Interalia

Ahogyan biztosan minden olvasónk tudja, tegnap a Fidesz-KDNP egypárt elfogadta az új alkotmányt, amely a házasság intézményéről rögzíti, hogy csak heteroszexuális párok köthetnek ilyet ("Alapvetés", L. cikk); amely a "Szabadság és felelősség" címet viselő részének XV. cikkében felsorolja, hogy Magyarországon milyen alapon nem szabad különbséget tenni az emberek között, de ez a felsorolás nem tartalmazza a szexuális orientációt és a kort sem, az EU alapjogi chartájával ellentétben (Chapter III., Article 21); és amely a magzat fogantatástól kezdődő életének a védelmével megágyazhat az abortusz szigorításának vagy akár tiltásának is. (Utóbbiról ld. Spronz Júlia írását a múlt heti Narancsban, sajnos még nem olvasható a lap netes archívumában.)

Sólyom László pedig, amikor kritikáját fogalmazta meg az alkotmányról, közölte, hogy a fenti kifogások nevetségesek. Hát biztosan van olyan, akinek igen. Vannak a mások jogaira és jogsérelmeire érzéketlen, azok fölött szemet hunyó emberek.

A pozitívabb április jegyében megnéztem Kate Clinton vicces kis videóját, meg az általa emlegetett GLSEN projekt anyagait (jó kis segédlet is akad a kampányszervezéshez, iskolásoknak). Kár, hogy a pozitív hírek forrása messze van.

A Guardian összeállított egy Top 100-listát sikeres, ismert aktivista, író, tudós és más szakmákban dolgozó nőkről: jó látni őket.

A területek szerinti bontás:
Aktivisták; Művészet, film, zene és divat; Üzleti, szakszervezeti vezetők; Jog; Politika; Tudomány, orvostudomány; Sport, hegymászás; Technika; Televízió; Írás, tudományos élet.

A Zártkörű lányok (Tilos Rádió) mai adása a női zeneszerzők hiányáról és a nők szerepéről szól a zenetörténetben. Vendégek: Kristófy Mária és Novotny Anna.

www.tilos.hu, 17 és 18.30 között.

A jövő héten, egészen pontosan október 19-20-án szavaznak az EP képviselők a már létező szülési/anyasági szabadság irányelvről. Bár a magyar politikusok szeretnek úgy tenni, mintha nálunk ez a kérdés tökéletesen rendezett volna, és azt állítják, hogy a magyar szülési és szülői szabadság rendszer sokkal nagyvonalúbb, mint bárhol a világban, ne higgyünk nekik. Egyrészt a kérdés ennél jóval komplikáltabb, másrészt pedig ki mit ért azon, hogy nagyvonalú és tökéletes, ugyebár.

Az Európai Női Lobbi (EWL) mindenesetre az alábbi módosítások megszavazására szeretné rábírni a képviselőket:

1. "Teljes összegű bér: A teljes összegű fizetésről szóló rendelkezés az irányelv sarokköve. A garancia, hogy a nők szülési szabadságuk teljes idejére megkapják fizetésük egészét, bérmaximumoktól és más megszorításoktól mentesen, az egyetlen módja annak, hogy gondoskodjunk a nőkről, akik nemrégiben adtak életet gyermeküknek, illetve hogy bebizonyítsuk, valóban egyenlők és a szülés nem büntetés. A GYES ideje alatti bérezés kérdése nem választható el a nemek közötti fizetési különbség tágabb problémakörétől, mivel a szülési szabadság alatti bércsökkenés jelentősen hozzájárul a minden életciklust végigkísérő, nyilvánvaló nemi egyenlőtlenséghez.

2. Időtartam: a 20 hetes szülési szabadság biztosítása elérhető közelségbe hozza a nők számára a lehetőséget, hogy az Egészségügyi Világszervezet és az ILO által ajánlott kizárólagos szoptatást válasszák, és nagy általánosságban felhatalmazza a nőket arra, hogy annyi időt fordítsanak a szülés utáni lábadozásra, amennyit szeretnének, úgy, hogy közben munkaerő-piaci lehetőségeik se csorbuljanak.

3. Diszkriminációval szembeni védelem: Az anyák munkába való visszatérését biztosító jogok védelmének az új európai törvényhozás középpontjában kell állnia. Az indítvány nyelvezete ezt elég hatékonyan kifejezi, például, amikor megerősíti a szoptató anyák jogait, illetve védi a visszatérő nőket az éjszakai műszaktól, túlórától és elbocsátástól.

4. Fizetett apasági szabadság: A gyereknevelés nők és férfiak közötti egyenlő megosztása az egyik olyan feltétel, amely valósággá teheti a nemek közötti egyenlőséget, illetve a legalább 2 hetes, teljes mértékben fizetett apasági szabadság jogi előírása az egyik olyan alapkövetelmény, amely e cél irányában hat."

