Interalia

Homofóbia, gyermeknevelés, iskolai erőszak, oktatás: a kötetről és a szerzőkről: FrissMeleg

Könyvbemutató: 2011. december 12., délután 5 óra, MTA Szociológiai Kutatóintézet (Budapest 1014, Úri utca 49.), első emeleti könyvtárszoba.

A NELFA (Network of European LGBT Families Associations) és az APGL (francia LMBT szülők szervezete) közös szervezésében, Párizs, 2010. szeptember 17-18.

PÉNTEK

Megnyitók: az APGL volt és jelenlegi elnökei beszéltek.
A párizsi önkormányzat képviseletében: Christine Frey. Hangsúlyozta, hogy az LMBT családok léteznek, ez a „de facto valóság”, ezért is fontos, hogy a konferencia egyik rendezvényén LMBT szülők által felnevelt fiatal felnőttek beszélgetnek majd – vagyis a gyermekek örökbefogadásának lehetősége az ezekben a családokban élő gyermekek érdeke.

1. Panelbeszélgetés európai politikusokkal

Résztvevők:
Dominique Paillé, Franciaország, az UMP szóvivője
Jean-Marie Cavada, Európai Parlamenti képviselő, a francia Nouveau Centre képviselője
Najat Vallaud-Belkacem, a francia szocialista párt képviselője az Etikai Bizottságban
Miguel Vale de Almeida, Portugália, szocialista parlamenti képviselő
Sirpa Pietikäinen, Finnország; Európai Parlamenti képviselő
Carme Porta, Katalónia családügyi minisztere

Sirpa Pietikäinen, Finnország; Európai Parlamenti képviselő: hangsúlyozta, hogy az emberi jogok univerzálisak, nem szabad és nem is lehet közöttük válogatni; alapvető jog a személyek szabad mozgása az EU-ban, mindenkire kell hogy vonatkozzon (az LMBT párokra, családokra is); az utóbbi időben erősödik a homofóbia és a rasszizmus.

Jean-Marie Cavada, Európai Parlamenti képviselő, a francia Nouveau Centre képviselője: növelni kell a társadalmi elfogadottságot, ahogyan más témákban is változott, változóban van a közvélemény az elmúlt évtizedekben (pl. fogamzásgátlás, halálbüntetés).

Carme Porta, Katalónia családügyi minisztere: baj, hogy a Spanyolországban kötött házasság nem érvényes mindenhol az EU területén, így ha egy pár a gyermekével kiutazik, a jog nem ismeri el a kapcsolatukat illetve az egyik szülő kapcsolatát a gyermekkel. Spanyolországban is van még mit tenni: egyes adminisztrátorok, iskolák oktatására van szükség.

Dominique Paillé, Franciaország, az UMP szóvivője: Franciaországban a közgondolkodás nyitottabb, mint a politikusok; fontos lenne a partner gyermeke örökbefogadása ill. a házasság; a zöldek véleménye: egyenlő jogok kell hogy megillesség az azonos nemű szülőket; ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy őket agasztja a profitorientált béranya-üzlet megjelenése. Kérdésre válaszolva: nagyon nehéz megindokolni, hogy hogyan lehet bárkit alapvető jogaitól megfosztani. Esetleg bűnelkövetőket lehet. Ha a törvények nem garantálják az egyenlőséget, azzal bátorítják a homofóbiát.

Miguel Vale de Almeida, Portugália, szocialista parlamenti képviselő: Portugáliában is van már házasság az azonos neműek számára, holott az LMBT mozgalom az 1990-es évek közepén indult el. Ő maga LMBT aktivista is. Fontos a megfelelő stratégia kidolgozása: fel kell térképezni a politikai rendszert, a politikai kultúrát, hogy kit kell meggyőzni, és ezek ismeretében stratégiát alkotni. A házasságot elérték, de örökbefogadás nincs! Mesterséges megtermékenyítés is csak heteroszexuális házaspároknak jár. Most ezért küzdenek, és biztos benne, hogy 2-3 év alatt sikerre jutnak.

Najat Vallaud-Belkacem, a francia szocialista párt képviselője az Etikai Bizottságban: Franciaországban soktízezer gyermek él azonos nemű szülőkkel; fontos az egyenlőségük. Munkája során megdöbbent azon, hogy vannak pl. homofób feministák.

