Szerdán Vaugh Walker kaliforniai szövetségi bíró azt az ítéletet hozta, hogy a “Proposition 8”, vagyis az a kaliforniai népszavazási kezdeményezés, amely megtagadta a házasodás jogát az államban az azonos nemű pároktól, alkotmányellenes. A 136 oldalas döntés szövegének fontos része:
A Proposition 8 bármiféle rációt nélkülöző alapon deklarálja, hogy a melegek és a leszbikusok nem házasodhatnak.
A döntés ellen fellebbeznek, tehát az ügy még nem zárult le.
Kommentár-körkép, szemelvények:
(Ez inkább általában a házasságról szól.)
A bíró döntésének sok részlete élvezetes olvasmány, de a legérdekesebb rész az, amikor Walker hangsúlyozza, hogy a házasság máris nagyon sokat változott – hogy azok a merev nemi szerepek, amelyekkel a házasság korlátozását indokolták a múltban, már nem élnek. Tudjuk, miről van szó: a férfiak már nem tulajdonosai a feleségüknek, mivel nem kell meghatározni, kinek a hibájából következik be a válás, ez az aktus is független a nemektől, a nők dolgozhatnak, a férfiak gyerekeket gondozhatnak, a nők jogi korlátozása a házasságban általában megszűnt. Mivel a házasfeleket a jog már nem különbözteti meg, nincs racionális oka, hogy különböző neműek legyenek.
Persze az elméletben egyenlő hetero házasság nem jelent valóban egyenlőségen alapuló kapcsolatot. Az igaz, hogy a házasság ma sokkal kevésbé elnyomó intézmény, mint régebben, de nézzünk szembe a tényekkel: a legtöbb edényt ezekben a háztartásokban nők mossák el. Az amerikai feleségek 90%-a enged a társadalmi nyomásnak és a férfiak egójának, és felveszi a férje nevét, és még több esetben viselik a gyerekek a férfi családnevét, mintha ők szülték volna őket.
*****
Idézet a bíró döntésének indokolásából:
“Semmi nem támasztja alá, hogy Kaliforniának érdekében áll az ellenkező nemű szülőket preferálni az azonos nemű szülőkkel szemben. Sőt, arra van bizonyíték, hogy a szülők neme irreleváns a gyermek fejlődése szempontjából. Ráadásul a Proposition 8-nak semmi köze a gyerekekhez, mivel egyszerűen tiltja az azonos nemű párok házasságát. Az azonos nemű pároknak lehet gyermekük, vagy örökbefogadhatnak. Ha ezt teszik, a kaliforniai törvények szerint azonos elbánásban részesülnek az ellenkező nemű szülőkkel.
A Proposition 8 bármiféle rációt nélkülöző alapon deklarálja, hogy a melegek és a leszbikusok nem házasodhatnak, és hogy az ellenkező nemű párok magasabb rendűek, mint az azonos nemű párok. Mivel Kalifornia államnak nem érdeke a melegek és leszbikusok elleni diszkrimináció, és mivel a Proposition 8 megakadályozza, hogy az állam teljesítse alkotmányos kötelezettségét, a házasság egyenlőségét, a bíróság kimondja, hogy a Proposition 8 alkotmányellenes.”
*****
A döntés túlmutat önmagán. Friss hangú és okosan megindokolt elutasítása az irracionális diszkrimináció minden formájának; egy sor úttörő döntés örököse, amelyek engedélyezték a rasszok közötti házasságot és dekriminalizálták az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot.
Az ügyben lesz fellebbezés, és valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságig jut. Walker bíró véleménye erős jogi alapot jelent, amelyet nem könnyen támadhat meg egyik fellebbviteli bíróság sem.
Az ügyet két meleg pár indította el, azzal, hogy a Proposition 8, amelyet 2008-ban a szavazók 52%-a támogatott, hátrányosan megkülönbözteti őket, mivel tiltja az azonos neműek házasságát. A bíró elvetette azt az ideát, hogy a diszkrimináció megengedhető, ha a szavazók többsége egyetért vele; azt modta, hogy a népszavazás eredménye “irreleváns”, és egy 1943-as ügyet idézett, amely szerint “alapvető jogokról nem dönthet népszavazás”.
A Proposition 8-at támogatók tanúi a meghallgatások során nem tudtak előállni semmivel, ami azt bizonyítaná, hogy az azonos neműek házassága ártalmas a társadalomra vagy a házasság intézményére nézve.
Az azonos nemű párok éppen úgy képesek a sikeres házasságra és a gyermeknevelésre, mint a különböző nemű párok, mondta ki a bíró. Bár a gyermekvállalás nem szükségszerűen célja a házasságnak, az azonos nemű párok gyermekei számára előnyt jelent a házasság adta stabilitás, és előnyt jelent az állam és a társadalom számára is. Az élettársi kapcsolat kategóriája másodrendű státust jelent. Az ezzel járó diszkrimináció ártalmas a melegek és a leszbikusok számára. Ezek a ténymegállapítások nagyon fontosak lesznek majd az elkövetkező években, a fellebbviteli bíróságok eljárása során.
A bíró érvelésének egyik legerősebb része az, hogy a házasság hagyományos felfogásai már nem igazolhatják a megkülönböztetést, hiszen a nemi szerepek drámaian megváltoztak az ellenkező neműek házasságában az elmúlt évtizedekben. A házasság ma egyenlő emberek köteléke, és nincs ok ezt az egyenlőséget csak a heteroszexuális párok számára fenntartani. Az azonos nemű párok kizárása a házasság intézményéből “egy olyan kor termékeként él tovább, amelyben úgy látták, hogy a nemekre különböző szerep hárul a társadalomban és a házasságban,” írja. “Ez az idő elmúlt.”
A diszkrimináció indokolásához azt kellene bizonyítani, hogy az államnak érdeke az azonos neműek házasságának tiltása. De a per során senki nem állt elő ilyen racionális indokkal. A Proposition 8 igazi oka, írja, az a morális nézet, amely szerint “valami baj van az azonos nemű párokkal”, de ez nem megfelelő indok.
“A morális egyet nem értés önmagában” írja, és szavai történelmi jelentőséget nyerhetnek a jövőben, “nem elegendő ok arra, hogy megtagadják a melegek és a leszbikusok jogait.”
A pert indító párt többen kritizálták az azonos neműek házasságát támogatók közül, azt mondván, hogy túl hamar fordultak a szövetségi bíróságokhoz. Az igaz, hogy nincs rá garancia, hogy a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság fenntartja Walker bíró ítéletét. De a bírói vélemény időnként a közvélemény formálója lehet.
Ahogyan az előző évtizedekben a rasszista diszkrimináció esetében történt, eljött az ideje, hogy a szövetségi bíróságok garantálják a teljes jogi egyenlőséget a melegek és leszbikusok számára.