Interalia

Az Inter Alia egyik kiemelt projektje a gyermeket nevelő LMBT szülőkről, családokról szól. 2010 őszén kiadványaink jelennek meg erről a témáról. Munkánk háttere:

Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű szüleikkel élő gyermekek

Gyakran hallható érvelés, hogy azzal, hogy valaki leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű (a továbbiakban: LMBT), „önmagában semmi baj”, és az LMBT emberek és párok jogfosztottsága ellen is tenni kell, de családot csak egy férfi és egy nő alkothat, mert ez „mindig is így volt”. A házasság és a család azonban többezer éve változó, nem statikus fogalom. Mindig is politikai viták, érdekek, érdekcsoportok ütközőpontjában állt: változik az egyes történelmi korszakok kultúrájának, a társadalmi osztályoknak, a gazdaság állapotának megfelelően. Bár a középosztályban a két különnemű szülőből és gyermekeikből álló nukleáris család az uralkodó és idealizált modell, sok másfajta család is létezik: Magyarországon is egyre több az egyszülős család, a válás utáni többszülős család, az átszervezett család, a többgenerációs család, a házassági köteléken kívül élő párok (élettársak) alkotta család, valamint az azonos nemű párok és gyermekeik alkotta család. A társadalomtudományokban régóta elfogadott tény, hogy nem a családról, hanem többes számban, családformákról kell beszélnünk. A különböző családformák jogi elismerése azonban nem tartott lépést sem a társadalmi változással, sem a társadalomtudományi megközelítéssel: bár a jog már elismer bizonyos atipikus családformákat, más esetekben a jogi elismerés folyamata még ma is tart.

Magyarországon a rendszerváltással egyidőben, az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején-közepén jöttek létre az első melegszervezetek. Ekkor jelent meg egy olyan új generáció is, amely a korábbinál nyíltabban éli meg identitásának ezen részét: nem titkolja meleg vagy leszbikus voltát. A szerencsésebbeknek, nyitottabb közegben élőknek sikerült magukat elfogadtatniuk a családjukkal, munkatársaikkal, barátaikkal is. Az utóbbi években ennek az immár harmincas éveiben járó „új LMBT generációnak” számos tagja ráébredt arra is, hogy gyermeket szeretne vállalni – pontosan ugyanazért, amiért mindenki más is, aki gyermeket vállal: szeretetet adni és kapni. Ez a felismerés sokaknál gyakorlati cselekvéshez vezetett: egyre több azonos nemű pár vállal és nevel gyermeket, vagy tervezi ezt a közeli jövőben.

Amikor az LMBT párok vagy egyének gyermekvállaláshoz fűződő jogairól esik szó, általában örökbefogadásról beszélünk. Legtöbben arra gondolnak, hogy az LMBT párok állami gondozásban élő gyermekeket szeretnének örökbefogadni. Nyilvánvalóan vannak olyanok, akik ezt szeretnék – hiszen gyermektelen párok számára kézenfekvő megoldás olyan gyermeket örökbefogadni, akit vér szerinti szülei nem tudnak nevelni. Arról viszont ritkábban esik szó, hogy az LMBT emberek képesek természetes úton is gyermeket nemzeni és foganni, és ezzel a lehetőséggel sokan éltek is az elmúlt években.

Az örökbefogadás kérdése tehát nem csupán, sőt nem elsősorban arról szól, hogy LMBT párok szeretnék, ha lehetőségük volna állami gondozásban élő gyerekek örökbefogadni. A kérdés sokkal inkább az, hogyan lehet a pár mindkét tagja és a gyermek számára is biztonságot nyújtó módon rendezni a már ma is létező, és a jövőben egyre nagyobb számban létrejövő olyan családok helyzetet, amelyekben a gyermeket azonos nemű pár neveli. A jogi rendezésnek mindenképpen tekintetbe kell vennie, hogy az LMBT párok és egyének, valamint gyermekeik alkotta családok nagyon sokfélék:

• Sokan mesterséges megtermékenyítés útján szülnek gyermeket. Leszbikusok számára erre korábban csak külföldön nyílt lehetőség, de 2006-tól egyedülálló nőknek is lehetőségük van anonim donortól gyermeket foganni. Ezzel a lehetőséggel az elmúlt években sokan éltek. Közülük egyesek valóban egyedülállóként vállalták a gyermeket (ám a későbbiekben gyakran találnak maguk mellé azonos nemű párt), míg a többség élettársi kapcsolata letagadásával játszotta ki a diszkriminatív törvényi szabályozást. A mesterséges megtermékenyítésben résztvevő leszbikusok száma évről évre növekszik.
• Vannak, akiknek korábbi heteroszexuális kapcsolatukból van gyermekük, akit vagy akiket azonos nemű párjukkal nevelnek. Többnyire (elvált) nőkről van szó, de akad közöttük olyan meleg férfi is, aki korábbi felesége halála után lett – férfi partnerével együtt – gyermekei gondozója.
• Vannak, akik férfi ismerősükkel „házilag” végeznek mesterséges megtermékenyítést. Mivel az egyedülálló vagy leszbikus párkapcsolatban élő nők döntő többsége nem küzd meddőségi problémával, a beavatkozás elvégzéséhez csupán egy hosszabb fecskendőre van szükség.
• Vannak, akik alkalmi vagy ismerős férfipartnerrel szexuális kapcsolatot létesítenek, és ebből születik gyermekük.
• Akad olyan is, akihez egyéni örökbefogadás révén került állami gondozásban élő gyermek, akit (később) azonos nemű párjával együtt nevel.

Az LMBT szülők és az általuk nevelt gyermekek jogi helyzete azonban tisztázatlan. A fent felsorolt de facto családokban jogi értelemben csak az egyik, a vér szerinti (vagy egyénként örökbefogadó) szülő számít szülőnek. A másik, nem vér szerinti (örökbefogadó) szülő nem fogadhatja örökbe partnere gyermekét, akit pedig partnerével közösen vállaltak vagy (ha a gyermek korábbi kapcsolatból származik) évek óta együtt nevelnek.

Az ilyen családok esetében nem releváns kérdés, hogy jó-e a gyermeknek, ha azonos nemű pár neveli, hogy vajon befolyásolja-e a család megítélését és így a gyermek helyzetét egy ellenséges társadalom, csúfolhatják-e a társai, stb., hiszen a gyermek mindenképpen két azonos nemű szülője felügyelete alatt nevelkedik, ők nevelik és tartják el, velük alkot családot. Azzal, hogy egyik szülőjének nincsenek szülői jogai, illetve hogy a gyermeket hozzá szinte semmilyen jogi kapcsolat nem fűzi, mindenképpen a gyermek érdekei sérülnek, hiszen ha mindkét őt nevelő szülője a jog szerint is szülőjének számítana, nagyobb érzelmi és anyagi biztonságban élhetne:

• mindkét őt nevelő szülője dönthetne olyan (gyakran nagyon sürgős) kérdésekről, mint pl. a szükséges orvosi kezelés;
• intézmények (óvoda, iskola) szülőként jegyezhetnék be a gyermeket valójában nevelő szülőket;
• a gyermeket örökbefogadó nem vér szerinti szülő egy esetleges különválás után tartásdíjjal volna köteles támogatni a gyermek nevelését (ez alapvetően fontos, különösen azokban az esetekben, amikor a gyermeket ketten vállalják – hiszen ilyenkor a különválás anyagilag nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a vér szerinti szülőt és a gyermeket);
• a gyermek a nem vér szerinti szülővel (akivel esetenként több időt töltött, mint a vér szerinti szülővel) egy esetleges különválás után is kapcsolatot tarthatna;
• ha vér szerinti szülője meghal, az őt örökbefogadó másik szülője nevelhetné tovább – jelenleg ebben az esetben az is előfordulhat, hogy a gyermek rokonok gondozásába vagy állami gondozásba kerül, a közös otthon felbomlása további traumával járhat a szülő halála miatt amúgy is megviselt gyermek számára;
• ha a nem vér szerinti szülő hal meg, végrendelet hiányában, illetve rendezetlen családi kapcsolatuk miatt a gyermek nem örökli a vagyonát, holott ha örökbe fogadhatta volna, az őt illetné meg.