Anne Hidalgo, Párizs polgármester-helyettesének felszólalása

2. panelbeszélgetés: LMBT családok és törvények
Ügyvédek, az Európai Bizottság és az Európa Tanács képviselői

Résztvevők:
Olivier Joulin, bíró, Franciaország
Caroline Mécary, ügyvéd, Franciaország
Sarah Burton, ECRI Titkárság, Európa Tanács
Silvan Agius, ILGA-Europe
Angelo Berbotto, ügyvéd, UK

Video: Viviane Reding (EU biztos, alapvető jogok és állampolgárság) beszéde egy Európai Parlamenti meghallgatáson, amelyben hangsúlyozza, hogy a mozgás szabadsága mindenki megkérdőjelezhetetlen alapjoga, az EU alapelve.

Caroline Mécary, ügyvéd, Franciaország: egy különös eset: Franciaországban nincs partner gyermeke örökbefogadása, de amikor néhány hónapja egy USA-francia pár kérte, hogy ismerjék el mindkettőjüket szülőként, mert ahol eddig éltek, ott mindketten szülők lehettek, akkor rábólintottak.

Silvan Agius: a házasságban foglalt jogok is minden államban különböznek; alapvető jog a személyek és családok szabad mozgása, abszurd, hogy van egy család, amelyben mindketten szülők, de ha más EU-tagállamba költöznek, akkor az egyik elveszíti a szülői jogait, nem fűzi jogi kapcsolat a partneréhez és / vagy a gyermekéhez.
Kérdésre válaszolva: nem érti, hogy nagyon sok meleg miért a házasságot említi, mint elérendő célt (egy kérdőívben), miért nem konkrét jogokat. Fontos élni a jogokkal, ismerni őket.

SZOMBAT

Panelbeszélgetés: A jogi elismerés (vagy hiányának) hatása az LMBT családokra

Résztvevők:
Maria Del Mar Gonzales, pszichológus, Spanyolország
Henny Bos, szociológus, Hollandia
Juha Jämsä, Finnország, LMBT szülőszervezet elnöke
Jérome Divecha, UK, New Family Social, örökbefogadó szülő

Maria Del Mar Gonzales, Sevillai Egyetem. A házasság pozitív hatása. Kutatások. Pl. 2002-ben a válaszadók 36%-a mondta el az iskolában, hogy ők ketten szülők; 2008-ban már 80,6% válaszolta ezt. (A nemmel válaszolók gyermekei kamaszok voltak, akik úgy döntöttek, hogy nem szeretnék, ha a szüleik ezt tudatnák az iskolával.) Ez egyértelműen a törvény hozadéka.

Henny Bos, szociológus, Amszterdami Egyetem; részt vesz egy USA longitudinális felmérésben: National Longitudinal Lesbian Family Study (NLLFS). Boston, 77 leszbikus pár és gyermekeik. A terhesség idejétől a gyermekek 17 éves koráig. Fontos eredményeik: nagyobb védettségben élnek a homofóbia hatásai elől azok, akik megbeszélik, hogy LMBT családban élnek, és ez nem titok; de a legfőbb tényező a védettséghez nem a (teoretikus) megbeszélés, hanem a family compatibility: a jo viszony, erős kötelék szülők és gyermekeik között.

Juha Jämsä, Finnország, LMBT szülőszervezet elnöke: náluk van partner gyermeke örökbefogadása, de közös örökbefogadás egyelőre nincs. Fennálló diszkrimináció: a leszbikus párok csak 12 inszemináció után mehetnek lombikra, míg a heteroszexuális pároknak elég annyit mondaniuk, hogy egy éve hiába próbálkoznak. 2007-es kutatásuk: az LMBT családok nagyon ritkán használják a családsegítő szolgálatokat (meg kell felelniük az ideának, hogy ők nagyon jó szülők és jól működő családok; ha valami nem működik, nem fordulnak segítségért, ami nem jó). Az azonos nemű szülők közül jóval kevesebb köt bejegyzett élettársi kapcsolatot, mint a heteroszexuális párok, akiknek gyerekük van (ők gyakrabban házasok). Félnek pl. a munkahelyi diszkrimináció miatt.

Jérome Divecha, UK, New Family Social: tapasztalata szerint az Egyesült Királyságban már nincs diszkrimináció. Régen azonos nemű szülők csak idősebb és sérült gyerekeket fogadhattak örökbe, ez már nem így van, csak az alkalmasság számít.

