Interalia

Pár hónapja megkértem egy régi ismerősömet, hogy mivel ő úgyis sok jobboldali / konzervatív lapot olvas, küldje át nekem a melegeket említő cikkeiket. (Egy kiadványban, illetve egy hosszabb cikkben szeretnénk majd összefoglalni a homofób nézeteket, és elemezni őket.) A fesztivál és a felvonulás kapcsán természetesen rengeteg írást küldött. Aki azt mondja, hogy ezek a rendezvények értelmetlenek, az gondolkodjon csak el: a cikkek száma, az LMBT emberekről való gondolkodás, a Magyarországra amúgy jellemző LMBT láthatatlanság és elhallgatás megtörése a fesztivál hetén önmagában nagy eredmény.

A cikkek jó része a már megszokott szólamokat ismételte. Kivéve hármat: ezek a jobboldali fórumoktól nem megszokott módon törekednek a tárgyszerűségre, a többnézőpontúságra, és (óvatosan) igyekeznek felvetni, hogy talán el kellene fogadni, hogy LMBT emberek vannak, és egyszerűen egyenjogúnak is lehetne tekinteni őket.

1.
A Mandiner cikke megszólaltat egyenlőségpárti szociológust, fesztiválszervezőt, pártok képviselőit. Igaz, amikor közli, hogy megkérdezték a pártokat, és idéztetik a cikkben a Jobbik, a KDNP (ifjúsági szervezete), az LMP és az MSZP, felvetődik a kérdés, hogy egy párt vajon hol marad a véleménye közlésével…

2.
A Mandiner egy másik cikke tényszerűen ír a melegek házasságát lehetővé tevő Argentin törvényről. Igaz, a jobboldali fórumok valamiért ragaszkodnak a homoszexuális szó használatához, ami szerintem arrogáns dolog. Idézem Kállai Ákos nemrég megjelent cikkét: “A névválasztás minden egyén és minden csoport elidegeníthetetlen joga. A politikailag korrekt beszédmód ebben az esetben nem csupán figyelmesség kérdése, hanem sokkal több annál: saját szóhasználatán keresztül a csoport szuverenitásának az elismerése. (…) A „homoszexuális” szó jelentése is eltér a melegétől: a homoszexualitás pusztán szexualitás, melegnek lenni pedig identitás. Két teljesen eltérő megközelítése ez az egyénnek.”

Ettől eltekintve jó, hogy beszámolnak róla, hogy nemcsak az északi protestáns országokban, hanem olyan országokban is elfogadják az azonos nemű párok házasságát, amelyekben a lakosság túlnyomó többsége katolikus.

3. A Heti Válasz pedig egy sok vitát kiváltó film (The Kids Are All Right) kapcsán ír az LMBT szülőkről, ami külön örvendetes. Igaz, az alapvetően pozitív tónusú cikk nagy aggodalmaskodással zárul:

“Az internetes babaszolgáltatásnak megvan az a határozott előnye, hogy lehet válogatni, milyen magas, milyen szép, milyen okos, milyen jó sportoló spermáját vagy petesejtjét kívánják felhasználni az utód létrehozásához. A lehetőségek korlátlanok, és ezt tölti el igazán félelemmel a hagyományos családban hívőket.”

Ugyan már! A spermabankokat történetesen heteroszexuális pároknak találták ki és tartják fenn. Hiszen sokuknak csak donortól születhet gyereke, és nem hiszem, hogy amikor egy heteroszexuális pár elmegy donort választani (vagy az interneten válogat, ahogyan a cikk lefesti), azt mondaná, hogy a donor legyen alacsony, képzetlen és jó pocakos… Magas és okos egyetemistát fognak választani, és sokak szemében a sportolás is előny. És akkor mi van? Ezek nem akkora számok, hogy valóban beavatkozzanak az emberiség génkészletébe. Nincs tehát ok a félelemre, és nem is hallottam még erről a félelemről, pedig figyelem ám őket, és vannak számosan… Mindenesetre várjuk a további nem félős, tényleíró, elfogadó írásokat jobbról. Ősszel megjelenik két kiadványunk is magyar LMBT szülőkről – küldünk belőlük recenziós példányokat.