ezt üzennék.” Hát tényleg.

***

Könyvismertető Jeannette Howard Foster életrajzáról. Ő írta a Sex Variant Women in Literature c. könyvet (1956), amelyben feltérképezi a leszbikus utalásokat és szereplőket mindenféle műben, mindenféle korban – ez volt az első tudományos munka, amely a leszbikusságot komoly témaként kezelte.

***

Amanda Marcotte írása egy könyvről, amely azt elemzi, hogy a kultúra (nyilván az amerikai kultúráról van szó, de ez meghatározó errefelé is) hogyan nyomasztja a fiatal férfiakat / fiúkat, hogy legyenek „férfiasak”, és ez mit jelent, és milyen eredményei vannak.

***

Rebecca Traister cikke arról, hogy mindenki sajnálja a felkészületlen, alelnökségre totálisan alkalmatlan Sarah Palint, és ez miért és hogyan van így. No meg arról, hogy mennyire antifeminista lépés volt alelnökjelöltnek választani, és hogyan rombolja ez szét mindazt, amit ez az év amúgy hozott volna a nőknek a(z amerikai elnökválasztás kapcsán a) politikában.

Három cikk a Literán

Három genderes cikket is olvastam a héten a Literán, és továbbajánlom őket az IA olvasóinak:

Gender-konferencia Szegeden. (Már ajánlottuk, de soha nem árt többször is. Ma és holnap.)

Beszámoló egy irodalmazós LIFT-beszélgetésről. (LIFT = Leszbikus Identitások Fesztiválja.)

Interjú Jeanette Winterson Sexing the Cherry című regényének fordítójával. A fordítás még készül, nekem pedig ez a kedvenc JW-regényem, sőt, az egyetlen, amit igazán elragadtatottan olvastam annak idején. Szép genderjáték, test- és önelfogadásbarát, világelfogadásbarát szép szöveg, pompás idősíkkezelések.

IA olvasnivalók

Egy cikk az Origón a meleg munkavállalókról és a munkahelyi előbújás nehézségeiről Magyarországon. Érdemes elolvasni ezt a régebbi írást is.

Október 4., felvonulás: civil szervezetek "visszafoglalják" az Andrássy utat.

Meleg jogvédők tartanak az Alkotmánybíróság döntésétől a KDNP beadványának ügyében -- ez azt célozza, hogy januárban ne léphessen életbe a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvény (és itt olvasható). Kérdés: vajon az AB meglépi, hogy elveti az elfogadott törvényt?

Az Európai Parlament képviselői kedden elfogadták egy jelentés szövegét, amely arra szólítja fel a tagállamokat, hogy figyeljenek jobban a nemi sztereotípiákat alkalmazó reklámokra: egyrészt ne legyenek degradáló, szexista reklámok, másrészt ne állandóan a "hagyományos" nemi szerepeket sulykolják. Cikk a Spiegel International oldalán.

Közeleg a 4. szegedi gender-konferencia:
2008. szeptember 19-20.: A nő és a test/iség
Program, résztvevők, az előadások rövid összefoglalói, információk a korábbi három konferenciáról

Leslie Feinberg: Kőkemény

Megjelent Leslie Feinberg Stone Butch Blues című regénye magyarul!

Leslie Feinberg: Kőkemény

Egy buccs élete New York Államban (bárokban, munkahelyeken, meleg barátok között és ellenséges közegekben) a Stonewall-forradalom előtt és után.

„Hőse valami olyasmit tud, amit rajta kívül kevesen; vagy tán senki más. Esete olyannyira speciális, normákkal és kivételekkel olyannyira nem mérhető, hogy kényszerűségből és mindennel dacolva, a saját megtéveszthetetlen személyiségénél kell megmaradnia. Nincsen más választása. S ugyanígy a szerzőnek, aki mögötte áll.”
Nádas Péter: „Ha férfinak születtél volna.” Magyar Narancs, 1996. december 19.

Ára 2500 Ft.

KAPHATÓ:
* a 13. LMBT Fesztivál idején a Művész Moziban
* az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.)
* az Ananda Könyvesboltban (Budapest, VI. Jókai u. 18.)
* Postai küldeményként is megrendelhető: bővebb információ e-mailben a kokemeny@interalia.org.hu címen.

Vizsgálati anyagok nemi erőszak esetén

Az USÁ-ban a jövő évtől a szexuális támadások túlélői olyan orvosi vizsgálatban részesülhetnek, amelynek során egységes protokoll alapján rögzítik, amit ilyenkor egy vizsgálat során rögzíteni kell, és a bizonyítékokat egy lepecsételt borítékban őrzik majd arra az esetre, ha a nemi erőszak áldozata később feljelentést akar tenni. Az egyes államoknak kötelessége fedezni a vizsgálat és a bizonyítékok tárolásának költségeit. A rendelkezésnek az a célja, hogy elhárítsa az egyik legnagyobb akadályt a nemi erőszak-ügyekben való nyomozás és bírósági eljárás indítása elől: sok nő közvetlenül az erőszak után olyan traumatizált állapotban van, hogy csak akkor tesz feljelentést, amikor már nagyon nehéz a bizonyítékok/minták rögzítése. Természetesen vannak kórházak (még mindig az USÁ-ban), ahol eddig is végeztek ilyen vizsgálatokat, de a legtöbb állam csak akkor fedezi ezek (magas, 800 dolláros) költségét, ha a túlélő feljelentést tesz.

A hír a Feministing-ről származik
Hosszabb cikk az AP oldalán

Aki pedig a magyar helyzetről olvasna, ami még messze nem tart itt, annak az Amnesty International tavaly megjelent jelentését ajánlom

Indulás

Kedves Olvasók,
ezennel útjára indítjuk az InterAlia blogot: gendertémákról, LMBT-témákról, mindenféle társadalmi csoportról, egyenlőségről és egyenlőtlenségekről. Véleményezni, kritizálni és informálni fogunk tehát, remélhetőleg egyre bővülő számban: a következő hetekben találkozhattok újabb és újabb szerzőinkkel. Várunk új szerzőket is, no meg kiegészítéseket, kérdéseket és megjegyzéseket a kommentárokban.