Kérdések, röviden felvetett fontos témák:
- fontos lehet a hasonló családban élő gyerekek ismerése, ezért jók az LMBT szülőszervezetek rendezvényei;
- az internalizált homofóbia (szülők félelmei, titkolózása) a gyerekekre is hat;
- nagyon fontos a családokkal foglalkozó szakemberek képzése;
- holland kutatás: szociális munkásoknak mutattak két képet. Az egyiken két nő van gyerekekkel, a másikon egy nő és egy férfi gyerekekkel. A gyerekek rosszalkodnak (pl.étteremben). Kérdés: Lehetséges, hogy családi problémák miatt viselkednek rosszul a gyerekek? A két nő szülőpár esetén sokkal gyakoribb volt az igen válasz.

Panelbeszélgetés: LMBT családok és spirituális közösségek

Résztvevők:
Marja-Sisko Aalto, evangélikus lelkész, Finnország
Andrew Yip, UK, szociológus (University of Nottingham)
Martine Gross, szociológus, Franciaország

Marja-Sisko Aalto, evangélikus lelkész, Finnország: transznemű, 50+ évesen váltott nemet, kirúgták az állásából.

Andrew Yip, UK, szociológus (University of Nottingham): gyakori vélelem az LMBT emberek körében, hogy az egyházakhoz kötődő LMBT emberek „árulók”, hiszen egy homofób egyház tagjai; szerinte ez a negatív vélelem nem jó, nagyon is hasznos benne maradni a társadalmi közegükben és hatni rá.

Martine Gross, szociológus, Franciaország: zsidó LMBT szülőkkel készített kutatást, 119 válaszadóval. A válaszadók zsidósága leggyakrabban kulturális / történelmi identitás, a hagyományokhoz, esetleg a holokauszthoz (túlélő rokonokhoz) kötődik, ritkábban a valláshoz, de azért gyakorló vallásos válaszadók is voltak. Kérdéses helyzetek: ha a nem biológiai anya zsidó, akkor haláchikus értelemben a gyermek nem az; ha két nőnek fiú gyermeke van és ortodox templomba járnak, nehéz helyzet: ki vigye a fiút a férfiak közé.

Panelbeszélgetés: Az LMBT családok és az iskola. Heteroszeximus, homofóbia

Résztvevők:
Ana Marija Sobocan, Szlovénia, Ljubljanai Egyetem, szociális munka tanszék
Peter Dankmeijer, Hollandia. GALE: LMBT oktatási szervezet
Eef Kyndt, Belgium, flamand ernyőszervezet
Nathalie Mestre, tanító, Franciaország
Fabien Musitelli, Franciaország, Oktatási Minisztérium
Anna Cornudella, Spanyolország, szülő
Moderátor: Fathira Acherchour, APGL (LMBT szülők szervezete), Franciaország

Ana Marija Sobocan, Szlovénia, Ljubljanai Egyetem, szociális munka tanszék: náluk ugyan van bejegyzett élettársi kapcsolat, de még a vagyonhoz kötődő jogokat sem szabályozza, nemhogy az örökbefogadást. Iskolai kutatáson dolgoznak a homofóbiáról. Szülőszervezetük (a Rosalija) 3 éves. Éppen készül az családjogi törvénykönyvük, remélik, az lehetővé teszi a partner gyermeke örökbefogadását.

Eef Kyndt, Belgium, flamand ernyőszervezet: a belga kormány támogatásával dolgoznak elsősorban a nemiszerep-sztereotípiák oszlatásán. A homofóbia-ellenes iskolai programok azért nagyon fontosak, mert a homofób megnyilvánulások leggyakoribb színhelye az iskola; így mindenkit elérnek; a diákok a jövő társadalma.

Nathalie Mestre, tanító, Franciaország: nagyon fontos az oktatók oktatása. Mindennapi helyzetekben felhozni a témát. Pl. amikor a diákok azt mondják: de hát két fiú nem lehet szerelmes egymásba, akkor rákérdezni: miért? Mindig akad diák, aki elmondja, hogy ő látta a tévében, hogy igen, vagy van a családjában LMBT rokon...