(Részletek a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség EP képviselőknek írt lobbileveléből, a fordításért köszönet Pap Szilviának)

A fentiekbe is bele lehet éppen kötni, lehet, hogy most már egyszer tényleg összeszedem magam, és írok egy alaposat szülési-szülői szabadság témában, de EP irányelvnek azért nem rosszak a fentiek. Szerintetek?

Körülbelül másfél éve kezdtek megjelenni olyan cikkek (pl. Magyar Nemzet, 2009. febr. 16.), amelyek egy veszedelmes új ideológia terjedéséről számolnak be. Ez az „úgynevezett gender ideológia” az ezzel riogatók szerint azt fogja eredményezni, hogy összemosódnak a nemi határok, mindenki szabadon választhatja meg a nemét (akkor mit is választhat, ha összemosódtak?), és a végén mindenki identitászavaros és/vagy homoszexuális lesz, és kihal az emberiség, mármint Európában és Észak-Amerikában. Elkezdődött a morális pánikkeltés ezzel kapcsolatban, és ez most eljutott az oktatás-irányítás legfelsőbb szintjére is, úgyhogy talán megér egy gondolatkísérletet annak elképzelése, hogy vajon milyen gyermek-, illetve felnőtt-képe lehet az oktatási szektor vezetésének.

Először csak néhány alapfogalmat tisztáznék röviden:

Gender: Nem ideológia, hanem a társadalmi jelenségek elemzésében használatos kategória, melynek segítségével megvizsgálhatjuk, hogy egy adott társadalmi-kulturális-földrajzi-temporális meghatározottságban bizonyos jelenségek milyen hatással vannak a nőkre és férfiakra.

Gender mainstreaming: Európai uniós közpolitikai irányelv, amelynek nem a „nemek összemosása” (bármit is jelentsen ez) a célja, hanem annak vizsgálata és jobb megértése, hogy egyes közpolitikák milyen – adott esetben eltérő – hatással lehetnek nők és férfiak helyzetére, illetve ennek figyelembevétele a további közpolitikák megalkotásánál.

Nemi sztereotípiák: Általánosított, a teljes női és férfi populációra kivetített, vélt vagy valós tulajdonságok, amelyek látszólag igazolják a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek létjogosultságát, és segítenek fenntartani ezeket.

Nemi szerepek: Nőknek illetve férfiaknak, többnyire sztereotípiák alapján tulajdonított, szerepek, amelyek előírják, hogy a férfiaknak és a nőknek egy adott társadalomban milyennek kell lenni, hogyan kell viselkedni, mit lehet és nem lehet csinálni. Nem összekeverendő (sokan összekeverik!) a szexuális irányultsággal, tehát hogy valaki milyen nemű személyekhez vonzódik érzelmileg-szexuálisan.

Az új oktatásirányítás most megváltoztatta az előző kormány által 2009-ben elfogadott óvodai nevelés alapelveinek azt a fél mondatát, hogy az óvodai nevelés „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” Ehelyett az új alapelvekben az óvoda „nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben.” (sic!) Hoffmann Rózsa szerint e változtatás azért szükséges, mert a korábbi fél mondattal „az úgynevezett gender-ideológia alapjait vetették volna meg (sic!), mely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését (sic!)”, és azt sugallták volna, „hogy a nemi meghatározottság tudatosítása hiba lenne az óvodai nevelésben”, ami viszont „vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését (sic!).” Nyelvileg is lehetne elemezni ezt a változtatást, hogy a „nem ad helyet” mennyiben más, mint a „tudatosan kerüli”, vagy hogy vajon mit jelent az, hogy „sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben” stb., de most maradjunk az oktatáspolitikánál, és koncentráljunk az indoklásra, hátha abból jobban érthető, mi is a lényege a változtatásnak.

Tehát tételezzük fel, hogy ez nem egy megalapozatlan, tudatlan, átgondolatlan ideológiai döntés volt, hanem van az új oktatásirányításnak egy koherens értékeken alapuló oktatáspolitikai elképzelése, aminek ez a változtatás része. Akkor hogy is nézne ki ez az oktatáspolitikai irányvonal, és milyen gyerekek, milyen állampolgárok felnevelése lenne a célja és víziója?