Nemzetközi tendenciák

A fentiek miatt egyértelmű, hogy az olyan élethelyzetekben, amikor egy vagy több gyermeket azonos nemű pár nevel, leginkább a gyermekek érdekei sérülnek, ha nem lehet mindkét de facto szülőjük a jog szerint is a szülőjük. Ebből a felismerésből kiindulva egyre több állam teszi lehetővé az örökbefogadást azonos nemű párok számára is. Minden tekintetben azonos elbírálás alá esnek az örökbefogadás kapcsán az azonos nemű párok Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Izlandon, Izraelben, Norvégiába, Spanyolországban, Svédországban, valamint Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok egyes tartományaiban/államaiban. A partner gyermekének örökbefogadását a fenti államok mellett lehetővé teszi Andorra és Németország is. Az élettársak és bejegyzett élettársak általi örökbefogadással kapcsolatos új megközelítés tükröződik az aláírásra 2008. november 27-én megnyitott új Gyermekek örökbefogadásáról szóló európai egyezmény iránymutatásaiban is. Az egyezmény 7. cikkelye szerint a közös örökbefogadást lehetővé kell tenni nemcsak a házaspároknak, hanem – amennyiben ez a jogintézmény létezik – a különnemű bejegyzett élettársaknak is. Ugyanennek a cikkelynek a (2) bekezdése lehetővé teszi az egyezmény hatályának kiterjesztését az azonos nemű házaspárokra, bejegyzett élettársakra, illetve a stabil párkapcsolatban élő azonos és különböző nemű párokra is.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Strasbourg) vonatkozó esetjoga

Mouta kontra Portugália (1999) Válás után a panaszos és volt felesége közös gyermekét a panaszos volt feleségénél helyezték el, mondván, hogy ez szolgálja a gyermek érdekét, mert a panaszos homoszexuális. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a panaszos és felesége közötti különbségtételre építő döntés a folyamodó homoszexuális voltán alapult, és ez sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezményt (Emberi Jogok Európai Egyezménye, 14. cikkely: a hátrányos megkülönböztetés tilalma).

E.B. kontra Franciaország (2008) A panaszostól megtagadták az engedélyt az örökbefogadásra. Kérelmében leírta, hogy tartós leszbikus párkapcsolatban él egy másik nővel. A hatóságok elismerték ugyan, hogy a panaszos alkalmas a gyermeknevelésre, mégsem engedélyezték számára az örökbefogadást leszbikussága miatt. A Bíróság szerint ez a döntés két ponton is sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezményt (Emberi Jogok Európai Egyezménye, 14. és 8. cikkely: a hátrányos megkülönböztetés tilalma; a magánélethez és a családhoz fűződő jog). Az E.B. kontra Franciaország ügyből következik, hogy a leszbikus nőknek joguk kellene hogy legyen a mesterséges megtermékenyítéshez is.

Karner kontra Ausztria (2003) Ebben az esetben a Bíróság kimondta, hogy az azonos nemű élettársakat meg kell hogy illessék mindazok a jogok, amelyek a nem házas heteroszexuális élettársakat megilletik. Ebből következik, hogy a leszbikus nőknek párként is lehetővé kell tenni, hogy mesterséges megtermékenyítésben vegyenek részt, hiszen erre a különnemű élettársaknak lehetőségük van. A döntésből az is levezethető, hogy különneműekhez hasonlóan a mesterséges megtermékenyítésből születendő gyermeknek automatikusan az azonos nemű pár mindkét tagja a szülője kell, hogy legyen, és ne kelljen a nem vér szerinti szülőnek a gyermeket utólag örökbefogadnia.

Emonet és mások kontra Svájc (2007) A Bíróság megállapította, hogy Svájc azon gyakorlata, hogy élettársak számára nem teszi lehetővé partnerük gyermekének örökbefogadását, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkelyét, amely védi a magánélethez és a családhoz fűződő jogot. A Bíróság érvelése szerint a 8. cikkely védelme „nem korlátozódik a házasságon alapuló családi kapcsolatokra, hanem magában foglalja az olyan de facto családi kapcsolatokat is, ahol a felek házasságkötés nélkül élnek együtt”.