GALE, Peter Dankmeijer:
Számos tanár a tagjuk. Vannak, akik egyénileg aktívak. LMBT szervezetek programokat fejlesztenek ki, képzéseket tartanak. UNESCO útmutató a szexualitás-oktatásról: tartalmazza, hogy legyen benne az LMBT téma is! Nehézségek: eljutni az iskolákhoz... Mi a teendő, ha csak töredékük jelez vissza és hív meg LMBT témában képzőket? Hogyan lehet mérni a hatékonyságot? Megoldás: együttműködés a tanárokkal és a diákokkal, érdeklődésük felkeltése. Fontos meghatározni, milyen kritériumok alapján tekinthető egy iskola biztonságosnak LMBT diákok számára (vízió, magában foglalja a társas, társadalmi kompetenciák fejlesztését, a sokféleség tiszteletét; biztonságos környezet; tanácsadás diákoknak: nemcsak LMBT diákoknak, hiszen a homofób diákoknak van problémájuk). Adatbázis, tanácsadás az oktatási rendszer megfelelő elemeinek.

Panelbeszélgetés: Beszéljenek a gyerekek! Négy fiatal felnőtt, aki LMBT családban nőtt fel

Egy francia, egy finn, egy svájci, egy spanyol. Az első 25 éves férfi, a többiek hasonló korú nők. Beszéltek a homofóbiáról is (pl. a spanyol nőnek nyolcévesen családfát kellet rajzolnia, ragasztania, és nagyon jól jött volna neki a tanár segítsége, ha nem neki egyedül kell beszélnie a két anyjáról, hanem a tanár elmagyarázta volna a többieknek). Mindegyiküknek volt ilyen tapasztalata, de a szüleik segítségével átlendültek a hasonlókon, voltak elfogadó barátaik.

Filmvetítés: interjú kisgyerekekkel, Svájc, Spanyolország, Németország.

Megjegyzés:
a konferencia utáni fogadáson megbeszéltük a GALE (LMBT oktatók) képviselőjével, amit mindketten problematikusnak tartottunk:

1. Kisebb probléma: a zárófilm nem volt igazán sikerült darab. A gyerekeknek azt a kérdést tették fel, hogy kik ők (nevük, koruk, lakóhelyük), ki alkotja a családjukat (többnyire: két anya, testvér(ek), esetleg kutya is), és hogy mit szeretnek csinálni a családjukkal. Az utolsó kérdésre nem tudtak válaszolni – az érzékelhető koncepció az volt, hogy az "jöjjön át": ezek a családok ugyanolyanok, mint a heteroszexuális családok, és persze (ha néha nehezen is) ki is húzták a gyerekekből, hogy parkba menni, játszóterezni, strandolni. De láthatóan nem értették a kérdést, hiszen ez a családjuk, minden együtt csinálnak...

2. A nagyobb probléma: az erős heteronormativitás. A meghívott fiatalok, akik LMBT családban nőttek fel, mind a négyen hangsúlyozták, hogy ők heteroszexuálisok, és az sztereotípia, hogy melegnek „kellene” lenniük. De vajon meghívtak volna olyat is, aki meleg? Kételkedtünk ebben. A szervezők fő üzenete a sok jelenlévő újságíróhoz és politikushoz: az LMBT családok „ugyanolyanok”, mint más család. De nem azt implikálja-e ez, illetve főleg annak hangsúlyozása, hogy a gyerekeik heteroszexuálisok, hogy a melegséggel mégiscsak van valami baj? Ez az érvelés / implikáció kifejezetten zavaró és a valódi egyenlőség szempontjából sem produktív, sőt.

Összegészében persze jó volt a konferencia, alkalom szervezetek találkozására, ötletgyűjtésre.

KÉPEK

Körülbelül másfél éve kezdtek megjelenni olyan cikkek (pl. Magyar Nemzet, 2009. febr. 16.), amelyek egy veszedelmes új ideológia terjedéséről számolnak be. Ez az „úgynevezett gender ideológia” az ezzel riogatók szerint azt fogja eredményezni, hogy összemosódnak a nemi határok, mindenki szabadon választhatja meg a nemét (akkor mit is választhat, ha összemosódtak?), és a végén mindenki identitászavaros és/vagy homoszexuális lesz, és kihal az emberiség, mármint Európában és Észak-Amerikában. Elkezdődött a morális pánikkeltés ezzel kapcsolatban, és ez most eljutott az oktatás-irányítás legfelsőbb szintjére is, úgyhogy talán megér egy gondolatkísérletet annak elképzelése, hogy vajon milyen gyermek-, illetve felnőtt-képe lehet az oktatási szektor vezetésének.