Ha jól értem, fontos a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepek átadása a gyerekeknek, ezek összemosódásának elkerülése. Tehát például a fára mászás, a motorozás, a főzőcskézés vagy a babázás nemi szerep, nem egyszerűen játék. És ha bármelyiket mindkét nemhez tartozó gyerekek csinálják, az az egyik nem erkölcsi és szellemi fejlődése számára hasznos, a másikéra káros, sőt, hosszú távon a különböző nemű gyerekek megkülönböztethetetlenségéhez, szoknyás kisfiúkhoz és nadrágos kislányokhoz vezet. Nadrágos kislányokhoz?!? Ajjaj, akkor már el is kezdődött…! Márpedig ha nem tudják majd ezek a gyerekek, hogy melyik nemhez tartoznak, hogyan fogják felnőtt korukban ellátni a nemzet fenntartásához szükséges, világosan definiált és élesen elkülönülő produktív funkcióikat? Hogyan fognak erkölcsileg és szellemileg helytállni? Arról nem is beszélve, hogyha nem fogják tudni, hogy fiúk-e vagy lányok, akkor bizonyára azt sem fogják tudni, hogy heteroszexuálisak-e vagy homoszexuálisak, és akkor hogyan fognak reprodukálódni? Márpedig ilyen zűrzavar nem engedhető meg, mikor fogy a nemzet és bedől a nyugdíjrendszer! Ha viszont jól megtanulják a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepeket, akkor hiba nem lehet, a babázó-főzőcskéző hajlamú kisfiúkat és fáramászó-motorozó hajlamú kislányokat is rá lehet nevelni, hogy a továbbiakban a tőlük elvárt játékokat játsszák. Felnőtt korukban ezek a gyerekek tudni fogják, mi a dolguk, hol a helyük, a lányok szülni fognak és főzni, a fiúk pedig... hát öööö... erdészek lesznek vagy motorversenyzők. A nők majd nem dolgoznak, hanem GYES-en lesznek folyamatosan, amíg tart a reproduktivitásuk, a férfiak pedig dolgoznak és eltartják majd nagy családjukat, de a gyerekeikkel természetesen nem fognak kapcsolatba kerülni, mert a fiúk nem babáznak. Mindenki tudni fogja, hogy a nemek között nincs se egyenlőség, se esélyegyenlőség, és ez így van rendjén, elvégre mindig is így volt. Néhány generációval később már senki nem fog emlékezni, milyen volt az, amikor a nők (ha nem is túl nagy számban) részt vettek a közéletben, a politikában, dolgozni jártak és szabadidejükben pl. hegyet másztak vagy bicikliztek. (A stratégia nemzetgazdasági vetületeibe már bele sem merek gondolni...)

És ha valóban komolyan vesszük ezt a képzetet, hogy a változtatás esetleg egy átfogó oktatáspolitikai koncepció része, akkor számolnunk kell a lehetőséggel, hogy további lépésekre is sor kerül, pl. az óvodások nemek szerinti elkülönítése és a lányok kizárólagosan óvónéni, a fiúk pedig óvóbácsi általi nevelése, az óvodai helyiségek kettéosztása fiú- és lány- részekre, a nemeknek megfelelő játékok vásárlására fordított összegek ellenőrzése aszerint, hogy arányos-e a beszerzés értéke az adott csoportba járó fiúk és lányok arányával. A homokozást úgy ahogy van, el fogják törölni, a papás-mamás játék betiltása még hatástanulmányokat igényel, mivel egyfelől fejleszti a helyes nemi szerepek elsajátítását, másfelől viszont köztudott, hogy túl korai szexuális érdeklődést válthat ki a gyerekekből, ami erkölcsi fejlődésük szempontjából problematikus.

De bármi is történjék, Hoffmann Rózsa mindenképpen sajnálhatja majd, hogy őt nem így nevelték, akkor most nem kéne államtitkárkodnia, hanem főzhetne-moshatna-gyereket nevelhetne-férjét szolgálhatná egész nap minden nap. Mert egy nőnek ez a dolga.

Nemrég, pár héttel a megjelenése után, meglepő cikket találtam a Népszabadságban. (Redőnyszindróma a címe, Ranschburg Jenőt mutatja be.) Persze csak azért meglepő, mert engem mindig meglep, ha valakik "a nők" ilyenségével-olyanságával magyaráznak valamit, illetve ha a nők munkavállalásának tulajdonítanak, ezzel indokolnak társadalmi jelenségeket. Meglep és balsejtelemmel tölt el -- nem véletlenül.

Ma takarítás közben a rádiót hallgattam, és mondhatom, tágas tudományos horizont nyílt meg előttem.

„Igazi vagy?” – teszi fel a kérdést a mind műfajilag, mind tartalmilag legkülönfélébb írásokat magába foglaló esszégyűjtemény. A kérdések középpontjában „a nő” áll, és mivel ez így van, a kötet legtöbb írása az elkülönítés felől fogalmazza meg álláspontját, nézőpontját. A kötet egyik részében túlnyomórészt a Feldmár András által alapított Nők Iskolája lejegyzett előadásai vannak, míg másik felében az ezen iskola által kiírt Helene Cixuos-pályázat nyertes írásait olvashatjuk.

A kormány szeretné, ha az új polgári törvénykönyv (Ptk.) 2010 januárjában életbe léphetne, és ezért az MSZP úgy tűnik, engedményeket tesz -- erről ír a HVG legfrissebb száma ("A közöny regulái" -- még nem elérhető a neten).

Ha tudnánk néha uralmunkat elismerve figyelni...
avagy
miért lenne jó, ha több feminista férfi lenne?

- beszámoló a Szépírók Társaságának Őszi Irodalmi Fesztiváljáról –