Először csak néhány alapfogalmat tisztáznék röviden:

Gender: Nem ideológia, hanem a társadalmi jelenségek elemzésében használatos kategória, melynek segítségével megvizsgálhatjuk, hogy egy adott társadalmi-kulturális-földrajzi-temporális meghatározottságban bizonyos jelenségek milyen hatással vannak a nőkre és férfiakra.

Gender mainstreaming: Európai uniós közpolitikai irányelv, amelynek nem a „nemek összemosása” (bármit is jelentsen ez) a célja, hanem annak vizsgálata és jobb megértése, hogy egyes közpolitikák milyen – adott esetben eltérő – hatással lehetnek nők és férfiak helyzetére, illetve ennek figyelembevétele a további közpolitikák megalkotásánál.

Nemi sztereotípiák: Általánosított, a teljes női és férfi populációra kivetített, vélt vagy valós tulajdonságok, amelyek látszólag igazolják a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek létjogosultságát, és segítenek fenntartani ezeket.

Nemi szerepek: Nőknek illetve férfiaknak, többnyire sztereotípiák alapján tulajdonított, szerepek, amelyek előírják, hogy a férfiaknak és a nőknek egy adott társadalomban milyennek kell lenni, hogyan kell viselkedni, mit lehet és nem lehet csinálni. Nem összekeverendő (sokan összekeverik!) a szexuális irányultsággal, tehát hogy valaki milyen nemű személyekhez vonzódik érzelmileg-szexuálisan.

Az új oktatásirányítás most megváltoztatta az előző kormány által 2009-ben elfogadott óvodai nevelés alapelveinek azt a fél mondatát, hogy az óvodai nevelés „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” Ehelyett az új alapelvekben az óvoda „nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben.” (sic!) Hoffmann Rózsa szerint e változtatás azért szükséges, mert a korábbi fél mondattal „az úgynevezett gender-ideológia alapjait vetették volna meg (sic!), mely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését (sic!)”, és azt sugallták volna, „hogy a nemi meghatározottság tudatosítása hiba lenne az óvodai nevelésben”, ami viszont „vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését (sic!).” Nyelvileg is lehetne elemezni ezt a változtatást, hogy a „nem ad helyet” mennyiben más, mint a „tudatosan kerüli”, vagy hogy vajon mit jelent az, hogy „sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben” stb., de most maradjunk az oktatáspolitikánál, és koncentráljunk az indoklásra, hátha abból jobban érthető, mi is a lényege a változtatásnak.

Tehát tételezzük fel, hogy ez nem egy megalapozatlan, tudatlan, átgondolatlan ideológiai döntés volt, hanem van az új oktatásirányításnak egy koherens értékeken alapuló oktatáspolitikai elképzelése, aminek ez a változtatás része. Akkor hogy is nézne ki ez az oktatáspolitikai irányvonal, és milyen gyerekek, milyen állampolgárok felnevelése lenne a célja és víziója?

Ha jól értem, fontos a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepek átadása a gyerekeknek, ezek összemosódásának elkerülése. Tehát például a fára mászás, a motorozás, a főzőcskézés vagy a babázás nemi szerep, nem egyszerűen játék. És ha bármelyiket mindkét nemhez tartozó gyerekek csinálják, az az egyik nem erkölcsi és szellemi fejlődése számára hasznos, a másikéra káros, sőt, hosszú távon a különböző nemű gyerekek megkülönböztethetetlenségéhez, szoknyás kisfiúkhoz és nadrágos kislányokhoz vezet. Nadrágos kislányokhoz?!? Ajjaj, akkor már el is kezdődött…! Márpedig ha nem tudják majd ezek a gyerekek, hogy melyik nemhez tartoznak, hogyan fogják felnőtt korukban ellátni a nemzet fenntartásához szükséges, világosan definiált és élesen elkülönülő produktív funkcióikat? Hogyan fognak erkölcsileg és szellemileg helytállni? Arról nem is beszélve, hogyha nem fogják tudni, hogy fiúk-e vagy lányok, akkor bizonyára azt sem fogják tudni, hogy heteroszexuálisak-e vagy homoszexuálisak, és akkor hogyan fognak reprodukálódni? Márpedig ilyen zűrzavar nem engedhető meg, mikor fogy a nemzet és bedől a nyugdíjrendszer! Ha viszont jól megtanulják a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepeket, akkor hiba nem lehet, a babázó-főzőcskéző hajlamú kisfiúkat és fáramászó-motorozó hajlamú kislányokat is rá lehet nevelni, hogy a továbbiakban a tőlük elvárt játékokat játsszák. Felnőtt korukban ezek a gyerekek tudni fogják, mi a dolguk, hol a helyük, a lányok szülni fognak és főzni, a fiúk pedig... hát öööö... erdészek lesznek vagy motorversenyzők. A nők majd nem dolgoznak, hanem GYES-en lesznek folyamatosan, amíg tart a reproduktivitásuk, a férfiak pedig dolgoznak és eltartják majd nagy családjukat, de a gyerekeikkel természetesen nem fognak kapcsolatba kerülni, mert a fiúk nem babáznak. Mindenki tudni fogja, hogy a nemek között nincs se egyenlőség, se esélyegyenlőség, és ez így van rendjén, elvégre mindig is így volt. Néhány generációval később már senki nem fog emlékezni, milyen volt az, amikor a nők (ha nem is túl nagy számban) részt vettek a közéletben, a politikában, dolgozni jártak és szabadidejükben pl. hegyet másztak vagy bicikliztek. (A stratégia nemzetgazdasági vetületeibe már bele sem merek gondolni...)

És ha valóban komolyan vesszük ezt a képzetet, hogy a változtatás esetleg egy átfogó oktatáspolitikai koncepció része, akkor számolnunk kell a lehetőséggel, hogy további lépésekre is sor kerül, pl. az óvodások nemek szerinti elkülönítése és a lányok kizárólagosan óvónéni, a fiúk pedig óvóbácsi általi nevelése, az óvodai helyiségek kettéosztása fiú- és lány- részekre, a nemeknek megfelelő játékok vásárlására fordított összegek ellenőrzése aszerint, hogy arányos-e a beszerzés értéke az adott csoportba járó fiúk és lányok arányával. A homokozást úgy ahogy van, el fogják törölni, a papás-mamás játék betiltása még hatástanulmányokat igényel, mivel egyfelől fejleszti a helyes nemi szerepek elsajátítását, másfelől viszont köztudott, hogy túl korai szexuális érdeklődést válthat ki a gyerekekből, ami erkölcsi fejlődésük szempontjából problematikus.

De bármi is történjék, Hoffmann Rózsa mindenképpen sajnálhatja majd, hogy őt nem így nevelték, akkor most nem kéne államtitkárkodnia, hanem főzhetne-moshatna-gyereket nevelhetne-férjét szolgálhatná egész nap minden nap. Mert egy nőnek ez a dolga.

Ennek a szónak a jelentésével számos hazánkfia nincs tisztában. Ami történt: a kormány tavaly novemberben elfogadta az óvodai nevelés alapprogramjának módosítását, amely tartalmazta azt a kitételt, hogy az óvodának nem kellene erősítenie az elavult nemi sztereotípiákat. Az olyanokat, mint hogy a kislányok dolga a szépítkezés és a háztartási munka, a fiúk pedig harcolnak és irányítanak, sütni-főzni és babázni nem szerethetnek. Hogy ahhoz milyen agy kell, hogy ebből megszülessen az az elmélet, amely szerint a kormány meg akarta volna tiltani a nemek megkülönböztetését, meg hogy senki sem lehet többé heteroszexuális, és hogy ezt le is írják, és lapok kinyomtassák, az számomra felfoghatatlan. De hát ez van, itt ez történt. Pl. itt van ez a gyöngyszem. Nehéz elhinni, tényleg, de itt tartunk.

A Népszabadság cikke szerint az történt, hogy a sztereotípia szót sokan szerepnek értelmezték. Ez esetben tényleg nagy feladat áll az oktatási tárca előtt, mert nálunk a többdiplomás olvasók is súlyos szövegértelmezési gondokkal küzdenek, de hát ez nem a nemek kérdéskörébe tartozik.

A következő bejegyzésben egy hosszabb magyarázó okfejtést teszünk közzé egy oktatással foglalkozó genderkutatótól.